A csapból is a #sohavégetnemérős folyik, tudják, a Wellhello film, ami mögé beállt egy rakat márka, mégsem egy nagy termékmegjelenítés lett az egész, hanem egy élvezhető, történetmesélős film.
A moziban nem is a szereplők a lényegek, sokkal inkább a karakterek, amit a tehetséges magyar fiatalok hoznak is rendesen.
mind olyan dolog, ami a mai generációról szól, semmi manír, semmi álszenteskedés. A Facebookról és Instagramról nem oktatójelleggel mesél, hanem úgy mutatja, ahogy használják: megy a "pff" a szülőnek, a vicces videó a barátnőknek, és az élő közvetítés FaceTimeon, videóhívásban a VOLT Fesztiválról.
Azt mondták, ez egy szkeccsfilm lesz, külön sztorikról, a történetek a végén mégis összeérnek egy óriási Wellhello koncerten. Előtte pedig megértetik mindenkivel, hogy miről is szólnak az együttes dalai, hogyan buliznak a mai fiatalok.
- bár megkockáztatok egy második esélyt is neki, mert a 80 perc alatt többször nosztalgia fogott el. Sóvárgott a szívem a fesztiválhangulat, vagy a balatonparti lángos iránt. Ajánljuk mindenkinek decemberre.
De milyenek is a mai fiatalok?
Már többször írtunk róluk mi is: 400 ezres nettó fizetésre várnak, a problémát a vezetőikben látják, na meg túl is hajtják őket - a vezetők szerint viszont a fiatalokkal is van gond rendesen.
Most egy új kutatás készül róluk, 8000 fő bevonásával. Ezt jövő januárban publikálják, sokat még nem árultak el róla, de az biztos, hogy a 2012-es legutóbbi méréshez képest jelentős változásokon esett át a magyar fiatal társadalom, példának okáért a netes celebek bűvkörében, a vállalkozószándékban, és a családi kapcsolatokban is máshogy gondolkodnak.
Az Új Nemzedék hozta tető alá a beszélgetést, ahol a #sohavégetnemérős filmet is levetítették, előtte pedig a legutóbbi, 2012-es kutatást és az azóta eltelt pár évet elemezgették a film szereplőivel, egyetemi tanárokkal, valamint a kutatás vezetőjével. Anno a létbizonytalanság, a munkanélküliség, és a jövőkép hiánya volt a legaggasztóbb probléma, ezekben az idei adatok szerint történt változás.
Család
Szó esett a családi állapotokról, és a házasságról is. Bár minden fiatal fontosnak tekinti ezt, bizonytalanok benne, valamint felütötte fejét az akaratlagos egyedüllét (=szingliség), az akaratlagos gyermektelenség is. A vágyak rendben vannak, csak az anyagi függetlenedés nehézkes. Az összeköltözésben, és a szétválásban is.
Startup-csávók
A fiatalokat három nagyobb csoportra bontották:
- a versenylovak világos motivációval rendelkeznek, ezzel ellentétben
- a tanácstalanok,
- és sodródók tábora elég nagy, összesen 80 százalék,
nekik a világ bizonytalan, és az önkép keresésére megy el minden erőfeszítésük, energiájuk. Ők azok, akik sokáig élnek a szüleikkel, nem akarnak kirepülni, kényelmes nekik a mamahotel. Ugyanakkor a beszélgetésen részt vevő egyetemi tanár elmondta:
évről-évre többen dolgoznak azért, hogy a tandíjukat finanszírozzák, vagy kiegészítsék a zsebpénzüket.
Ezt látja az előadásain résztvevők számából, vagy a személyek ismeretéből. Probléma viszont az, hogy mindenki gyorsan akar sokat, nem akar szenvedni a pénzért és sikerért. Példának hoztak egy Sebestyén Balázs-beszélgetést, amikor a fiatalok azt kérdezték, hogyan lett sikeres, de nem tudott válaszolni, vagy mintát adni, ki merre induljon, mert már teljesen más világot élünk.
Itt jött máris az érvelés, hogy vannak pedig sikerek most is, nézzük meg a Wellhellót: bebizonyították, hogy lehet magyar nyelven, magyar zenét csinálni, ami jó. A két „startup-csávó” pedig Karácson Tamás (Fluor), aki Székesfehérvárról jött, és jól ír dalszövegeket, és Csöndör László (Diaz), aki egy nagykanizsai zenész. Mindketten vidékről érkeztek, és megcsinálták magukat, róluk is lehet példát venni.
Informatika nagyhatalom leszünk - mégse
A beszélgetést az informatika témakörével zárták: 2008 óta az internet-előfizetések, és a számítógépek száma nagyjából kiegyenlítődött, ez azt jelenti, hogy akinek van otthon asztali gépe, annak internetkapcsolata is van. Ettől függetlenül hazánk a „lemaradottak” csoportjába tartozik az EU-n belül, digitális írástudatlanok vagyunk, nem foglalkozunk annyit a számítógépekkel, mint amennyire kellene, legalábbis elméletben, technológiai értelemben.
Tavaly még 22 ezer informatikus hiányzott a szakmából, ma ez a szám 30 ezer. Mégsem érdeklődnek a szegmens iránt, az informatikus képzésre beiratkozók 53%-a lemorzsolódik a tejesíthetetlen matematika tárgy elvárásainál. Vagy épp azért, mert már az iskolapadból kiemelik a diákokat egy horribilis fizetéssel, amennyit a szülei még együtt sem keresnek meg, és ezt ki nem hagyná. Ebben viszont az a veszély, hogy megragad egy szinten. Összehasonlításképpen: 2015-ben 65 ezer fő végzett anyagmozgató szakképzést („targoncás”), míg kilencféle informatikai képzésen 2900 főnek sikerült papírt szereznie.
Hogy leszünk-e informatika nagyhatalom, nagycsaládos nemzet, vagy éppen sikeres startup-ország, az januárban derül ki részletesen, az Ifjúságkutatás 2016 eredményeit akkor publikálják. És abból elmélkedhetünk majd tovább, hogy milyenek is a mai fiatalok.