Stohl András – nagyon strapás év volt ez

December 26. óta megy a volt SYMA-csarnokban az Álomutazó című produkció. Még karácsony előtt beszélgettünk a látványos mesemusical sajtónyilvános próbáján a színészekkel, köztük az egyik főszerepet, a feltaláló Apukát alakító Stohl Andrással is.

December 26-tól naponta három előadás fog menni. Ahhoz képest most még kicsit lazább a próbák időszaka?

„Nem, most ez az utolsó hét a legdurvább. Nyilván az sem könnyű, amikor már játssza az ember, de akkor már van egy beállt ritmusa a dolognak, és mivel profik vagyunk, ezt már megszoktuk. Most, amikor így a próbák vége előtt vagyunk, ez iszonyatos mennyiségű meló – de ez, gondolom, látszik is benne. Ennek az összeszinkronizálása nagyon nehéz, mert a változásoknak stimmelnie kell, az animációknak stimmelniük kell, a hangnak pontosan kell indulnia, az effektnek pontosan kell jönnie, a reptetőnek jól kell reptetni... Időbe tellik, amíg ez mind összeáll. Ki kell várni, többször kell ismételni, és ez rendkívül fárasztó. Mire odakerülünk, hogy bemutathatjuk ezt a gyerekeknek és a felnőtteknek – hiszen ez nem csak gyerekeknek szól, már csak a látványvilága miatt sem – addigra eléggé elfárad a stáb.”

Egy tipikus budapesti színházhoz képest mennyiben más egy ilyen léptékű produkcióban játszani?

„Nincs ennél nagyobb produkció Magyarországon. Nekünk színészeknek ez például azt jelenti, hogy be kell járni az egész teret. Sokszor van olyan, hogy eltévedünk hátul a lépcsők között, hogy most éppen melyik résen lehet bejönni a színpadra. Fizikai nehézségekkel is jár egy ilyen produkció.”

Szabó Győzőtől is ezt kérdeztem az imént: milyen volt számodra a 2017-es év?

„Nagyon strapás év volt ez, nagyon sok munkával. Nem szoktam így visszatekintve listát készíteni, inkább mindig a következő produkcióra koncentrál az ember. Nagyon sok minden volt: befejeztük a Válótársak forgatását, nagy változás volt az életemben, hogy átkerültem a TV2-höz, megcsináltam a Sztárban sztárt és azóta csináltam még egy vetélkedőt, elkezdtem a rádiózást, színházban is folyamatosan próbáltam, és most meg jött az Álomutazó... Kész vagyok!”

Amellé, hogy az ember ennyi különféle munkát megcsinál, belefér még az egésznek a szervezése is? Nem szokás Magyarországon menedzsert fogadni, hogy foglalkozzon ezekkel a dolgokkal?

„Mi, magyarországi színészek ebben szocializálódtunk, mi magunknak vagyunk a menedzserei. Van, akinek van külön menedzsere, de általában inkább munkaszerzésre, vagy más előnyök kiharcolására szokták igénybe venni. Nekem ilyenem nincs, most viszont amióta bejött a Class FM is az életembe, onnantól kezdve van egy asszisztens hölgy, aki tartja a színházakkal a kapcsolatot és az összes külső munkát, ami nem színházzal kapcsolatos, próbálja pozicionálni a színházaknak, hogy nehogy összecsúszás legyen.”