horoszkóp
GettyImages-1139000432

Az sem semmi, ahogy öltözködik, de most azért mutatjuk őt, ahogy edz

2019.06.22. 14:09

Ezt a posztot két dolog miatt írtam meg:

  1. hogy bemutassam nézőinknek Jonathan Van Nesst, aki egy érdekes személyiség; valamint
  2. hogy elmondjam, miért találom forradalminak és mindennél inspirálóbbnak azt, ahogy ő a sporthoz viszonyul.

Szóval ez most egy olyan poszt, ami meg sem próbálja fenntartani a látszatát az elfogulatlanságnak: én egyszerűen imádom ezt a fazont és üdítően fontosnak találom azt, amit képvisel. Azt is bírom benne, hogy a bajszához meg a hosszú hajához meg a mellkasszőréhez blúzokban, szoknyákban és magassarkúkban jár, de ez azért már nem akkora újság – annál régebb óta dolgozom a Velvetben, hogy ilyeneken még meg tudjak hökkenni.

Én Jonathan Van Nessben azt szeretem a legjobban, ahogy az edzéshez való viszonyul, ezért szerepel ő most a Kockahas blogban.

Nézzük!

Ott kezdődik ez a sztori, hogy 2003-ban egy Bravo nevű csatornán indult egy Queer Eye for the Straight Guy című átalakítós reality, amiben 5 meleg férfi adott életvezetési tanácsokat heteró férfiaknak. A műsor 5 évadot ért meg, aztán eltűnt, de 2018-ban újraindította a Netflix, újabb 5 meleg férfival, akik a most már csak Queer Eye cím alatt futó műsor átalakító szakértőiként funkcionálnak. Nos, a célszemély, a 32 éves, Illinois államban született Jonathan Van Ness az 5 szakértő egyike, ő hajjal, szakállal, bőrápolással foglalkozik, az eredeti szakmája fodrász.

Én három részig bírtam a netflixes Queer Eye első évadát. Ez alatt két dolog történt: egyre kevésbé irritált Jonathan Van Ness, és egyre jobban irritált a műsor szinte minden más vonatkozása. Szóval most ott tartok, hogy a műsorból ennyi köszi, de elég volt, Van Nesst viszont követem az Instagramon és mindenhol máshol, ahol lehetséges.

Először essünk túl az öltözködés megkerülhetetlen témáján az alábbi galériával, hogy utána rátérhessünk a sportra! A lényeg a ruhákról egy mondatban: Van Ness olyan módon keveri a férfias és a nőies elemeket az öltözködésében, ami 2019-ben még mindig elég meghökkentőnek számít, erre mutat 12 példát az alábbi képösszeállítás.

Szóval ami szerintem a legérdekesebb Van Nessben, az az, hogy a külseje meg a habitusa alapján nem igazán várnánk tőle, hogy különösebb sportember lenne, mert nem az a sportszerkóban feszítő, folytonedző, látványosankigyúrt típus. És közben meg mégis sportember ő, csomót posztol magáról az Instagramra, ahogy tornázik vagy korcsolyázik. Íme pár példa arra, hogy miket tud.

 Szaltóóó!!!

A jégen pedig többek között olyan trükkökre képes, mint amit az alábbi videón lehet látni.

Jonathan Van Ness szemlátomást elég sokat sportolhat, mert ilyeneket nem lehet 5 perc alatt elsajátítani, és nyilvánvaló, hogy a sport nagyon fontos helyet foglal el az életében. Jonathan Van Ness szívesen és gyakran megmutatja a testét az Instagramon, mert miért ne tenné. Íme a legutóbbi fürdőgatyás fotója.

Eddig tartott, amit Jonathan Van Ness mutat magából, és most következik az, hogy szerintem miért forradalmi ez az egész.

Az Instagramon rengeteg poszt van sportról, edzésről, izmosodásról, átalakulásról. Jonathan Van Ness abban különbözik a túlnyomó többségtől, hogy őnála semmi jel nem mutat arra, hogy ő azért edzene, mert mondjuk el szeretne érni valamiféle álomtestet vagy mert le szeretne fogyni. Jonathan Van Ness nem szeretne legyőzni semmiféle ellenfelet, nem szeretné legyőzni még önmagát sem, nem érdekelt semmilyen versenygyőzelemben, illetve személyes- vagy világrekord megdöntésében. Jonathan Van Ness számára az edzés nem kemény munka (#hardwork), nem is fájdalom (#painandgain), és főleg nem eszköz egy cél elérésére (#goals).

Sok mindent elmond 2019-ről, hogy Jonathan Van Ness motivációja az edzésre manapság forradalminak számít, mert Jonathan Van Ness elsősorban azért edz, mert pusztán

szeret mozogni.

A haladó nyugat mára nagyjából odáig jutott, hogy lassan már csak a gyerekek mozognak önmagában a mozgás öröméért: a felnőtteknek kell valami cél ahhoz, hogy sportoljanak. Nem lehet csak úgy önmagáért edzeni: egy ideális test elérése, vagy az egészség megőrzése, kell, hogy legyen a cél, de minimális esetben legalább az a kihívás ott van a sportban, hogy legyőzze az ember az ellenfél csapatot. Ehhez képest Jonathan Van Ness fenti szaltózós videójában pont ezt imádom a legjobban, hogy remekül látszik rajta egy felszabadult, gyermeki öröm, amit mintha pusztán afölött érezne, hogy élvezi a mozgást.

Az Instagram relatíve torz képet mutat arról, hogy hogyan néz ki egy férfi, aki rendszeresen sportol. A gyakori mozgástól ugyanis nem lesz automatikusan kockahasa az embernek, és nem kötelező szigorúan diétázni a kötelességszámba menő sportolás mellé csak azért, hogy a testzsírszázalékunk egy bizonyos szint alá menjen. Jonathan Van Ness sportol, és úgy tűnik, teljesen jól érzi magát a testében, ebben a testben, ami neki pont jó úgy, ahogy van. Sportol, de nem azért, hogy a testét megváltoztassa, hanem elsősorban azért, mert élvezi a sportot, mert a mozgás számára a teljes élet része.

Van, aki számára az nyújt inspirációt a sportoláshoz, hogy látja a kigyúrt-leszálkásított izomtiborok fotóit az Instagramon, és ebből arra gondol, hogy ő is olyan szeretne lenni, mint ezek a modellek, ezért elkezd edzeni. Számomra ez talán azért nem működik, mert jól tudom, hogy túl távol áll a fizikumom-testfelépítésem az ideáltól ahhoz, hogy akármennyi edzés Pietro Bosellit varázsoljon belőlem.

Én nem azért edzek, mert ezzel el szeretnék érni bármit, ami magán az edzésen túlmutat. Azért edzek, mert jó. Edzés közben élvezem, hogy hallgatok valami szuper zenét, és azt, hogy érzem, hogy jólesik az izmaimnak, hogy megdolgoztatom őket. Ha mindezt a természetben tudom csinálni (és elég gyakran tudom), akkor még azt is élvezem benne, hogy kint vagyok a szabad ég alatt egy szép helyen. Számomra egy logókkal, reklámokkal és tévéképernyőkkel kibélelt, lakossági house-t vagy hip-hopot dübörögtető konditerem gyakran nemhogy elősegíti, inkább akadályozza ezeket az élvezeteket, ezért is örültem meg nagyon, amikor egyszer betévedtem egy csendes konditerembe. Ez persze nem Pesten volt, hanem Indiában.

Ezt látom Jonathan Van Ness posztjaiban is: én sem akarok nyerni, nem akarom önmagamat megváltoztatni, a koromhoz (40) képest szerintem teljesen oké formában vagyok – viszont megtanultam azt élvezni és értékelni, hogy élek, és hogy van egy testem, amiben jelen lehetek. És miközben ezt élvezem, és mondjuk futok egy erdőben vagy húzódzkodok, esetleg ugrókötelezek egy kondiparkban, valószínűleg néha én is olyan viccesen önelégült fejeket vágok, mint Jonathan Van Ness.

132
152