Lakatos Márk: „felrobbant az Instagramom a sok gratulációtól”

Kedd délután került ki egy fotósorozat Lakatos Márk blogjára, ahol a 42 éves híresség fürdőruhára vetkőzve mutatja meg magát, arra hívva fel a figyelmet, hogy nincs olyan, hogy beach body, azaz strandra való test: hiszen mindannyiunknak ugyanannyira van joga levetkőzni a strandon. A képsorozathoz továbbá újrafotóztak Lakatos Márkkal egy csomó olyan híres képet, amiknek az eredetijén egy-egy szexi férfi látható, többek között David Beckham, Király Viktor és ByeAlex. Lakatos Márk ma a fotók visszhangjáról beszélt a Velvetnek.

Két napja publikáltad a fotókat, milyen reakciók érkeztek?

Felrobbant az Instagramom a sok gratulációtól! Hírességektől is jöttek, de számomra ugyanilyen fontos, hogy rengetegen ismeretlenül is írtak, hogy mennyire jól jött nekik ez pont most így nyár előtt, hogy mennyire fontos és jó ez az üzenet, és hogy köszönik. Ez volt hozzászólások legnagyobb része, a blogbejegyzést több, mint 215 ezren látták, és gyakorlatilag a teljes magyar sajtó írt róla.

Mondj egy tipikus reakciót!

A több száz kommentelő között sokan voltak, akik fellélegeztek, és azt mondták, hogy „de jó, hogy ezt valaki megcsinálta”! Jön a jó idő, és sok embernek problémát jelent, hogy úgy érzi, neki nincs joga fürdőruhában megmutatkozni, mert nincs olyan teste, mint XY-nak az Instagramon. Az egy rossz és veszélyes út, ha azt mondjuk, hogy csak azok vetkőzhetnek le, csak azok szerepelhetnek címlapokon, akik valamilyen szintet teljesítenek. Ez elég rövid úton vezet el a fasizmushoz – én ezért csináltam ezt az egészet, hogy erre felhívjam a figyelmet.

Kritikákat is kaptál? Voltak negatív vélemények?

Két olyan ember volt, akitől nem is negatív kritikát, hanem inkább értetlenséget hallottam. Az egyikük Majka volt, a másik ByeAlex, aki a fotósorozatom egyik képén is szerepel. Majka azt mondta, hogy nem kell elfogadnunk a testünket, hanem dolgozni kell azon, hogy tökéletes legyen, hogy harcolni kell, nem szabad tunyának, lustának lenni – egy kicsit mintha egy kiképző törzsőrmester szemszögéből látná ő az életet. Azt is említette, hogy a fotókkal azt mondjuk, hogy azok az élsportolók, akik az életüket tették fel arra, hogy kihozzák a testükből a maximumot, azok nem értékelendőek. Szerintem aki ezt mondja, az nem sokat értett meg ebből a sztoriból. Én mindenkit tisztelek, mindenkinek elfogadom az életútját: a sportolókat azért tisztelem, mert a testükből hozzák ki a maximumot, a tudósokat azért tisztelem, mert ők a tudományukból hozzák ki a maximumot, a háziasszonyokat meg azért, mert ők meg a háztartásukból hozzák ki a maximumot. Ennek a kampánynak a lényege, hogy teljesen mindegy, hogy az élet melyik szakaszában, hol tartasz éppen, semmiképpen ne utáld és ne szégyelld magad. Akkor se, ha tehettél volna többet érte, de akkor se, ha nem tehettél volna többet, mert mondjuk beteg vagy. Fogadjuk el, hogy olyanok vagyunk, amilyenek, és hogy azoknak is helyük van a közéletben és a médiában, akik másmilyenek.

ByeAlex véleménye mi volt?

Az Alex is nagyjából ezt írta nekem, hogy olyan, mintha szerintem ki kéne nevetni azokat, akik felteszik az életüket a sportra, illetve hogy az ember ne elégedjen meg, hanem úgy tudjon a tükörbe nézni, hogy mindent megtett. Én viszont azt gondolom, hogy az ember úgy tudjon a tükörbe nézni, hogy megtette, amire képes. Én azt látom, hogy ByeAlexnek probléma, hogy milyen az ő teste és hogyan tud a legjobb lenni – azt kívánom Alexnek a legnagyobb szeretettel, hogy soha többet ne kelljen neki körzővel és vonalzóval kockákat rajzolni a saját hasára egy fotózáshoz, mert ez azt jelenti, hogy nincs megbékélve magával. Alex, te úgy vagy értékes, ahogy vagy, ha nincsenek is kockák a hasadon, mi ettől függetlenül is szeretünk téged.

Pirner Alma megjelentetett a blogján tavaly egy hasonló témájú bejegyzést, ami egész nagy vihart kavart. Sokan támadták azért, amit mondott, de végül a bocsánatkérésében arra mutatott rá, hogy Magyarország Európa legelhízottabb országa, és a sportot kéne propagálni, nem azt, hogy valaki fogadja el, ha túlsúlyos. Erről mit gondolsz?

Tényleg nagy probléma az elhízás, de szerintem ezzel úgy lehet küzdeni, ha az embereket olyan lelkiállapotba hozzuk, hogy szívesen tegyenek magukért, legyen kedvük magukért tenni – és ezt csak elfogadó közegben lehet. Akkor lesz sikeres a változás, ha az nem önutálatból meg szégyenkezésből indul el.

És akkor mit gondolsz azokról, akik kizárólag a profi sportnak vagy a fitnesznek élnek?

Ha valaki semmi mással nem foglalkozik, csak azzal, hogy csirkemellet eszik és naponta konditerembe jár – ez is egy életút, ez is egy választás, de ettől nem biztos, hogy teljes lesz az élete, mert egy idő után ugyanolyan komplexussá válhat ez, mint a táplálkozási zavarok. Erről szól az adoniszkomplexus és hasonlók: sose fogják a saját testüket elég izmosnak látni, soha nem lesz elég, soha nem lesz megállj. Pedig a harmóniára törekvés kéne, hogy a cél legyen. Az kéne, hogy az edzés a külső és belső harmónia megteremtésének az eszköze legyen.

Az edzés csak az egyik fő eszköz, amivel az Instagramon ideálisként bemutatott testet el lehet érni, a másik az étkezés. Mi a véleményed a sok edzésrajongó által szigorúan tartott csirkerizs-diétáról?

Az evés az egyik legfontosabb civilizációs, közösségi aktusunk. A közös étkezés és a közös ételkészítés egy nagyon fontos dolog és nagy kultúrája van – sokan ezt az egészet feláldozzák azért, hogy egy idealizált testképet elérjenek. Én nem ítélem el ezt se, de aki ezt az utat választja, ne gondolja azt, hogy jobbat tesz annál, aki nem ezen az úton jár.