Dr. Csernus: Lucát az élet megedzette, de a megértésből megalkuvás lett

Nemrég együttműködésbe kezdett a Randiblog Dr. Csernus kapcsolati böngészőjével, és úgy alakult, hogy ezen a héten a péntek lett a feelingfinderes napunk – most a társkeresős posztsorozatot folytatjuk. Hogy az elejéről kezdjük: először is feltettünk 10 kérdést mindenkinek, aki úgy érezte, bevállalja a társkeresést a Velvet Randiblogjában. A sok-sok jelentkező közül kiválasztottunk hármat, és mindegyiküket összehoztuk egy-egy újságíróval, aki elment velük egy-egy próbarandira, ahol persze fotók is készültek. Az újságíró megírta, hogy mi volt a találkán, aztán az egészet továbbítottuk Dr. Csernus Imrének, aki a beszámolók alapján szintén megírta a véleményét az adott jelentkezőről.

Az első posztban Zsófit mutattuk be, a másodikban Tamást, most pedig Luca következik, aki már olvasta, miket írt róla az újságíró és Dr. Csernus Imre, így a poszt végén még hozzá is fűz pár mondatot a róla szóló leírásokhoz.

Mi bízunk benne, hogy aki végigolvassa az alábbiakat, az a lehetőségekhez képest elég pontos és megbízható képet kap Lucáról, ezért ha ön is társat keres, és megtetszik Luca a poszt alapján, akkor ne habozzon, vegye fel vele a kapcsolatot! Ennek a módja roppant egyszerű: írjon egy levelet Lucának, és küldje el a Randiblog e-mailcímére – mi továbbítjuk üzenetét a címzettnek, aki ezek után már közvetlenül önnek fog válaszolni, és innentől kezdve már minden önökre van bízva. Reméljük, így világos minden, mutatjuk tehát, hogy mi mindent tudtunk meg Lucáról.

Ezt mondja Luca magáról

1. Mutatkozzon be, de csak adatokkal! Életkora, testsúlya, lakhelye, macskáinak száma, vércsoportja, minden jöhet, amit fontosnak tart!

42 éves, 170 cm, 55 kg vagyok. Elváltam 3 éve, van két szép kis lányom (7 és 9 évesek). Egy nagy városban éltem 18 éves koromig, jelenleg egy szép kis faluban lakom nyugat-Dunántúlon. Falusi vendéglátással foglalkozom. Hobbim: gyermekkorom óta sportolok, jelenleg kosarazom. Imádok szerelni bármit, ami a házban adódik. Gyakorlatias, kreatív ember vagyok, sok mindent készítek, ami szépség és díszíti a környezetemet. (Amikkel dolgozom: üveg, gyöngy, selyem és száraz virág, termések és minden, ami a kezem ügyébe akad.) Eredetileg dekoratőr vagyok. Szeretek finom dolgokat enni, táncolni, sportolni és kirándulni, gyermekeimmel foglalkozni. Szeretem a verseket, Ady a kedvencem. Állat: 1 fő nyúl

2. Meddig tartott legutóbbi párkapcsolata? Miért lett vége a kapcsolatnak?

15 évig éltem együtt volt férjemmel, ebből 7 évig házasságban. Nagyon kompatibilisek voltunk, sokat beszélgettünk, pezsegtünk, vidám és nyugodt, de változatos életet éltünk. Időnként volt mit megbocsátani egymásnak. Volt férjem sejthető és néha napvilágra került félrelépésein sikerült továbblendülnöm. Azt hiszem, lojalitásom és megbocsátó természetem miatt. Majd mikor én is megtettem, akkor ő elmenekült. Pár hónapos szenvedés következett, majd elválás. Számára nem volt visszatérés, neki ez a fájdalom nem volt elviselhető, lépésem számára nem volt megengedhető

3. Mikor izgult legjobban életében?

Azt hiszem, a válóperem előtt izgultam legjobban életemben, de csak azért, mert még soha sem váltam el.

4. Mire a legbüszkébb?

Optimizmusomra, megbocsátó természetemre, gyermekeimre. Megőriztem fiatalkori testalkatomat, vidámságomat.

5. Ideális esetben milyen legyen az a személy, akit keres?

Legyen jó humorérzéke, nyitott, mozgékony. Bátor. Szeresse az életet, de a nyugalmat is. Legyen gyermeke. Higgyen magában és bennem is. Legyen benne az az erő, ami legbelül van és az ember stabilitását adja. LEGYEN FÉRFI, aki ismeri és elfogadja magát. Akarjon engem és merje kimutatni, mit érez. Lehet kicsit hóbortos is.

6. Mit jelent az ön szerint, hogy két ember egymásnak lelki társa?

Érzik egymás rezdüléseit. Megértik és elfogadják a másikat. Nem akarják birtokolni partnerük minden pillanatát. Elfogadják, ha a társuk másokkal is jól érzi magát. Megbíznak benne, megbecsülik és tisztelik egymást. Igyekeznek kihozni egymásból a legjobbakat.

7. Mondjon három dolgot, ami kizáró ok önnél! Olyan férfival/nővel nem randizom, aki...

...öntelt (túl sokat beszél magáról), nem figyel oda a másikra, lusta.

8. Mondjon három dolgot, amit szívesen megváltoztatna önmagában!

Szeretném elengedni a félelmeimet. Legyőzni túlzott naivitásomat és kíváncsiságomat... Jelentsen ez bármit...

9. Írjon két-két mondatot édesanyjáról és édesapjáról!

Szüleim még kisgyermekkoromban elváltak, de jóban maradtak egymással. Édesanyám bátor és irányadó sok ember számára. Tudja, mit akar. Hihetetlen energiája és ereje van. Megengedő és elengedő. Meghallgat, de nem faggat. Szerencsésnek érzem magam, hogy örököltem tőle én is ezekből és szeretném, ha gyermekeim is ennyire jóban lennének velem, mint amilyen jóban mi vagyunk.

Édesapám végtelenül segítőkész és meleg szívű. Bár kevésbé ambiciózus ember, de végtelenül szorgalmas. Az elfogadással gondjai vannak. Nagyon művelt és szórakoztató figura. Családom őszinteségben és nyíltságban nevelt fel minket. Ezt adom én is tovább.

10. Mi lesz, ha nem jön össze a társkeresés és ön ezután is egyedülálló marad, évekre, akár örökre?

Hajaj. Nem hinném ezt! De ha mégis, akkor biztosan megtalálom a boldogságot más dologban. A mozgásban, a kreativitásban, gyermekeimben, a munkában...

Ezt mondja Lucáról az újságíró a próbarandi alapján

Lucával egy esős délelőttön kávéztunk, pontosan és csinosan érkezett – de nem volt túlzottan kikenve-kifenve, hanem pont olyan volt, ahogy az ember egy kedd délelőtt 11-es randira felöltözik. Előre tudtam róla a bemutatkozásából, hogy 42 éves és van két gyereke, és ehhez képest az első benyomásom az volt róla, hogy mennyire fiatalos. Egy idő után viszont rájöttem, hogy Luca nem fiatalos, hanem fiatal. Nem olyan, mintha, hanem tényleg az. Az egy dolog, hogy nem néz annyinak ki, mint amennyi, de ezen kívül ott van benne az az energiamennyiség vagy energiatípus, amitől az ember... fiatal.

De közben meg Luca csomó szempontból teljesen meg is felel a korának. Nyugodt, kiegyensúlyozott, intelligens, nem esik túlzásokba, felnőttként gondolkodik az életről és anyaként a gyerekeiről, és azt mondja, nem egy huszonéves adonisszal akar egy kalandot, hanem egy nagyjából olyan korú férfit keres, mint ő. Hozzátette, hogy az se baj, ha a férfinak is van gyereke, sőt.

Luca nagyvárosban nőtt fel, 18 éves volt, amikor egy gyönyörű, de kifejezetten eldugott kis dunántúli faluba költöztek. Valószínűleg pont ebben a korban az ember nem nagyon értékeli, ha elszigetelik a barátaitól, és Luca elmondta, hogy bár ez nála is így volt, hamar megtalálta az új társaságát, mert eljárt sportolni. A mai napig nagyon sokat mozog – így már kicsit kevésbé meglepő, hogy úgy néz ki, ahogy. A sporton kívül beszélgettünk arról, milyen a munkája (falusi turizmusban dolgozik, és eléggé úgy tűnt, hogy őszintén élvezi), hogy milyen suliba járnak a gyerekei (nagyon kicsibe, az egyik évfolyam egyetlen kisfiúból áll), és hogy milyen volt a válása (nehéz, mert nyilván minden válás az, de kifejezetten az volt a benyomásom, hogy feldolgozatlan traumáról szó sincs, pl. a gyerekek is jó kapcsolatban maradtak az apjukkal). Ez egy jó randi volt, másfél óráig beszélgettünk, alig tudtuk abbahagyni.

Nem bírom ki, hogy ne említsem meg: még rögtön az elején Luca szóba hozta a horoszkópot, azaz valamilyen tulajdonságra mondott valami olyasmit, hogy na, ez tipikus skorpió. Próbáltam leplezni, hogy mennyire távol áll tőlem ez a világ, de magamban rögtön azt gondoltam, hogy na, ez nálam kizáró ok lenne, hogy valaki bármilyen szinten horoszkóphívő. Talán Luca érezte, hogy mégsem a kedvenc témáim egyike ez, de valószínűbb, hogy ő maga se tervezte úgy, hogy negyed óráig aszcendensekről fogunk társalogni, mindenesetre pár mondat után ő maga terelte tovább a szót, pedig én próbáltam bátorítani, hogy ha ez érdekli, akkor beszéljen erről. De nem, egy-két gondolat után témát váltott, és meglepő módon ennyi is elég volt ahhoz, hogy a horoszkóp-téma lezárásáig annyira megváltozzon a véleményem, hogy addigra már azt gondoltam, hogy ebből ennyi és így még nálam is simán beleférne.

Egy ilyen próbarandinak az az értelme, hogy garantáljuk, hogy akiről szó van, jelen esetben Luca, azzal érdemes megpróbálni összehozni egy találkát. Hát semmit nem garantáltam még életemben olyan magabiztosan, mint ezt: Luca egy normális és szimpatikus nő. És paradox módon attól még szimpatikusabbnak és normálisabbnak tűnt, hogy a végén kifejezetten szóvá tette, hogy egy kicsit aggódik, hogy meg fog róla jelenni ez a poszt, ráadásul fényképpel együtt. Hogy nem lesz-e ciki, ha egy családtagja vagy ismerőse rátalál a neten. Megnyugtattam, hogy szerintem semmi cikit nem csinált/mondott az egész beszélgetés alatt, úgyhogy ettől nem kell tartania, de erre meg azt mondta, hogy igen, de nem szeretné, hogy úgy tűnjön, mintha ő teljes szívéből egy pasi után sóvárogna, például ő még soha életében nem regisztrált egy társkeresőre sem. Megígértem, hogy külön benne lesz, hogy nem, Luca nem az a típus, aki egyszerűen nem bírja már tovább az életet egy férfi nélkül, különben is, csak 2,5 éve lett vége a legutóbbi komoly kapcsolatának, szóval megvan neki a maga teljes és kerek és komplett élete.

De persze nála is firtattam, hogy akkor miért jelentkezett egyáltalán, és erre bevallotta, hogy egyrészt Dr. Csernus Imre neve volt számára a vonzóerő, másrészt meg azért küldte be a válaszait a 10 kérdésre, mert kíváncsi volt, hogy milyennek látja majd őt a külvilág. Szeretett volna egy külső véleményt kapni önmagáról, egyrészt ugye Csernus dokitól, de másrészt az újságírótól és a velvetes olvasóközönségtől is. Ez a lehetőség olyan számára, mintha tükörbe nézne. Tartott is tőle, de kíváncsi is volt egyben, hogy mit fog látni, ha belenéz. Hát íme, ezt.

Ezt mondja Lucáról Dr. Csernus, miután a fentieket elolvasta

A meg nem oldott múltbéli problémák vagy félelmek mindig kihatással vannak a jelen pillanatra. Ez pedig jelentősen befolyásolja az adott ember kisugárzását. Luca ezt el is mondja, hogy a félelmeit szeretné megoldani. Számomra ez a legizgalmasabb, hogy ezek milyen félelmek. Sokszor látom, hogy a meg nem oldott félelmek hogyan eredményeznek egy váratlan élethelyzetben leblokkolást, ami pedig fokozza a kudarcélményt és csökkenti az önbizalmat.

Ha ezeket a belső folyamatait nem teszi helyre, ez nem lesz jó kihatással a következő partnerre sem, mert az adott nap kisugárzása befolyásolja a következő partner kialakulásának a lehetőségét. Luca kétségtelenül rendben van önmagában nagyon sok mindennel és kifejezetten domináns személyiség. Az élet megedzette, vagyis önmaga helyes és balsikeres döntései.

Azonban az alkalmazkodás és a megalkuvás között nagyon nagy a különbség. A volt férjével kapcsolatos elbeszéléséből úgy érzem, hogy ez nincs a megfelelően helyre téve. Amikor a volt férj félrelépéseiről beszélt – tudni szükséges azt, hogy legtöbbször ez akkor következik be, amikor a nő a férfi partnerének érzelmi támaszt jelent, ezt pedig a pasi úgy használja ki, hogy félremegy, mivel a nő valójában egy pótmama szerepét tölt be. A pótmama a másik szemében egy teljesen más személyt jelent, vagyis nem tud felnézni rá nőként, ezáltal nem is kívánja meg. A volt férje támaszkodott rá, vagyis Luca megértéséből megalkuvás lett. A megalkuvás megszünteti egy emberben az emberi tartást.

A határ mindig ott van – ehhez szükséges az önismeret – amikor egy adott érzelmi vagy racionális konfliktusban elkezdjük megerőszakolni magunkat és nem hallgatunk a belső hangunkra, hogy fájdalmas megismerések vannak előttünk, de nem merünk ráhallgatni, inkább kifogások mögé menekülünk.

Hát, ennek megoldását és tudatosulását a legtöbb ember, ezúttal nő, nem is tudja felismerni sem, ezáltal használni sem. A megoldatlan konfliktusok meg ismétlődnek újra meg újra. Tehát, ha egyedül nem megy, nem szégyen segítséget kérni.

Többek között ennek a konfliktusnak a megoldását is kívánom Lucának. Remélem, ha nem adja fel a hitét önmagában, ez párkapcsolati szempontból is megfelelően kiteljesedhet.

Ezt mondja Luca a fentiekről, miután elolvasta a róla szóló véleményeket

A Csernus Imre által írt jellemzés világossá tette számomra, hogy mit értelmeztem rosszul eddig. Valóban jól látja. Életem egyik legmarkánsabb, nehéz életszakasza kapcsán jöttem rá, hogy megértsem azt, amit én alkalmazkodásnak gondoltam valójában megalkuvás volt. Meg kell húznom jobban a határaimat. Soha sem késő! Az önmagamba vetett hitem töretlen, a most megkapott tudatossággal lépkedek tovább. Köszönöm!

Illetve: