Szerető voltam egy csajnál, akinek a pasija kőbunkó

„Kedves Arabella, bár azt mondod, normális férfia vágysz, ez valójában nem igaz...” – az alábbi levél megint egy olyan témát fogalmaz meg, ami rengetegszer szóba került már ebben a blogban. A héten is mutattunk egy srácot, aki szórólapon sérelmezte, hogy a nők átnéznek rajta és a bunkókat favorizálják, hát az alábbi levél beküldőjének, Bánknak szintén ugyanez a véleménye. Szerencsére egy-két rövid és érdekes sztorit is beküldött, hogy mondanivalóját alátámassza, így válaszol ő Arabellának, aki azt sérelmezte ebben a korábbi posztban, hogy nincs sehol egy normális férfi. Ez a vita valószínűleg soha nem fog lezárulni, szóval kérjük, írja meg ön is meglátásait és tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére! Ön mit válaszolna Bánknak?

„A nők nagy részének nincs igénye a normális férfira. (Tisztelet a kivételnek.)

Akarják ugyan legtöbben, hangoztatják is, de az unalmas. Hogy honnan sejtem? Én normálisnak férfinak tartom magam... De éppen próbálom ellesni dolgokat a „rosszfiúktól ” és átképezni magam a kevésbé kiszámítható, egoista, „hímsovinsizta” irányba. Mert sajnos a „piacon” erre van igény.

Elég jó önismerettel és önkritikával rendelkezem. 15 évig voltam kapcsolatban – és őszinte leszek – amikor vége lett, azt hittem, könnyű lesz partnert találnom. Mert úgy gondoltam, azok a főbb értékek megvannak bennem, ami egy nőnek kell. Ugyanis pont olyan picsogást amit te is leírtál, rengeteg lánytól hallottam, és olvastam. Sőt, exem barátnői, kimondottan irigykedtek exemre, milyen normális pasija van (=én). Még az anyós kedvence is voltam.

Szóval gondoltam, a nők erre vágynak: legyen a pasi megbízható, hűséges, figyelmes, segítőkész, beszédes, legyen okos, szorgalmas, diplomás, jó munkahelye, lakása, egzisztenciája legyen, és utolsó sorban legalább átlagos külsővel és kemény szerszámmal legyen megáldva. Legyen jó illatú, ápolt, nem pocakos, energikus. Lehessen beszélgetni, vele, akarjon családot, stb, stb... Most ne ítélj látatlanban, hidd el, ilyen vagyok. Nyilván nem tökéletes, vannak hibáim.

Aztán randi hátán randi... Igen, én a lányokat elhívtam kirándulni, beszélgetni, hülyéskedni. Volt ahol az első randin volt csók is, volt ahol más is. Kedves voltam mindig, és aranyos... Lesegítettem a kabátot az étteremben, én ültem le másodiknak, fizettem a számlát, érdeklődtem, beszéltem is magamról, hazafurikáztam ha elfogadta, stb. Én ezeket tartottam normálisnak... De kapcsolat (legalább is hosszú) nem lett egyikből sem. Még 30-40 randi után sem.

Bár nem volt egyszerű színészkednem, és kibújni a bőrömből, de amikor nagyképű, bunkónak tettem magam (persze sokszor lebuktam, sajnos a nők könnyen belátnak a színfalak mögé), na akkor mindig jobb eredményeket értem el. Első randin szex, aztán nagy ívben tettem a másikra. Érdekes, akkor mindig volt utánam „kaparás”, érdeklődés, folytatni akarás, sírás, stb.

De mondhatok más irányultságú példát is: szeretői státuszban voltam egy olyan csajnál, akinek a pasija egy kőbunkó, narcisztikus személyiségzavaros. És amikor a csajnak választani kellett, hát nem a normálisat (=engem) választotta, elhiheted. Neki bejött, hogy verbálisan szinte háziállatként, szolgaként kezelik. Én a pasijához képest unalmas voltam, bevallom. Egyébként pont ez a lány világított rá a lényegre: azt mondta, azért nem lett több közöttünk, mert azt érezte, én „kaparok” utána. Pedig neki az a pasi jön be, akiért neki kell „kaparni”, szinte már megalázkodni...

Szóval a jófiúnak, normálisnak ezért nem éri meg lenni.

És tudod, miért nem találsz normális férfit magadnak? Mert azokkal szóba sem állnál, csak átnéznél rajtuk. Mondhatnám, fel sem tűnne, ha valamelyik akarna tőled valamit. De ha véletlenül randira kerülne a sor, az meg a kémiát nem indítaná be nálad. Sajnos te a rosszfiúkra vagy kárhoztatva, mert a szikrát csak ők indítják be...”