10 évvel fiatalabb volt, volt barátja, a főnöke lettem

„Mindig olvasom a blogotokat, és vettem a bátorságot és leírtam a saját sztorimat” – ennyi bevezetőt írt Adelmár álnevű olvasónk a leveléhez, amelyben válása és a válás utáni első kapcsolata történetét írja le. Nem lesz senkinek meglepetés: ha egy házasság véget ér, nem könnyű újraindítani az ember életét. Nehezítette a válás utáni első kapcsolatot még rengeteg más dolog is, például a korkülönbség, vagy hogy egy munkahelyen dolgozott Adelmár és kedvese. Nagyon elgondolkodtatónak találtuk ezt a történetet, főleg a végkifejlet fényében, hiszen legvégül Adelmár a saját gyerekeitől tud meg valami borzasztó fontosat saját magáról. Ha ön is kedvet kap az íráshoz, kérjük, ne tartsa vissza magát, írjon ön is! A Randiblog e-mailcímére várjuk az ön történetét!

„42 éves vagyok, 18 éves korunkban jöttünk össze a volt feleségemmel, 4 éve már külön, 3 gyerek van, tizenévesek. A válás persze nem esett jól, a volt feleségem viszont elég könnyen elengedtem, főleg, hogy ahhoz a pasihoz távozott, akivel csalt hosszú ideig. A gyerekek elvesztését, vagyis azt, hogy már nem tudok a napi életük részese lenni, annál nehezebben viseltem és viselem még most is. Nincs gond persze, jönnek rendszeresen, együtt vagyunk, amikor lehet, igyekszem ott lenni, amikor lehet. Normális a viszonyom a volt feleségemmel, meg tudjuk beszélni a gyerekek dolgait, meg tudunk jelenni a gyerekekhez köthető eseményeken. Én ezt így tartom normálisnak, nincs bennem rossz érzés, már régen elmúlt, a házasság nem működött, de a gyerekek, akárhogy nézzük, összekötnek minket.

Na de mi a gond akkor? A továbblépés! Először is, amikor egyedül maradsz majdnem 40 évesen, akkor döbbensz rá, hogy még nem vagy öreg és még van jövőd. Rájössz, hogy viszont randirutinod nincs, hiszen utoljára középsuliban randiztál. Hova indulj, kivel ismerkedj? Bulizz a kollégákkal? Ja, de hamar rájössz, hogy ez már nem neked való. Társkereső? Esélyes, de nehéz terep, erről már sokan alkottak véleményt itt a blogon is. Munkahely? Na ez még veszélyesebb. Itt ha valami nem sikerül, az ciki tud lenni. Igazából én még szerencsés is vagyok, mert voltak lehetőségeim, és volt egy nagy szerelem is, ami nem jött össze, a végére viszont kiütött minden más kapcsolatot.

A lány 10 évvel fiatalabb volt, mint én. A válásom idején kezdődött, beszélgettünk, lelkiztünk sokat, sokat segített ez akkor nekem. Neki volt barátja, de összejöttünk és viszonyunk lett. Mást nem akart, öreg voltam neki, nameg komplikált is a 3 gyerekkel, viszont én beleszerettem. Esélytelen voltam nála, közben úgy alakult, hogy a főnöke is lettem, ez később okozott problémát is rendesen. Próbálkoztam más nőkkel, de rövid idő alatt mindig rájöttem, hogy nem megy, mert rá vágyok. Közben szakított a barátjával, de továbbra sem kellettem neki, másokkal randizott, jött össze...

Eltelt 2 év és valahogy visszasodródott hozzám, és egy pár hónap múlva ő is belémszeretett... Hihetetlenül szenvedélyes időszak volt, de sokat veszekedtünk, voltak dolgok, amelyekben nem értettünk egyet, amiket nem értett, hogy miért csinálok. Miért nem utálom a volt feleségem, miért ugrok, ha a gyerekek szeretnének valamit. Én nem engedtem dolgokból, és nem értettem, miért ilyen, hiszen nagyon szeretem, miért nem látja? Egyre több lett a feszültség, nem bírtam már, elhagytam. Pár hét múlva visszamentem, mert nem bírtam nélküle. Ő se nélkülem.

Minden ugyanaz volt, csak közben egyre féltékenyebb lett másokra is ok nélkül. Türelmetlen voltam és sajnos többször elhagytam pár hónapra, de mindig kibékültünk. A problémák maradtak, végül elhagytam negyedszerre is, ami végleges lett, nála betelt a pohár, már nem érdekeltem többé, ami teljesen normális tőle. Úgy éreztem, így nem tudok vele élni és el kell engedjem, mert fiatal még, neki gyerek kell, férj, akinek nincs másik élete. Hülye voltam, túlkomplikáltam a dolgokat. Túl hamar feladtam sajnos, azt nem tettem meg, ami megnyugtatta volna, hogy őt akarom, nem vettem el feleségül. Hiba volt, de talán aki elvált, az tudja, érzi, milyen nehéz döntés ez egy válás után.

Azóta fél év telt el. Még mindig rá gondolok egész nap, próbáltam továbblépni, de csak nagyon megbántottam egy másik nagyon kedves lányt ezzel. Szóval inkább várok, hátha elmúlik ez az érzés, viszont közben rájöttem, mit kellett volna tegyek, hogy elhiggye, hogy szeretem és nincs veszélyben az ő helye a szívemben. Csak magammal csesztem ki, ő továbblépett, jól tette, örülök neki, hogy boldog, de attól még baromian hiányzik. Sajnos vannak dolgok, amiket ilyen idősen kellett megtanulnom, hogy ilyen helyzetben nem nyerhet mindenki és változtatni kell dolgokon. Sokat beszélgettem a fiaimmal, hogy muszáj, hogy legyen valakim, de ehhez kell a segítségük, nem lehetnek mindig ők az elsők. Megértették és mellettem állnak, akármi van. A vicc, hogy előtte is így gondolták, a probléma az én fejemben volt.

Szóval ezért lehet nehéz így gyerekekkel a továbblépés, de lehet, hogy ezzel én vagyok egyedül és másnak megy simán. Nem tudom. Ritkán találkozom olyanokkal, mint én...

Tehát várok, de azt magam sem tudom, mire. Hátha nem jön neki össze, és még van esélyem. Vagy jön egy lány, aki felülírja ezt az érzést. Nem tudom, melyiknek van nagyobb esélye. Én inkább őt választanám.”