Ezt el kell viselnem – olyan, mint a herpesz

„Sokszor eszembe jutott, hogy életem egyik legnagyobb sztoriját meg kellene osztanom egy közösségi fórumon, és Odett története megadta a hozzá a végső lendületet. Remélem, számíthatok a diszkréciótokra és megosztjátok a Randiblogon, mert sok embernek tanulságos lehet. A történetem évekkel ezelőtt kezdődik, és mostanra szerencsére már véget ért, elengedtem a szereplőit és elcsendesedtek bennem az érzések. Életem eddigi legzavarosabb érzelmi helyzetéről és persze legnagyobb szerelméről van szó: mára már nem bánok semmit, bölcsebbé tett, és hónapok álmatlanságát és a rengeteg könnyet sikerült nagyon komoly emberismeretre váltanom.

Odettnek és mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, értsd, hasonló emberrel találkozik, azt üzenem: MENEKÜLJ, HA KEDVES AZ ÉLETED!” – Virgília levelét tartalmazza ez a poszt, és ez a levél megint egy olyan férfiról szól, aki csak játszik az általa kiszemelt nő érzelmeivel. Hol szerelmet vall, hol eltűnik, hol nagyon alkalmatlan időpontokban tűnik fel újra. Felkavaró élmény Virgília levelét végigolvasni, egy-két trágárabb kifejezést is tartalmaz a beszámoló, de ettől még fel sem merült bennünk, hogy cenzúrázzunk. Olvassa végig a történetet, aztán ha hozzászólna vagy mesélne ön is, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Az én történetem egy őszi estén kezdődött, amikor elmentem egy barátnőm születésnapi bulijába, és ott találkoztam Jakabbal. Hiába hívtam, sajnos nem kísért el akkori vőlegényem, akivel pár hónappal korábban költöztünk össze. Jakab jóképű, megnyerő és nagyon vonzó férfi (mint később kiderült, nem csak számomra), aki az első pillanattól fogva udvarolni kezdett. Bár én a barátnőimmel foglalkoztam, Jakab elérte, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Csak keresztnevek hangzottak el. Másnap írt nekem a születésnapos barátnőm a Fácsén, hogy Jakab üzeni nekem, hogy örül, hogy találkoztunk, és reméli, hogy még fogunk...

Később valahogy bejelölt, és folyamatosan felbukkant azokon a helyeken és eseményeken, amiket én visszajelöltem. Egyik ilyen alkalommal mondtam neki, hogy boldog menyasszony vagyok, szóval ne erőlködjön. Ez sajnos olaj volt a tűzre: napi több Facebook-üzenet, képeslapok a munkahelyemre(!), hosszú emailek és sok-sok titokzatoskodó mondat, szövegtöredék, üzenetnek szánt zeneszámok, ajándékok küldözgetése... minden tiltakozásom ellenére. A lényeg, hogy ezzel a módszerrel elérte, hogy befészkelje magát a gondolataimba. Mert érzékeny volt, tájékozott, kedves és izgalmas...

Nos, ezek az ő vadászmódszerei: becserkészés, üzengetés, titokzatos célozgatások, amik minden normális nőt álmodozásba ringatnak, de ez ne tévesszen meg senkit: Jakab egy erőszakos és manipulatív férfi, akiben nincsen semmi empátia.

Ezzel párhuzamosan persze otthon is kezdtek sorjázni a gondok, kezdtem rájönni, hogy imádott vőlegényemmel sem minden oké, többször választotta a számítógépes játékokat és a napokig tartó gamer állapotot, mint kellett volna, és ha erre nem volt lehetősége (mert mondjuk hisztiztem miatta), vagy agresszív lett, vagy tompa és zárkózott. Plusz a családom is nyomasztott az esküvővel kapcsolatban, elkezdett bennem működni a szüleim felé a jól ismert megfelelési kényszer. Nagyon rossz időszak volt, amit Jakab állandó üzengetései csak még nehezebbé tettek. Elültette bennem, hogy ő, az érzékeny, sármos és a lábaim előtt heverő férfi lehet a megoldás mindenre, hogy költözzek el a vőlegényemtől, hogy „megoldjuk” a dolgot stb. Én tartottam magam, szexuálisan hűséges voltam, állandóan magamat vádoltam mindenért, a játékfüggő vőlegényem, a manipulátor Jakab és az esküvőt sürgető családom között vergődtem. Szenvedem, mint a disznó, és feloldás már csak azért sem jött, mert mélyen éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a Jakabbal...

Egy baráti találkozón aztán egy távoli ismerősöm felvilágosított, hogy miért: kiderült, Jakab vele is kavart, sőt, számos barátnőjével is, állandóan járja a pesti éjszakát és nőkkel ismerkedik, az exét szénné csalta, a pszichológusára rávágta az asztalt... Nos, ezt hallva megvilágosodtam, hogy zavaros helyzetemben zavaros álmaim tárgya egy még zavarosabb pasi, aki valószínűleg végig hülyített, és csak egy vagyok a sok megdugni kívánt csaj közül. Hogy felém való érdeklődése még mindig tart, annak az az oka, hogy engem még nem sikerült. Tajtékozva találkozót kértem Jakabtól, és sértetten számon kértem. Nem tagadott, inkább az emberek rosszindulatúságát és a pletykák gonosz természetét emlegette, és azt, hogy velem kapcsolatban minden más, engem imád, én több vagyok neki, aztán hogy ezt bizonyítsa, másnap váratlanul eljött a barátaim koncertjére, és jól összeismerkedett a baráti társaságom egy részével... Illetve megkeresésemen fellelkesülve folytatta mesterkedéseit: kérésem ellenére üzenetek, linkek, emailek küldözgetése random időpontokban, néha gyengéd és szerelmes, ha nem érkezik válasz, egyre provokatívabb hangnemben.

Most már ti is tudhatjátok, amit én csak akkortájt kezdtem tudni kimondani magamnak: halálosan szerelmes voltam Jakabba. Úgy döntöttem, elköltözöm a vőlegényemtől, mert elegem volt az álmatlan éjszakákból és a folytonos önmarcangolásból.

Ekkor viszont a „belém halálosan szerelmes” Jakab összejött egy lánnyal. Ekkor már kora nyár volt, megértettem, hogy neki is elég volt ebből a szar érzelmi helyzetből, és azt is, hogy a kapcsolatom válságát nem egy harmadik ember fogja megoldani. Mivel szerelmes voltam, persze fájt, de meg is nyugodtam, hogy akkor visszatérhetek az életembe, a vőlegényemhez, rendbe tehetjük a dolgokat (vagy nem), de vége ennek a szar szerelmi háromszögnek.

Az lenne a jó, ha itt véget érhetne a Jakab-én szála a történetnek.

De sajnos az igazi pokol csak ezután jött.

Jakab ugyanis néhány hónap után újra megkeresett, és ugyan már ritkábban, de folytatta a szerelmes vagy csak mindenféle random üzenetek küldését. Én szerelmes voltam belé, vágytam rá, a vőlegényem sokszor nem törődött velem, elkezdtem pszichológushoz járni, hogy rájöjjek, hogy mi a rák van már az életemben. A leggonoszabb üzenet Jakabtól az volt, amikor ennek a nyárnak a közepén írta, hogy

októbertől együtt leszünk.

Én persze komolyan vettem. Októberben ezek szerint szakítani fognak, találkozhatunk... Most már nem tudtam tagadni, hogy szerelmes vagyok belé, és csak ő kell nekem. És akkor ez a drága jó ember elkezdte előttem húzogatni a mézesmadzagot: persze októberben nem lett semmi, nem szakítottak, de majd tavasszal, de majd valamikor… Aztán mikor érezte, hogy túlságosan lángolok és már teljesen behülyített a „mi összetartozunk, te vagy életem szerelme” dumával, akkor eltűnt. Se kép, se hang. Másfél-két hónapig nem jelentkezett, aztán mikor kezdtem újra megnyugodni, a vőlegényemmel segítséget kértünk, elkezdtük tudatosan javítani a kapcsolatunkat, akkor újra jött tőle egy hosszú szerelmes levél. Ez volt az első átbaszása.

Ekkor elküldtem melegebb éghajlatra, az üzenet olvasása után az éjszaka közepén megjelent a lakásom közelében, és követelte, hogy menjek le, beszéljük meg... Akkor persze nem mentem, de amikor aztán találkoztunk, nem mondott ugyan semmilyen magyarázatot, csak nézett szerelmesen és simogatott és csókolgatott megállás nélkül, és megígérte, hogy mivel „én vagyok élete szerelme”, szakítani fog és együtt leszünk, most már biztos, mert ő így nem tud élni. Tehát megbeszéltük, hogy mindketten szakítunk, én pedig otthon a vőlegényemnek kiteregettem a szennyest arról, hogy van ő és szerelmes vagyok, és akkor közben Jakab újra eltűnt. Mintha nem is létezne, mintha nem jött volna oda az éjszaka közepén kocsival, mintha utána nem ígérte volna meg, amit megígért. Üzenetekre, hívásra nem válaszolt. Ez volt a második átbaszása.

A harmadik erre rá pár héttel abban a szörnyű időszakban volt, mikor elköltöztem a vőlegényemtől. Ekkor megjelent, hogy „meghallgasson és segítsen”, és emlékszem, ültem az autójában és zokogtam, hiszen a vőlegényemmel felbontottuk az eljegyzést és szakítottunk, elvesztettem egy fontos embert, romokban volt minden, nem volt hol laknom, ő pedig, aki ennek az egésznek az egyik motorja volt, csak nézett rám rezzenéstelen arccal, és azt mondta,

most csak megfigyellek, mert annyira izgalmas az életed.

Akkor már tudtam, hogy nem számíthatok rá, hogy csak kihasznál, hogy hazudik, de hogy a szenvedésem ennyire ne rendítse meg... Ekkor jöttem rá, hogy csak egy bábu voltam neki, akivel játszadozhatott, mert ez izgalmassá tette az életét. És ekkor jöttem rá, hogy én még mindig számítottam rá, most, hogy újra szingli voltam, azt hittem, hogy végre beteljesedhet ez a dolog. Ez volt a harmadik átbaszása. Szó nélkül kiszálltam a kocsiból és elsétáltam.

Ezen események közben és után Jakab és a barátnője, aki külsőleg feltűnően hasonlít rám (természetében is hasonló típusú lehet), egy hosszú és komoly kapcsolatba kezdtek, amiben szerepelt az összeköltözés, utazgatások és mindenféle jó. Jakab beszélt a lánynak rólam, mondta hogy „nagyon szerelmes volt belém” az ő kapcsolatuk elején, de a lány ezekről a fentebbi dolgokról, a leveleiről és erről az érzelmi macska-egér játékról biztosan nem tudott és nem tud azóta sem. Mostanra már ők is szakítottak. Úgy gondolom, hogy azt a lányt is kizsigerelte érzelmileg, csak teljesen máshogy.

De visszatérve a sztorihoz: a vőlegényemmel mindennek vége, én túlélek, össze-vissza költözöm, újra nyár volt, amiből szinte semmire sem emlékszem, olyan lelkiállapotban voltam, és Jakab újra elkezdi küldözgetni a szerelmes leveleket. Negyedévente egyet. Hívni már nem hív, mert brutális módon ordítottam vele, amikor képes volt megint felhívni mindezek után. Csak írogat. Újabb egy év telik el így. Ha nem válaszolok, akkor addig ír és provokál, amíg elpattan az agyam és válaszolok neki valami durvát. Akkor örül, hogy hatást váltott ki, és kussol újra néhány hónapig. Majd újra jelentkezik. Durva, nem? Iszonyú érzelmek voltak bennem vele kapcsolatban még akkor is, a gyűlölet és a szerelmem maradéka, és ő ebből táplálkozott.

Eltelt újabb egy év. Újra nyár van. Az életem konszolidálódni kezdett, egy barátnőmmel egy balatoni művészeti fesztiválon vagyunk. Jakab is jelen van a barátnőjével, akivel szolid párként elvannak, vacsizgatnak, Jakab rám sem néz. Majd lefekteti aludni a szálláson a lányt, visszatér a buliba, és végig úgy áll, hogy rám lásson, hogy lássa, hogyan táncolok, hogy szemezhessen velem, és amikor a barátnőm elszalad pisilni és egyedül vagyok, odajön. Csevegni kezdünk, mint két régi jó barát. Ezen már csak röhögtem. Keserűen. Magamban. Az üzenetei persze újra sűrűbben kezdtek érkezni, de most mit lehet tenni? Már úgy voltam vele, hogy ezt el kell viselnem, olyan, mint a herpesz, néha kiújul. Nem volt jelentősége annak, hogy válaszoltam neki valamit kedveset/bunkót/semmit, az üzenetek érkeztek negyedévenként. Pesti bulikban néha összefutottunk, néha váltottunk pár szót, néha csak köszöntünk egymásnak. Aztán összejöttem a jelenlegi barátommal, és Jakab látott minket szerelmesen egy szórakozóhelyen. Akkor írta kapcsolatunknak ebből az időszakából való legszenvedélyesebb üzenetét, miszerint

most már biztos, hogy köztünk nem lesz semmi!!!

Aha. nem mondod. Jakab írogatásainak az vetett véget, hogy megkértem a barátomat, írjon neki egy privi üzenetet, és fenyegesse meg, hogy mi lesz abban az esetben, ha megint küld nekem valamit. Persze egy fél év után újra írt, de egy elmebeteg emberről van szó. Azóta már ő is lecsendesedett, újra egyedülálló, gondolom azóta új áldozatai vannak.

Nagyon hosszú lett ez a levél, mit is szeretnék nektek mondani, kedves Odett és mindenki?

Az emberek azt hiszik, hogy egy pszichopatáról messziről látszik, hogy az, mert furcsa és erőszakos. Nem. Egy pszichopata borzasztóan megnyerő, kedves, érzékeny. Látszólag. Mert ez a technikájának része. Kedves és elbűvöl. Jakab is egy népszerű, vonzó és kedves férfi. Messziről.

De mivel empátiája nincsen, ő sosem fogja megérteni, hogy a tetteivel mit okoz. Hogy hogy esik neked a cserbenhagyása. Hogy hogyan esik a visszautasítás, a tettei következménye, a fájdalmad vagy az örömöd. Ő csak azt érzékeli, hogy hatást vált ki, ő csak azt tudja, mit kell mondania ahhoz, hogy újra szóba állj vele, hogy megsajnáld. Ő maga nem érez sajnálatot.

Jakab olyan érzelmi hatást váltott ki bennem, hogy hiába nem jártunk egy percet sem, hiába nem volt szexuális kiteljesedés, hiába gyűlöltem többször, mint amennyi ideig rajongtam és vágytam rá, mégiscsak ő életem egyik nagy szerelme. Ennyi erővel egy lámpaoszlop is lehetne az. De mégis. De ha visszatekerhetném az idő kerekét, nem mennék el arra a bizonyos születésnapi buliba, és nem találkoznék vele, mert több szenvedést okozott, mint amennyi tapasztalatot kaptam tőle. A legrosszabb éjszakai rémálmaim vele kapcsolatban voltak eddigi életem során. Végig éreztem, hogy valami nem stimmel vele, miközben ő folyton próbált viselkedni, mint álmaim férfija. Kivéve, amikor eltűnt.

Tudom, hogy az én tetteimbe is bele lehet kötni, de ezzel a történettel nem is azt akarom bizonyítani, hogy nem lehet. Az élet az egy szar, nehéz dolog és én is bemocskolódtam. De mostanra rengeteget tettem azért, hogy a legjobb tudással és erősebben álljak fel ebből a Jakab-féle ügyből. Ebben a mostani kapcsolatomban sokkal boldogabb vagyok, mint az előzőben, és ezt részben ennek a tapasztalatnak köszönhetem. Szóval jobb lenne, ha nem lenne, de így, hogy van, már beépítettem az élményt a személyiségembe.

De ti azért vigyázzatok magatokra! Odett, szerintem egyértelmű, hogy neked is egy pszichopatával van dolgod.

Szerintem... szerintem menekülj.”