Írogatnak a lányok, akiknek játszom a rosszfiút, hogy velem a legjobb a szex

Azt hiszem, állíthatom, hogy már tapasztalt embernek mondhatom magam ebben a jófiú vs. rosszfiú dologban.

Ezzel a felütéssel kezdődik Szemere álnevű olvasónk alábbi, roppant érdekes beszámolója. Többször is felmerült már itt a Randiblogban, hogy a nők nem értékelik eléggé, ha egy férfi kedves és odaadó, inkább az úgynevezett rosszfiúkra buknak. Nos, Szemere is egy jófiúnak tartja magát, és az ő tapasztalatai szintén azt mutatják, hogy a nőkre valóban sokszor igaz ez a sztereotípia.

Szemere egy idő után le is vonta a következtetéseket, és nem jó szívvel bár, de alkalmazkodott a megváltoztathatatlannak tűnő körülményekhez. Hogy mi lett az eredménye a dolognak, az a címként kiemelt idézetből már sejthető, ezért többet nem is árulunk el előre, csak emlékeztetjük önt, hogy az ön levelét is várjuk ide a Randiblogba, elsősorban e-mailen keresztül! Címünket alább találja. Ja igen, és még egy figyelmeztetés: a levélben Szemere idéz egy igen erős, szexuális kifejezést tartalmazó mondatot is, aki nem szeretne ilyet olvasni, az legyen óvatos!

„Éveken át próbáltam rendes srác/férfi lenni, de egyszerűen nincs „közönsége” ennek a darabnak, vagy ha van is, az nem valami nagy. Mert el kell ismerni, hogy vannak erre fogékony hölgyek, de ez rendkívül vékony réteg. Életem húszas évei és harmincas évei eleje azzal ment el, hogy szabályos hosszú távú kapcsolatban gondolkodtam, és kerestem azt a hölgyet, akivel család, gyerek stb.

De néznem kell a tényeket. Nézzük engem ezekben az időkben. Tényleg betartottam azt a részét a dolognak, hogy első a kedvesem, utána minden más, még akár a családom is, mert ugye azt terveztem, hogy ő lesz később a családom, és én leszek az erős vár számára. Mit jelent ez. Fontosabb volt vele összebújni vagy tartani egy borozós filmezős estét, mit hogy a haverokkal elmenni bármerre. Tényleg maximum havi egy alkalommal mentem el a srácokkal, és ha el is mentem, legrosszabb esetben is éjfél, fél egy környéken otthon voltam, és nagyon odafigyelve, hogy semmiféleképpen ittasan.

Mi lett a válasz? Meg nem csalt (talán), de jobban izgatta a rosszfiú munkatársa, és még a nyaralásunk alatt is képet küldött neki, hogy hogyan nyalja a Calippo jégkrémet, és hogyan csúszik épp be a szájába. Persze, ez egy ártatlan flört, de gondoljunk ebbe bele egy picit. Miért is nem vele van? Mert ő benne nem bízhat, velem meg „elvan” biztonságban. Félnie nem kell. De ki akar lenni csak egy okos döntés, egy olyan férfi egy nő életében, akivel elvannak?

Én tényleg az a személy voltam, és még talán vagyok is, aki ebéd után magától odaáll, elmosogat, ha takarításról van szó, nem kell könyörögni. Sőt van, amikor csak úgy megcsinálom, mert igenis egy pasi is megteheti, hogy a párját így várja haza. Nem hittem soha, hogy ezekben csak a nőnek kell helyt állnia. Erre ő csak azt mondta, hogy nincs izgalom a kapcsolatban. Erre persze visszahatottam, és próbáltam elvinni, mozgatni a párom, hogy ne az „otthonülős” pár legyünk, de semmi. Nyilván ez egy idő múlva azt eredményezte, hogy már én nem éreztem jól magam. A jófiúkat igenis kihasználja a nők 90%-a. Tisztelet a maradék 10%-nak.

A másik párom egyszerűen csak annyit tett, hogy beszüntette a szexet velem, ezzel szemben mindenki mással lefeküdt. De volt olyan is, aki egyszerűen közölte, hogy figyelj, én szeretlek, de messze nem vagyok szerelmes beléd. Közben a környezetemben lévő rosszfiúk teljesen jól, érzelmi sebek nélkül elvoltak. Ki kell jelenteni, hogy a jófiú márpedig unalmas. Szóval harmincas éveim végére én is váltottam.

Mivel kezdtem volna mással, mint Tinder. Szokásos módon próbáltam szabályos arcot mutatni, de no match! Maximum 2-3, de az is kuka. Amint átváltottam egy picit vagányabb és egyben tökéletesen képmutatóba, rögtön halomra jött a match. Eljutottam olyan szintre, amikor a második randin volt olyan, aki 7-9 perc alatt közölte, és most pontosan idézem:

le nem nyelem, de simán seggbedughatsz.

Ezek után senki nem akar jó fiú lenni. Főleg nem egy olyan, mint én, aki eddig lúzer volt, mondjuk ki. De a történet nem itt ér véget.

Jelenleg van párkapcsolatom, és mellette egyéb projectek is. Mikor mi. De aki olyan, mint én, nem tud kibújni a bőréből, és a lelkem mélyén keresem az életem párját. Így történt, hogy tavaly nyáron egyik mellék project felé elkezdtem érzelmeket táplálni, és egy reménytelen szerencsétlen ilyenkor elkezdi a szokásos hülyeségeket. Persze csak óvatosan. Virág, kedvesség, törődés, odafigyelés. Hirtelen mit látott a lány: a rosszfiú nem is rosszfiú, hanem egy érzékeny és kedves srác. Egy darabig azt hitte, hogy ezt ő érte el, így még élvezte is. De miután rájött, hogy én alapjáraton ilyen vagyok, rögtön nem voltam izgalmas és husssss. Ki is lépett a dologból.

Panaszkodom? Nem. Be kell vallani, hogy a pasik nem találják meg a középutat és nem tudnak egy kicsit ilyenek és olyanok is lenni. De ez azért van, mert vagy ilyen vagy, vagy olyan pont, kész, vége, mese nincs. De cserébe, hölgyeim, lássuk be, nem vágyunk a jó fiúra. Feleségül mentek hozzá, de egy idő után mentek és kerestek kalandot. Nincs monogámia! Nem fog a világ megváltozni. Se mi férfiak, se ti nők. Elég sok olyan nő van jelenleg is az életemben, akik házasok és gyermek is van. Többet megtesznek nekem, mint a férjüknek. Szó szerint.

Elég furcsa Tinderen is olvasni a nőktől, hogy normális, kedves, hagyományos értékrenddel rendelkező férfit keresek. Ezek a kedvenceim. Erre mondjuk az első randi után, hogy sima ügy. Annyiszor verte át férfi ezeket a nőket, hogy már csak az ilyen típusra buknak. Ezek azok, akik szex közben azokra a fiúkra gondolnak és nem a párjukra. Jártam én így. Volt, hogy pár év után az egyik exem ezt bevallotta. Mert persze a szakítást is úgy csináltam anno, hogy normális elválás legyen. És nem az van, hogy szar lennék az ágyban, mert most meg írogatnak azok a lányok, akiknek játszom a rosszfiút, hogy velem a legjobb a szex, és hogy még egy estét el akarnak tölteni velem. Pedig a szexuális szokásaim nem változtak sokat.

Nem akarok senkit se bántani, de ez van. Sírhatunk mi férfiak, hogy az összes nő könnyűvérű, és a nők is, hogy az összes pasi szemét. De ez a természet körforgása. Inkább csak mindenki próbálja elfogadni, és ne mutogassunk a másik nemre, mert teljesen felesleges. Mi férfiak sem vagyunk százasok, és a kedves hölgyek sem. Mindenki nyakig benne van ebben a játékban, és ezt élvezzük, mint egy társasjátékot. A társasjátékban sem boldog mindenki, aki veszít. Ráadásul mindenki egyszer nyer, és egyszer veszít.”