Egyik éjszaka kíváncsiságból óvatosan megsimogattam a mellét

A napokban olvastam el több olvasójuk levelét, és a Gréta által írottakra, gondoltam, elmondom a másik oldali véleményemet is, hogy miért lenne érdemes több évnyi házasság után is a nőknek kicsit megmozgatni a fantáziájukat, és másképp hozzáállni a szexuális együttléthez, ahogy korábban is megírták, a „játék és változatosság” jegyében.

A sors úgy hozta, hogy egy régi magyar személynév jutott álnévül az fenti bevezetővel kezdődő levél beküldőjének: az, hogy Kartal. Kartal azokhoz csatlakozik, akik hozzászóltak már a Gréta levele által beindított beszélgetéshez, aminek a kiindulópontja az, hogy a férfiak miért keresik a szexet a házasságukon kívül (is). Többféle válasz érkezett eddig erre a felvetésre, és Kartal egy újabb szempontra hívja fel a figyelmet saját házassága alapján: ő úgy érzi, nem elég a szex a kapcsolatukban.

A kérdés természetesen az, hogy mit lehet ilyenkor tenni, és Kartal rengeteg lehetőséget említ a házasságon kívüli szexen kívül. Érdekes, érdemes végigolvasni Kartal tapasztalatait ezzel a roppant nehéz kérdéssel kapcsolatban – ha ön úgy érzi, szívesen hozzátenne valamit, kérjük, küldje el nekünk mondanivalóját e-mailben az alábbi címre! Amint azt ön a 18+-os karikából nyilván már kikövetkeztette: Kartal meglehetősen nyíltan beszél a szexről az alábbi levélben, ezért azt csak felnőtteknek ajánljuk.

„Biztos közrejátszik az is, hogy egy szűz jegyű nőt vettem el feleségül immáron 11 évvel ezelőtt, azóta több horoszkópban is olvastam, hogy ezen jegyűek kicsit frigidek és csipkés kesztyűvel fogják meg a dákót – vicc nélkül szinte tényleg. Persze csillagjegy alapján nem lehet általánosítani, azonban én meg skorpió vagyok és nekem pedig igenis fontos az életemben a szex, a szexualitás. Nem győzöm ezt többször is hangoztatni otthon, hogy a havi 3-4 együttlét ilyen fiatalon kevés, talán tíz évvel később már elfogadható, de nekem most 37 évesen kevés.

Ugyanígy kevés volt évekkel ezelőtt, azonban az ember megmagyarázza magának, hogy szegény családanya, a 2 kisgyerekünk után nemcsak anya, támogató feleség, és mindezek után még este 10-kor altatás után szerető is legyen...?!? – Igen! Hát hogy a rohadt életbe ne legyen az!?! Ha a szeretői szerep a házasságban betöltetlen marad, akkor kezd el az ember körbenézni, hátha megtalálja majd máshol. Persze kezdetben csak gondolati szinten, de aztán egyszer jön csak szembe egy lehetőség vagy egy intim társkereső linkje, és a több évnyi hiány gyeplő nélkül szabadul majd el. És itt most nem a darabszámra gondolok elsősorban, hanem arra, hogy kell a játék, a csábítás, a másik idegeinek a húzása.

Nem csak az az ideális, ha felhúztok egy csipkés bugyit, melltartót, aztán attól a másik ájuljon el menten (kezdésnek jó), hanem az, hogy egyszer pl. éjszaka arra ébredjen fel az ember, hogy dolgoznak a szerszámán; vagy már az is valami, hogy amikor a gyerekek nem látják, akkor egy lopott pillanatban benyúltok az ember gatyájába és elkapjátok a pélót (a többit meg este befejezitek közösen), kicsi flörtölés, játék. Számtalan példa lenne még erre, egy rövid SMS, hogy „este bontunk bort?”; zuhanyozáskor bebújni mellé, egy forró lehelet a másik fülébe, esetleg egy fennhagyott combfix.

Tudom, pasiknak egyszerű, egyszerre csak egy dolgon jár az agyunk, nincs a fejemben, hogy másnap lesz-e úszása a gyereknek, lesz-e fontos értekezlet, milyen ruhát vegyek fel, mit kell venni hétvégére, stb. stb. Egyik éjszaka kíváncsiságból óvatosan megsimogattam a mellét, olyan szaporán kezdte el venni a levegőt, hogy öröm volt nézni – tehát a biológia működik rendesen, csak az aggyal van a baj. Azzal nem lakom jól, hogy „egész nap gondoltam rá, hidd el, de estére meg már elfáradtam”.

Ismerősi körből hallottam egy sztorit, ahol a frigidebb férj javasolta, hogy jelöljenek ki egy napot a feleségével a héten, amikor mindig együtt lesznek – ez akkoriban még elég gáznak tűnt, de így utólag nem is olyan rossz ötlet. Akármi lenne, az ember tudja, hogy melyik nap lesz az, nem kell kerülgetni a témát és vakon próbálkozni, majd elutasításba ütközni, és legalább tudnál rá készülni, nem szervezel oda semmit. Ez mondjuk csak úgy ér valamit, ha azt egyik fél se napolja el, kivétel ez alól csak betegség lehet, más semmi.

Ha jól számolom, 6 éve kérem a párom, hogy a gátlásaival menjen el pszichológushoz, ha nem is önmaga, de legalább miattam, de persze kurva nehéz valakit meggyőzni arról, hogy az igenis probléma, ha nem akar ráülni az emberre, és az igenis probléma, hogy csak felülről lehet elkezdeni szexelni, az összes többi póz csak ezután jöhet (ami hátramarad, ha érted). És igenis jól esik, ha előjátékként, csak egy rövid ízelítő kedvéért is, de szájba veszitek, amit kell, külön noszogatás nélkül.

Aztán most több évnyi unszolás után végre felhív egy női pszichológust, aki már előre közli, ha ő nem érzi ezt problémának, és csak énmiattam menne el, akkor hagyják, mert úgy nem fog működni a terápia. Kurva jó, tehát ott vagyok, ahol eddig, csak most már tudom, hogy nincs milyen csodát várni. (Tudni kell, hogy a gátlások egy része idővel jött ki, kapcsolatunk kezdetén nem léteztek.) Persze az ember mindent mérlegre tesz, és ez a terület nem túl erős, ugyanakkor a többi meg erősebb, így nem szívesen lépne ki emiatt, talán majd jön valami csoda, vagy megvárom, míg hat a bróm, esetleg ne adj’ Isten belebotlok valami sorstársnőbe.

Ha az ember mindig okos lenne, akkor az előző barátnőjénél tudta volna, hogy igaz, vele a szexen kívül semmi nem ment könnyen, de az legalább mindig működött és játékos is volt. Nem riadt vissza attól, hogy a sperma a szájába ment, nem fintorgott, ha az ujjamat nyalás közben a fenekébe dugtam, mert érezte, hogy úgy kétszer akkorát fog élvezni. Valamint tudtunk lassan is szeretkezni, ha épp úgy adódott, nem kellett végig tartani a tempót. Nem várom el, hogy ezt minden nő megtegye, de érdemes lenne észrevenni, hogy mit kér a másiktól a párja, mi az ő vágya, mert szüksége van rá valahol, máskülönben meg lehet majd ujjal mutogatni, hogy ki kezdte az elhanyagolást és pontosan mivel is.

Megértem, hogy kicsi gyerekek mellett nullához közelít a női szabad energia, a kedv és a lehetőség is jóval korlátozottabb, ugyanakkor ez olyan téma, amit nem szabad(na) elhanyagolni. Régen erre volt megoldás a bordélyház, évszázadokon át (félig) elfogadott intézmény volt, most már nem elfogadott, cserébe viszont értsük meg, hogy egy anya se tud többet kifacsarni magából. Oké, de akkor mi marad megoldásnak? – a „türelem, a megértés és a támogatás”, ez most komoly?

Ez az egész fordított helyzetben is igaz, ahol a férj tesz bele kevesebbet, ahol a munka vagy a barátok a fontosabbak, ez a levél most nem nekik szól.”