Én csak azt szerettem volna, hogy hagyja abba ezt az alantas munkát

A Randiblog Inbox a Velvet Randiblogjának azon posztsorozata (volt), amiben olvasóink által beküldött leveleket-történeteket közlünk. A legutóbbi olvasói levél azonban szeptember elején érkezett, úgy tűnik, olvasóinkban az utóbbi hónapokban alábbhagyott a mesélési kedv. Most azonban kaptunk egy új e-mailt Rudolftól, aki áprilisban írt már nekünk egyszer.

Rudolf előző levelét itt lehet elolvasni, arról szól, hogy szerelmes lett egy nőbe, akiről kiderült, hogy prostituáltként dolgozik. A nő kihasználta a helyzetet, a kapcsolatnak vége lett, és idő közben elhunyt Rudolf édesapja. A dolgok sajnos azóta sem fordultak jobbra, erről számol be Rudolf az alábbi sorokban, segítséget kérve. Ha ön úgy érzi, tudna üzenni valamit Rudolfnak, kérjük, küldjön e-mailt a Randiblog alábbi címére, de ha valami más témáról mesélne szívesen, hogy folytatódjon a Randiblog Inbox posztsorozat, akkor is várjuk a levelét sok szeretettel!

„Írtam már levelet ez évben, de sajnos nem javult a helyzetem semmit! Azóta ugye az édesapám elment, nekem sikerült Pestre felmennem különböző adományokból, de munkát azóta sem kaptam, találtam, és semmi keresetem, jövedelmem nincs. Egy fűtetlen mellékhelyiségből kialakított helyen húztam meg magam, de hideg van és senki sem segít, mindenki teljesen magamra hagyott és hiába vagyok a fővárosban 30 éves tapasztalattal és Kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolai végzettséggel, sehová sem akarnak felvenni, még egy Tescóba vagy Intersparba sem, és senki ismerős aki segítene rajtam! Egyszerűen felfoghatatlan, hogyan lehet ennyire lemondani egy emberről és hagyni, hogy nyomorogjon, állástalan legyen!

Mindenki engem hibáztatott, mert szerelmes lettem egy olyan nőbe, akiről kiderült, hogy a testéből él és egy kiskorú fiút nevel, és én csak azt szerettem volna, hogy hagyja abba ezt az alantas munkát, és neveljük együtt a kisfiút, és legyenek boldogok. Kicsalta minden megtakarításomat tőlem, és él nyugodtan, és azóta is a testéből él, én meg egy fűtetlen helyre szorultam, és állástalan vagyok hónapok óta, és bárkihez fordultam, mindenki elutasított!

Amikor öngyilkos akartam lenni, akkor meg bevittek a kórházba, holott nem vagyok őrült, sem beteg, csak létkilátástalanság és a lelki terhek hatására akartam megtenni, mert nem tudok tovább így szenvedni. Egyszerűen sehová sem akarnak felvenni dolgozni, hiába a szerintem magas iskolázottságom és a nagy tapasztalatom, bárkinek könyörögtem kölcsönért, segítségért, senki sem segít!

Ugye családom nem lévén teljesen magamra maradtam mindenre, és ez már sok így. Én csak szeretni akartam azt a lányt és a gyermekét, és csak dolgozni, élni szerettem volna, de hiába...”