Elhadartam, hogy vele nem volt az elmúlt években orgazmusom

Először is kezdeném azzal, hogy nagyon szeretem más emberek történeteit olvasni a Randin, életteli, nem olyan, mint a sok celebhír, hátha sokan így éreznek, és így szeretik a blogot.

Egy kívülről tökéletes, harmonikus kapcsolatban élek a férjemmel. Ezt szokták mondani, de néha úgy érzem, hogy nem normális. Főleg amióta nagyon jól érzem magam benne. A párkapcsolati hasznos cikkek szerintem arra jók, hogy az erre nyitott emberek elinduljanak valamerre. Mint a férjem...

Ez a bevezető tartozik az alábbi történethez, amit Amáta álnevű olvasónk küldött be nekünk az alábbi címre. Csomó kérdés felmerül most önben valószínűleg: akkor ezek szerint Amáta és a férje kapcsolata csak kívülről tökéletes, de belülről nem? Erre utal a mondat, amit a címben kiemeltünk? És akkor Amáta férje akkor vajon merre indult el? És hogy lehet, hogy Amáta mégis jól érzi magát a kapcsolatban?

Természetesen az alábbi levél ezeket a kérdéseket mind megválaszolja – érdemes az egészet végigolvasni. A beszámolóban elég sokat van szó a szexről: és pont ez az egyik fő mondanivalója ennek a posztnak, hogy bizonyos dolgokról muszáj beszélni, a szexről is. Ha önnek is van kedve mesélni bármiről, ami társkereséssel-párkapcsolatokkal-szakítással kapcsolatos, nálunk ezt névtelenül megteheti. Válaszolhat akár Amáta felvetéseire vagy kezdhet egy teljesen új témát, a levelét az alábbi címre várjuk!

„Tavaly a vírus miatt férjemnek felmondtak. Nem a legjobb Valentin-napi hangolás, de nem az a kétségbeesős típus. Nekem egy stabil állásom van, úgyhogy mondtam neki, hogy keressen valami olyat amit szívesen csinálna. Az első napokban kiderült, hogy nem csak a közös takarításban, főzésben jó, hanem egyedül is ment neki minden. Keltett, elvitt munkába, otthon tisztaság és finom vacsora volt. Többet beszélgettünk. Valentin-nap a tökéletes internetbeli, rózsás, gyertyafényes, fürdős szex volt. Itt be kell valljam, hogy gyakran színlelem az orgazmust, talán tízből egyszer ha összejött valami bizsergés. Ezzel a problémámmal már voltam szexológusnál, mondta, hogy normális, de meg kell beszélnem a párommal, tudnia kell, de féltem elmondani. Ettől nagyon rámjött a szorongás. Eddig kéthetente bújtunk össze, de ez heti kettőre duzzadt. A férjem pedig mindig megpróbált kényeztetni úgy, ahogy azt valahol olvasta, és azért, mert sosem mondtam meg neki, hogy igazából mi az ami nekem jó. Ezeket félretéve szép volt akkor minden, jókat filmeztünk, bújtunk össze, szerettem neten szerepjátékozni, amihez csatlakozott, jókat játszottunk. Havonta egyszer kötelezően természetbe jártunk.

Pár hónap után talált állást, azt mondta, ezt szeretné csinálni, de három műszakban kell járnia. Kétszeresen is örültem neki, mert végre lesz egy kis énidőm, ahogy divatosan mondják, ő meg olyat csinál, amit szeret. Hamar visszaszoktunk a régi kerékvágásba, és mindig bocsánatokat kért és sajnálkozott, hogy nincs annyi ideje rám, de egyszer elszóltam magam, hogy semmi baj, örülök neki. Megijedtem, azt hittem, mérges lesz vagy dühös, de nem. Kapkodva elmondtam neki, hogy szerettem volna eddig is kicsit magammal többet foglalkozni. Nem lett dühös, mondta, hogy megérti, mert amikor otthon volt egyedül, rájött, hogy neki is kell, de azt hitte, én olyan társfüggő vagyok, aki mindig a másikon lóg. Mint a kapcsolatunk elején, de már elmúltak azok a kényszeresen együttlenni idők. Megértett. Megkönnyebbültem utána, de nagyon.

Három hónap próbaidőt adtak neki, mint új belépő, majd felvették állandóra, aztán emeltek a fizetésén is. Nem vagyunk azok az állandóan munkáról beszélők, de amikor arról volt szó, éreztem, hogy szereti, amit csinál. Szerette addig is, de minden nap vidámabbnak tűnt, még a hajtós napokon, túlórás hétvégéken is. Lett egy munkahelyi haverja, aki néha átjött hozzánk, kávéztunk, beszélgettünk. Eddig csak egy gyerekkori haverjával tartotta a kapcsolatot, de jó, ha évente kétszer találkoztak. Örültem neki, hogy lett egy jó barátja. Bent a kolleganőimmel felszínes a kapcsolatunk, igazi pletykafészkek, beszélgetünk, de sose mondok magamról közelit, de ők aztán kiveséznek mindent. Ez sokaknak furcsa lehet, de nekem a férjem a legjobb barátnőm, aki mindig meghallgat.

A következő fizetésénél meglepett egy nagyon aranyos delfines vibrátorral, majd ritkán komoly arcával mondta, hogy ne haragudjak rá, és bemutatta nekem az ő kisegítőjét, egy műpuncit. Olyat, ami nem is hasonlít egy igazira. Áttetsző, kettéhajtható, furcsa volt. Mivel így meglepett, megmutattam neki az ölelős párnámat, amit direkt a párnás masztihoz csinálnak, és egy anime karakter rajta a huzat. Csak ámult, majd kijelentette, hogy szeretne ő is egy ölelős animés párnát. Addig is tudtam, hogy odavan a nagymellű animehősökért, de itt kértem egy kávét. Amíg lefőtt, szokásomhoz híven elhadartam, hogy vele nem volt az elmúlt években orgazmusom, talán ha volt a kapcsolatunk elején, de ennek ellenére nagyon szeretem, ő a szerelmem, a férjem, a legjobb barátom, és nem akarom ezért elveszíteni. Ezt tudtam kihabogni.

Nem tudom, hogy nem lett mérges, dühös. Mindössze annyit mondott, hogy csalódott, de megérti. Persze miért nem mondtam el korábban? Elmondtam neki, hogy az első pasim 15 évesen, aki akkor 17 volt, roppant kellemetlen élmenyt okozott, akkor nagyon összetörtem. Utáltam masztizni, utáltam magamat. Itt kifakadt, hogy nagyon sajnálja, hogy csak a fasz cikkek után ment, ahelyett, hogy megkérdezett volna. Majd nagyon mély csendben ültünk. Este csak jó éjszakát kívántunk egymásnak, másnap korábban ment dolgozni, mint én. Ilyenkor nem ébreszt, csak ír, hogy beért, egyben van. Én kivettem a napot. Reggel sírtam, aztán minden olyan könnyű lett. A házimunka után böngésztem, majd elővettem a delfint. Ahogy vizsgálgattam (tényleg csak simogattam, nézegettem, kapcsolgattam), benedvesedtem. A kanapén kipróbáltam, először csak a mellem, nyakam, combom, bokám, majd a csiklóm is csak masszíroztam vele, be nem dugtam, csak bizsergettem magam. Elolvadtam, szétestem, annyira jó volt.

Másnap bementem dolgozni, majd vasárnapig vártam. Minden furcsán normálisnak tűnt. Vasárnap reggeli után megkérdeztem, hogy lenne-e a férjemnek kedve játszani velem, megmutattam neki a delfinnel, hogy mi hogy jó nekem, közben hátulról átkarolt, és csak a lábam közé fogtam a szerszámát. Élveztem, de megint nem volt olyan jó, mint egyedül, de boldog voltam. A férjem ennek örült a legjobban. A következő hétvégére vettem neki egy olyan igazi puncira hasonlító játékot. Amikor megmutattam neki, megkérdezte, hogy este használhatja-e. Mondtam, hogy persze, azért vettem, de csinálja lassan, és sokáig, mert szeretném mellette fekve a delfint használni. Nem bírtunk magunkkal estig, ebéd után becsaltam az ágyba, és megkértem, hogy csak akkor öleljen át, ha elmentem. Miközben masszíroztam, kényeztettem magam, hallottam ahogy szuszog, megkértem, hogy beszéljen hozzám, mintha én lennék a játékszer, és én is így tettem. Percekig remegtem, és zsibbadtam miután elélveztem.

Ott feküdtünk egymás mellett, majd így ezt mondta: lehet, hogy férfinak születtem, de nekem sose volt a szex meg a testiség egy kapcsolat kiteljesedése. Nem mintha nem élvezném, de nem olyan jó, mint egyedül, csak gondoltam nőként erre vágysz, hogy kényeztesselek, mint a nagykönyvben. Miért kellett éveket várnunk, hogy így őszintén beszélhessünk? – Erre a kérdésére nem tudtam felelni. El is aludtam utána, majd este felkeltett, hogy vacsora és fürdés lesz lassan, fel fog borulni a napirendem. Miután ettünk, megbeszéltük, hogy mindketten használjuk az örömszerzőinket. Havonta, amikor nappalos hete van és pihentebb, úgy bújunk össze, ahogy én szeretem, rájöttem, szeretem ha a popsimban van, miközben a delfinnel izgatom magam. Ilyenkor nem olyan intenzív az orgazmusom, de szeretem, amikor a végén hátulról átölel. Néha hallom, ahogy az ágyban mellettem csinálja este, olyankor megfogom közben a kezét, mert azt mondta, hogy azt nagyon szereti.

Én úgy érzem, így tökéletes a kapcsolatunk, de tudjuk, a normálistól messze van.”