Mindenkinek leesett az álla, amikor megjelentem és elkezdtem táncolni

Gyöngyi azzal keresett meg minket, hogy egy barátnője szólt neki, hogy látott menő esküvői fotókat a Velveten, és szerinte Gyöngyi esküvője is megérdemelné, hogy kapjon egy külön posztot. Gyöngyi úgy gondolta, miért ne, és elküldött nekünk egy linket a blogjához, ahol található ez meg az erről a bizonyos lagziról. Megnéztük a fotókat, és egyből az volt a reakciónk, hogy

Úgyhogy most íme egy adag fantasztikus fotó és egy remek leírás erről az egészen különleges esküvőről. És nem csak az a különleges a dologban, hogy a ceremóniára Londonban került sor, hanem gyakorlatilag minden a ruhától kezdve a bevonuláson keresztül magáig a szertartásig, arról nem is beszélve, hogy Gyöngyi rengeteg praktikus tippet ad, hogy hogyan lehet egy ilyet a lehető legkisebb összegből megszervezni.

Egy esküvő akkor jó, ha pontosan olyan, amilyet az ifjú pár szeretne – úgyhogy ez valószínűleg egy tökéletes esküvő volt. Lehet, hogy ön egy-egy részletet máshogy csinálna, de akkor az már nem ez az esküvő lenne. Gyöngyiéknek ezúton is köszönjük a képeket és a beszámolót, sok boldogságot kívánunk nekik!

„Férjemmel tavaly július 24-én ismerkedtem meg itt Londonban egy táncos rendezvényen, amit a „5 rhythms” elvek szerint tartanak. A lényege, hogy teljesen alkohol és drog „free” és egy bizonyos technika szerint állítják össze a számokat a kb. 2 órás időtartamra, amikor is teljesen szabadon kitáncolhatjuk magunkból a heti feszkót vagy ami épp nyomja a lelkünk.

Alapvetően nem ismerkedésre szánt „technika”, inkább önmagunk megismerésére, feltárására mozgásos formában, de „mellékhatásként” nagyon sok pár jön össze ilyen rendezvényen. Mivel teljesen szabad a tánc, nincsenek korlátok, gátlások, azzal táncolsz, akivel jól esik, vagy éppen magadba visszahúzódsz. Mindegy, mert mindent lehet. Kivéve beszélgetni. Beszélni a 2 órás tánc előtt és után azonban bármennyit lehet. Így férjem a tánc után megkeresett és együtt metróztunk hazafelé. Még aznap Facebook-ismerősök is lettünk, és este 11.30-kor már az első randi időpontját is lebeszéltük Facebookon. Ezt a „5 rhythms” táncot Londonban nagyon sok helyen tartják, de a mi kedvenc helyünk különlegessége az, hogy ez egy funkcionáló anglikán templom. Itt Angliában ugyanis az egyház szíves örömest adja bérbe a templomait különféle rendezvényekre.

gallery 1

6 hónappal találkozásunk után Kambodzsában töltöttünk két hetet, ahol is a világ egyik legszebb szigetén, Koh Rongon a férjem féltérdre ereszkedve megkérte a kezem. De nem is akárhogy, ugyanis azt a gyűrűt kaptam meg, amit pár nappal előtte Siam Reapban kinéztem, hogy az milyen szép lenne emlékbe Kambodzsából. Ő aztán stikában megvette, hogy aztán pár nappal később egy tányér sültkrumplin szolgálják fel nekem, mint egy jegygyűrűt.

Hazatérve Londonban elkezdtünk tervezgetni, hogy is lehetne az esküvő. Én kis kéttanús esküvőről álmodoztam a tengerparton a lemenő nap fényében, mert nekem már volt egy közepes méretű esküvőm Budapesten és nem kívántam még egyszer a stresszt és egyéb velejáró dolgokat. Férjem ellenben nagy családdal rendelkezik itt Angliában és rengeteg baráttal, így végül engedtem neki és elhatároztuk, hogy itt Londonban házasodunk össze.

A helyszín némi kezdeti bizonytalan és sikertelen tapogatózás után, könnyen megoldódott, mikor kiderült, hogy a templom, ahol megismerkedtünk, pont szabad aznap estére, amikor az 1 éves évfordulónk ünnepelnénk.

Külföldről érkező barátoknak az Airbnb weboldalon találtam egy csodálatos 3 szintes házat és azt béreltük ki. Végül többen nem tudtak eljönni az én otthoni barátaim közül, így az ő helyükre mi magunk költöztünk be az esküvői hétvégére. Mert kétnapos volt a mulatság. Illetve a sminkes és fodrász hölgy is idejött, felkészíteni engem.

Pénteken volt a szertartás, kisebb állófogadással és egy kis előadással. Szombaton pedig egy hatalmas házibulit rendeztünk.  Az esküvő megszervezésében nagyon nagy segítségre voltak a családok és barátok. Nélkülük nem jött volna így össze, az biztos.

gallery

A ruhámat egy varrónő készítette el, akit az Etsy.com-on találtam és tütüket készít (The Tutu UK store). Én ugyanis egy pávatollas zöld hosszú tütüben gondoltam újra férjhez menni. Nagyjából leírtam neki, mit szeretnék és ő határidőre szállította, pontosan azt, amit megbeszéltünk, úgy, hogy egyszer sem próbáltam, sosem találkoztam a hölggyel élőben. A nyakláncom én terveztem, anyukám az esküvő napján varrta meg nekem. A hajdíszem egy barátnőm unokahúga készítette, aki épp itt nyaralt Londonban. A karkötőm egy barátnőm küldte az USA-ból, aki ugyan nem tudott eljönni az esküvőre, de így legalább lélekben velem lehetett. A cipőm pedig utolsó héten hétfőn rendeltem meg az irregularchoice.com-tól, ami időre meg is érkezett.

A férjem egyszerűbb volt, bementünk a kedvenc férfi boltjába (Paul Smith), ahol épp kiárusítás volt és a tökéletes öltöny ott várt rá.

A fotókat férjem egyik barátja készítette, aki profi fotós, ám ez volt első esküvői fotózása, így nagyon kedvező áron dolgozott nekünk.

A szertartást férjem egyik régi hölgy barátja celebrálta. (Két héttel korában a helyi önkormányzaton aláírtuk a szükséges papírokat két tanú kíséretében.) A templomot anyukám, anyósom és egy kis rokon-barát csapat díszítette. Azonban itt egy hatalmas szerencsénk is volt. A templomot ugyanis a délelőtt folyamán egy másik család is elkezdte díszíteni a szombati „rendes” nagy esküvőre és mire mi odaértünk, a templom gyakorlatilag fel volt virágozva. Hatalmas virágcsokrok lógtak az oszlopokról, és az oszlopok között pedig facsemeték és bokrok álltak hatalmas kaspókban. Az oltár is szintén virágba borítva. Ugyan a színkombináció nem igazán volt a mi ízlésünknek való, és én direkt nem akartam fehér virágokat, de igazából nagyon szerencsénk volt, mert a mi kis csapatunknak nem lett volna elég ideje elkészülni mindennel, és nem is volt ennyi virágunk (Londonban a virág is horroráron van).

A csokromat anyukám kötötte, neki a virágok a mindene, csakúgy, mint anyósomnak.

A ceremóniát a férjemmel ketten írtuk az elejétől a végig. A szertartás fél órája csak rólunk szólt, a találkozásunkról, a szerelmünkről és egymás iránt való elköteleződésünkről. Az eleje lett szerintem a legjobb. A bevonulásom. Én ugyanis nem vagyok a tipikus fehér habos-babos királylány bevonulós típus. Szeretem az egyedi dolgokat és mivel egy szabványos esküvőm már volt, azt akartam, hogy ez tényleg rólunk szóljon és úgy, ahogy mi akarjuk. Nem voltam hajlandó semmiféle kompromisszumra, ha az nem minket szolgált.

Szóval a bevonulás úgy történt, ahogy mi azt ketten kiterveltük, jól megtréfálva az esküvői násznépet: a szokásos esküvői zene, a „here comes the bride” csendült fel, mindenki nagyon várta, hogy feltűnjön a szokásos fehérruhás menyasszony, azonban én erre nem jöttem elő. Ekkor férjem odaszólt a DJ-nek (aki férjem sógora), hogy erre bizony nem fog előjönni a menyasszony. Akkor a DJ berakta az én számom, Siouxsie: Into a swan.

Erre én kidolgoztam egy koreográfiát, amiről még a férjem sem tudott, így mindenkinek leesett az álla, egyrészt amikor megjelentem a ruhában, másrészt amikor félúton a széksorok között elkezdtem táncolni és úgy lépkedtem tovább. A sor végén anyu várt (apu és a bátyám sajnos már nem él, így ők nem kísérhettek be), ott megálltam kicsit, a zenét átcseréltük Elvis Presley Love Me Tenderjére, és erre vonultunk anyuval tovább ketten a férjemhez, ahol anyu átadta kezem a jövendőbelimnek. Ezután jött egy kis megemlékezés apuról és bátyámról.

Majd kezdődött a szertartás, ahogy mi megálmodtuk. Szertartás közben a férjem zenész barátja énekelt. Ez megint csak meglepetés volt, ugyanis egyikünk sem tudta, hogy a másik mit kért a hölgytől. Számomra az igazi meglepetés volt, hogy a férjem írt egy dalt és az énekes barátnő azt egy szál hangtál kíséretében adta elő.

A szertartás végén még egy kis humor: Madness: It Must Be Love számára vonultunk le, miközben a násznép szerpentineket pattogtatott ránk (party popper).

A szertartás után állófogadás közben gratulációkat fogadtuk. Az állófogadásra vegetáriánus ételt rendeltünk, azonban a felszolgálást és a terítéket valamint a bárt az italokkal férjem családja és barátai szolgálták ki. Az idősebbik húga egy szórakozóhelyet üzemeltet egy angol kisvárosban. Így a teljes fény, hangberendezés is onnan lett elhozva. A technikussal együtt, aki a család régi barátja. Majd a gratulációk után az esküvői köszöntők jöttek. Sajnos az én magyarországi legjobb barátaim közül csak ketten tudtak eljönni, azonban esküvő előtt két nappal mintegy meglepetésként az otthonmaradtaktól kaptam egy rövid videót, amin a legjobb barátaim mondanak esküvői köszöntőt, de nem akármilyen formában. Van olyan barátom, aki épp Indiából üzent, van, aki az USA-ból, a többiek Budapestről, és mindez hihetetlen profin összevágva, megfűszerezve humorral. Határozottan vitt minden esküvői beszédet.

gallery

A beszédek után pedig kezdődött a mi kis showműsorunk. Azt itt el kell mondjam, hogy mindkettőnk számára nagyon fontos a zene. Az én szívem az alternatív és poszt-punk irányba húz, míg a férjem egész más típusú zenéket szeret, de számára is meghatározó élmény a zene. Így olyan számokat válogattunk össze, amik fontos tényezői voltak életünknek vagy épp visszaemlékeztettek jelentős korszakokra. Ezen számokat egy kis narrációval láttuk el (mindent előre felvettünk), és a számok során behívtuk táncolni azt vagy azokat a személyeket, akik jelentősek voltak abban az életszakaszban, amiről a dal szólt. A különböző két élettörténetet végül összefontuk a találkozásunk pillanatába, amikor is újra lejátszottuk, hogy is láttuk meg egymást pontosan egy évvel az esküvő előtt, amit aztán átvezettünk egy mindkettőnk által kedvelt táncos számba, amire aztán hatalmasat roptunk a násznéppel együtt.

Gyakorlatilag az egész nap csodálatosan telt és még ha nem is volt szerencsénk az időjárással (egész nap ömlött az eső, így a kinti fotózásról is le kellett mondanunk), mégis azt kell mondjam, amit mindenki más mondott nekünk, hogy még sosem voltam ilyen klassz esküvőn és nagyon boldog vagyok, hogy én lehetettem a menyasszony. És állítólag esős esküvő hosszú boldog házasságot jelent.”