Na ez Svájc: kártyával is lehet fizetni a becsületkasszánál

Nem a múlt hétvégén voltam először Svájcban a hegyekben, de ezúttal három olyan érdekességet is láttam, amit korábban egyszer sem. Az első kettőt már posztoltam ide az Európa blogba, az egyik egy hatalmas szaharai homokfelhő volt, a másik egy szintén hatalmas hópénisz, és rám a bankkártyás becsületkassza is az újdonság erejével hatott, úgyhogy most ez következik. A lényeget a fenti és a következő kép remekül foglalja össze, de azért alább hadd tegyek még hozzá egy-két gondolatot.

Magyarországon sem teljesen ismeretlen, hogy ha vidéken valakinek valamiből sok terem, akkor a felesleget kiteszi a kapu elé, és abból bárki vihet, csak ott kell hagyni a becsületkasszában a dolog árát. Nos, otthon manapság ilyennel én már csak relatíve ritkán találkozom (utoljára egy goafesztiválon), de Svájcban annál gyakoribb, még Zürich közigazgatási határain belül is láttam olyat, hogy egy ház elé lekvárok és kézzel kötött sapkák-kesztyűk voltak kitéve egy kis kosárral, amibe bele lehetett dobni az árát bármelyik dolognak, ami megtetszett, és már vihette is az ember, amit kinézett magának.

Szóval a becsületkasszás árusítás kifejezetten jellemző Svájcra, és persze ott is elsősorban vidéken népszerű, ahol a kártyás fizetés is rendkívül elterjedt. Mi az 1634 méter magasságban fekvő Mürrenben is több helyen láttunk ilyen becsületkasszás árusítást, de ez a ház volt az egyetlen, ahol bankkártya-leolvasó is volt a hűtő mellett – a tornácra kitett jégszekrényből az ember mézet, kolbászt és sajtot vehet. Hozzá kell tenni, hogy azért már Svájc sem a régi: a tulajdonos kiírta egy papírra a hűtőre, hogy sajnos volt már, aki fizetés nélkül vett a kitett holmikból, úgyhogy kénytelen voltak a helyszínt bekamerázni.

Mürrenben egy normális évben hemzsegnek a turisták télen, egy síparadicsomról van szó ugyanis. Most a normális embermennyiséghez képest alig lézengett valaki, és fokozottan igaz volt ez a szomszéd falura, Gimmelwaldra, ahol azonban egy komplett kisbolt működik becsületkasszával. Annyira elkeseredtem, hogy az üzlet be volt zárva, hogy el is felejtettem lefényképezni, de más már úgyis megtette ezt helyettem, szóval hála az Instagramnak, meg tudom mutatni a világ legnagyobb olyan boltját, amiben nem árul senki: az ember bemegy, elveszi, ami megtetszik, és becsületesen otthagyja a megvásárolt portéka árát.

Sőt, amint látható, a turistákra is számítanak, hogy ha lennének, nem mennének el fizetés nélkül, merthogy angolul nagyobb betűkkel van kiírva, hogy Honesty Shop, azaz kb. Becsületkasszás bolt, mint németül vagy a helyi dialektusban. Szóval ez aztán tényleg Svájc esszenciája: kis hegyi falu, faház, sajt, kolbász, becsületkassza, kártyás fizetési lehetőség, és még működik is. Meg persze magyar szemmel jó drága.