Pintér Tiborral sajnos nem a lovardában, hanem élete másik legfontosabb színterén, a kedvenc edzőterme kávézójában találkoztunk, hogy együtt értékeljük a 2018-as évét. Hiszen volt mire visszatekinteni. Annak érdekében pedig, hogy ez tényleg egy igazi évértékelés lehessen, végighaladtunk vele közösen a legfontosabb és legérdekesebb híreken, amik megjelentek róla az elmúlt 12 hónapban. Így pedig tisztáztuk, mennyire van megelégedve magával 44 évesen, milyen szerepet töltött be az életében jóval fiatalabb barátnője, megtudtunk, hogy tényleg szakított-e a hősszerelmes szerepekkel, ám az változatlanul rejtély, mennyit kéne Angelina Jolie-nak fizetnie azért, hogy lefeküdhessen vele.

Az év a Jimmy-musicallel indult. Mi a véleményed erről az előadásról utólag?

A Jimmy-musicalen már eleve a cím kapcsán rengetegen felhördültek. Egy kicsit pedig ez is volt a cél, hogy olyan témát keressünk, mint magánszínház, nem államilag támogatott intézmény, ami felkelti az emberek figyelmét. Azt gondolom, hogy Jimmy-musicalt csinálni eleve egy rendhagyó, kicsit polgárpukkasztó dolog. A címszereplő karakter életre keltésekor egyébként nem is Jimmy megformálására törekedtem, hanem arra, hogy egy magyar sztáron keresztül mutassuk be, milyen egy muzsikus élete. Összességében a musicial nagyon jól sikerült, szép történetet kerekítettünk belőle. Persze megosztó lett a darab, de sokak tetszését kivívta, eddig nem volt olyan, hogy a közönség ne állva tapsolt volna a végén. Aki pedig nem látta, azt kicsit felháborítottuk, hiszen Jimmy és az én nevem is megosztó. Ám igény az van az előadásra, sokat játszottunk belőle, és jövő év elején is lesz több előadás.

Ha már ilyen siker lett, lesz folytatása?

Igen, tervezem. Most egy olyan musicalben töröm a fejem, ami Demjén-dalokból áll és az lenne a címe, hogy A szabadság vándorai, a produkcióhoz pedig egy kicsit a The Greatest Showman című mozit venném alapul. Egy cirkuszi társulatról szólna, valójában rólunk, a Lovas Színházról.

Éles váltás, de ha sorban haladunk végig az éveden, akkor az egyik következő esemény az volt, mikor azt mondtad, hogy Angelina Jolie az egyetlen nő, akivel pénzért szexelnél. Mennyit kéne fizetnie neked ezért?

Az ilyen provokatív kérdésekre provokatív válaszokat adok. Úgyhogy most erre is úgy válaszolok, hogy ott van mellette az idézőjel. Ha kibúvó választ nem lehet adni, akkor tényleg Angelina Jolie az, aki minden porcikájában, esztétikailag is megfelelne nekem, bár nehéz természet lehet és ezért Brad Pittet eléggé sajnálom. Egyébként nem kéne túl sokat fizetnie ezért.

Tavasszal viszont még egy másik nő játszott központi szerepet az életedben, hiszen akkor Fridával jártál, akivel abban az időben az érettségire készültél. Milyen volt 44 évesen újra átélni ezt?

Engem mindenki pedofilnak tart, és lehurrognak azért mert fiatal barátnőm volt a Fridi személyében, pedig a korkülönbség, ez a 23 év, nem gondolom, hogy olyan sok lenne.

Nem hiszem, hogy ez akkora probléma, ha egyébként két ember szellemi és lelki síkon együtt rezeg. Jókaitól kezdve Faludyn keresztül külföldi és magyar hírességek tömkelege sokkal fiatalabb nővel él/élt együtt. Azt gondolom, hogy ez önmagában nem szégyen, nekem a Fridi azért is volt egy színfolt az életemben, mert visszarángatott a fiatalságomba, és például tényleg újraéltem vele az érettségi feelinget. Ez tök jó érzés volt. Viszont azt hiszem, mióta eltelt az több mint 20 év, mikor én érettségiztem, nagyon felgyorsult a világ, és ma már sokkal nehezebb egy érettségi.

Nem sokkal ezután azzal kerültél be a lapokba, hogy levágattad a hajad. Mennyire fájt ezt meglépni?

A barátaim és a Fridi is azt mondta, hogy fiatalít, ő volt egyébként az, aki kapacitált arra, hogy vágassam le. Azt gondolom, egy hajváltásnál mindig ott lebeg, hogy az ember lélekeben is változik, épül, kimozdul a komfortzónájából, úgy érezzük, hogy megtisztulunk. Szóval van ennek egy ilyen szimbolikus jelentősége. Ám nem muszáj ennyire belemenni, egész egyszerűen váltani akartam, fiatalítani szerettem volna a fejformámat és ez sikerült is.

Ezzel a fiatalítással egy időben mondtad azt is, hogy számodra vége az hősszerelmes szerepeknek. Tényleg így van?

Egyáltalán nincs így, ez egy sajtói túlzás volt. Annyi igazságalapja van, hogy mint ember és mint színész öregszem, de ez jó is lehet, hiszen hányan vannak, akik bizonyos kor felett is megtalálják azokat a szerepeket, amik valók nekik. Nekem még van pár évem, ráadásul nehezen vagyok pótolható a lovas színházban.

Mindig azt szoktam mondani: úgy ahogy én énekelek, úgy énekelnek még páran, úgy ahogy lovagolok, szintén, de úgy ahogy lovon énekelek, úgy nem.

Sajnos. Azért mondom, hogy sajnos, mert bár lenne utánpótlás, és bár lenne egy olyan fiatal csapat, akiket lehetne castingolni és felvehetnék magam helyett! Persze van egy társulatom, akiket kiképeztünk, de ők is kevesen vannak, és fiúkból mindig hiány van.

De visszatérve a kérdésre, azt a nyilatkozatot úgy értettem, hogy a huszonéves, lobogó hajú Tenyát nem hozhatom mindig felszínre. Bele kell törődnöm és meg kell tanulnom, hogy miként tudok olyan szerepeket játszani, amik lovas szerepek, nekem valók, de már nem fiatal hősszerelmes karakterek, hanem a kicsit érettebb férfiak.

Nyári hír, hogy 20 milliós biztosítást kötöttél a testedre. Miért most és mit fedez pontosan ez a biztosítás?

Nem tudom, mit fedez, mert sorsszerűen, amióta megkötöttem, nem volt komolyabb bajom. Egy izomszalag-szakadásom volt, arra viszont pont nem szól. Elég bonyolult dolognak tűnik egyelőre ez az egész, hiszen annak ellenére, hogy a különösen veszélyes munkámra való tekintettel kötöttem, nagyon sok dologra nem vonatkozik. Az meg, hogy miért pont idén kötöttem? Mert mostanra fogtam fel, hogy mennyit dolgozom és milyen veszélyes az, amit csinálok.

Augusztusban Berki Krisztán szerepelt az egyik darabodban. Hogy jött ez a közös munka?

Berkivel pár évvel ezelőtt összebarátkoztam, akármilyen furán is hangzik ez. Bár teljesen más a hivatásunk és mások a motivációink, de mégis vannak rokon vonásaink. Mivel pedig nagyon sok olyan produkcióban gondolkozom, amit filmesen fogok fel, olyan figurákat keresek, akik filmben is jól mutatnának. Így például a Trójában és a Leányvásárban is felkértem a Berkit szerepelni. Utóbbiban az indián főnök szerepét kapta, amiben lovon jön be és én hülyére verem tíz perc alatt, a másikban meg egyből leszúrom. Szóval mindig kinyírom. De életemben akkora ovációkat még nem hallottam, mint mikor a Berki ott a színpadon összeesik.

Közben már az ősznél tartunk, amikor Fridivel a szakítás miatti his ztéria tetőzött, és volt egy olyan eset, hogy élő adásban lehülyefaszozott. Milyen érzéseid vannak most ezzel kapcsolatban?

Először is nagyon fontos, hogy nem élő adásban hülyefaszoztott. Ő azt hitte, hogy már vége van a felvételnek és odasúgta, hogy hülye fasz ezt pedig még vette a mikroport. Én ezért megbocsájtottam, hiszen ez már csak hab volt a tortán. Sőt, én mindenért megbocsájtottam neki, nem tartom őt hibásnak abban, ami velünk történt.

Ő egy csiszolatlan gyémánt, csak nekem nincs erőm és türelmem csiszolni.

Nekem egy olyan társra van szükségem, aki már ki van csiszolva bizonyos értelemben ahhoz az életvitelhez, amit én élek. Ennek ellenére jóban váltunk el és sokat köszönhetek neki, például a Legbátrabb párost vele nyertem meg.

Ekkor volt téma az is, hogy plasztikáztattál és, hogy megcsináltatnád az orrod. Mi a helyzet ezzel?

Van egy plasztikai sebész barátom, aki rendszeresen próbál belőlem szép férfit faragni, de semmi különöset nem csinál, csak szurkálja a homlokomat néha botoxszal és hialuronsavval. Szerintem ebben sincs semmi szégyellnivaló, Amerikában, Nyugat-Európában minden vállalkozó 40 éves kora felett valamilyen plasztikai beavatkozást végeztet a fején, csak nálunk ilyen furcsa, hogy egy férfi ilyet csinál. Az orrom megcsináltatásán egyébként tényleg gondolkozom, mert mindenki szerint határeset. Van, aki azt mondja, hogy pont jó, mások szerint nem. Azért még ezzel a döntéssel várok. Kibírom még ezt az orrot, mert nem annyira brutálisan nagy, és lehet, hogy többet ártanék vele, ha megműttetném. Viszont ha egy ilyen operáció könnyebb és egyszerűbb lenne, akkor lehet, hogy megcsináltatnám a fülemet is, mert az is túl nagy. De meg vagyok magammal elégedve.

Nemrég beszéltél arról, hogy nincs kapuzárási pánikod. Egyáltalán szerinted mi jelent ez? Honnan tudod majd, hogy mégis van?

Szerintem ez a szó maga egy fiktív kifejezés, aminek senki nem tudja a jelentését. Nem gondolnom, hogy ennek van egy ilyen atombiztos jele. Úgy vélem, ez inkább egy folyamat de igazából nem tudom, mert nekem nincs. Mitől is lenne? Szerintem ez attól van embereknek, mert úgy érzik, hogy bezárják a kapuikat én meg úgy érzem, nem zárják be, hanem most nyílnak a kapuim köszönöm szépen. Ha valami, akkor kapunyitási pánikom van.

Az egyik legfrissebb hír, hogy szexajánlatokkal bombáznak. Hogy reagálsz ezekre? Volt már olyan, amire lecsaptál volna?

Erről is úgy beszélünk, mintha egy különleges jelenség lenne, pedig meggyőződésem, hogy minden valamennyire jól szituált férfi, legyen az akár egy autószerelő, kap szexuális ajánlatokat csajoktól, ha kicsit is jól néz ki. Nyilvánvaló, hogy egy híresség, akinek meg pörög a neve és az arca, még többet kap. Nincs abban kivetnivaló, ha például egy fiatal, vidéki lány beleszeret egy pesti sztárba, ahogy az szinte velünk is volt Fridivel, aki aztán ebből a kapcsolatból egy csomó erkölcsi értékkel megtömve távozott. Kapott egy világszemléletet, elutaztunk Máltára, nyaraltunk egy jót, közben megismertük egymást, megismert embereket. Szerintem sok lány ezekért is bombáz üzenetekkel, és persze vannak, akiknek csak szimplán bejövök, ezért lesz, ami lesz alapon bepróbálkoznak.

Egyébként az ilyenekre az utóbbi időben egyáltalán nem válaszolok. Olyanokra reagálok, amik nem szexuális jellegűek, hanem kulturáltan, rajongóként írnak. De ahhoz, hogy valami olyan jellegű üzenetre válaszoljak, a küldőjének valami nagyon különlegeset kéne írnia. Félreértés ne essék, nem zavar, ha rámírnak, hiszen abból élek, hogy szeretnek, és bizony szeressenek, én is szeretni akarom a közönségemet, de van egy szint, ami nem kommunikáció és amire nem reagálok.

Ezek után pedig hogyan tovább?

Először szeretném esszenciálni az elmúlt évet, mert azt gondolom, hogy ez életem eddigi legsikeresebb éve volt, karrier szempontjából. Minden olyan álmom valóra vált, amit szerettem volna. Fontosnak tartom leszögezni, hogy celebkedésnek a tévékben az elsődleges funkciója az, hogy közvetett módon bepillantás engedjek Pintér Tibor valódi világába, ami pedig a színház és a lovas színház. Mindent azért vállalok, hogy közvetve megmutassam ezt. Így pedig azt gondolom, hogy nagyon jó évet zártam a televíziózás szempontjából és a Nemzeti Lovas Színház fejlődése szempontjából is.

A jövő évi terveim pedig? Elsősorban fejleszteni a Nemzeti Lovas Színházat, még magasabb színvonalra, hogy európai szinten is elismertek legyünk. De igazából egy álmom van, ami eddig még nem jött össze: szeretnék benne lenni egy nagy magyar mozifilmben. Jó lenne bevonzani, hogy egy hazai filmrendező felfigyeljen rám. Sosem értem, hogy miért mindig ugyanazokkal az arcokkal dolgoznak, pedig biztos, hogy vannak még nagyon jó emberek a szerepekre. Szóval, nagyon szeretnék egy filmben szerepelni, persze lehetőleg egy kosztümösben.

Illetve azt kívánom magamnak, hogy találjam meg végre a magánéletemben a lelki boldogságomat. Úgy érzem, hogy erre a jövő évben lesz esély.