Megértem azokat, akik felveszik a bunkóstílust és a prostituáltakat keresik

„Sok levelet olvastam már ezen az oldalon, ami arról szólt, hogy mi a gond a társkereséssel, milyenek a férfiak, milyenek a nők, stb. A magány rossz dolog, és egyre inkább úgy látszik, lehetetlen társat találni. Legalábbis nekem lehetetlen, nincs nő, akinek kellenék.

Leírom én is a tapasztalataimat, online és a hagyományos társkeresésről is. Megmondom előre, megkeseredettnek, frusztráltnak tűnhetek, és bizonyára már az is vagyok. Hiszen ha a nők folyton visszautasítanak, az egy idő után nagyon frusztráló tud lenni” – György levele kerül ma sorra a Randiblogban, és az általa megírt bevezetőn kívül nem túl sok kívánkozik ide a beszámoló elé. György is úgy látja, hogy reménytelen ügy ez a társkeresés, és ő is azt hánytorgatja fel a nőknek, amit már jó sokszor hallottunk: csak a bunkókra buknak. Vajon van remény mégis? Ön mit válaszolna Györgynek? Bizakodva várjuk az ön válaszát a Randiblog e-mailcímén.

„Tehát a 20-as éveim végén járok, művelt, okos, tájékozott vagyok, úgy vélem, udvarias és figyelmes is, külsőre túl magas, túl vékony, tehát nem épp a mai értelemben vett ideál. Ja, és gazdag se vagyok, nos, ennyit rólam, röviden. Egy hosszabb, komolyabb kapcsolatom volt, sajnos elrontottuk, és rossz vége lett.

Megfigyeltem azt, hogy az ebbe a korosztályba tartozó nők sokat panaszkodnak arra, hogy, jaj de bunkó minden pasi, jaj de szemetek, rosszul bánnak velük, hűtlenek. Miért nem lehet rendes, becsületes férfit találni? Mindez szép és jó, csak szerintem nem gondolják komolyan. Hiszen, én hűséges, rendes lennék, mégsincs esélyem. Igaz, a külsőm, amint mondtam, nem a mai ideálnak felel meg, és természetesen elismerem, a külső nagyon fontos, és ha nincs fizikai vonzalom, abból kapcsolat sem lehet. No de a nők továbbá hangoztatják azt is, hogy a sok szemét pasit csak a nők külseje érdekli, milyen szemét szexista dolog ez.

Na, álljunk csak meg! És ti, nők? Mondok egy példát. Egy házibuliban megjelent, egy kőbunkó férfi. Káromkodott és olyan sértően, kimondottan megalázóan beszélt a nőkkel, ami számomra elfogadhatatlan. Azt gondolhatnánk, egy ilyen barom nem lesz népszerű a nők körében, de tévedünk. Mivel kigyúrt, kopasz, tetovált, tehát jó pasi. Minden jelenlévő nő el volt tőle ájulva. Más példa, a főiskolán a csávó úgy bánik a barátnőjével, mint a ronggyal, megcsalja. Mi történik? Talán a többi lány a főiskolán utálja? Megveti? Dehogy. Ő a legnépszerűbb, pedig mindenki tudja, milyen.

Óh, igen, tudom, van az a duma, hogy a nők a rossz fiúkat keresik. Aha, tehát akkor csaljalak meg és legyek bunkó? Az tetszene? Akkor meg minek fecsegtek arról, hogy miért nincs rendes pasi? Mit akartok tulajdonképpen? Érdekes, én nem hazudozok és beszélek félre arról, hogy milyen lányt keresek. Túlzás lenne, hogy az őszinteséget elvárom a nőktől is?

Inkább egyszerűen arról van szó: a külső számít, más nem. Az összes többi üres duma. Legalább mondanátok ki: a lényeg, hogy a férfi izmos, magas, jóképű legyen, csak a külső, meg még esetleg a pénz érdekel. Más semmi. Ez legalább korrekt lenne.

Megint egy másik példa. Egy lánnyal megismerkedtem. Nagyon jókat beszélgettünk, kimondottan szembedicsért, milyen rendes vagyok nem úgy mint sok szemét gyökér, figyelmes vagyok, és rendes. (Hm, ja, csak barátnak, havernak vagyok jó, mi?) Nekem is szimpatikusnak tűnt, gondoltam, randizzunk. Áh, kapásból visszautasított, utólag kiderült, a külsőm miatt. Majd összeállt egy olyan jellemű pasassal, aki pont olyan gyökér, akiket szidott, de legalább nem vékony, mint én. Klassz.

Áttérnék az online tapasztalatokra. Nos, eleve, a nők nem szeretnek válaszolni. Legalábbis nekem nem. Állítólag azért, mert hát sok a bunkó, tolakodó alak. Érdekes, én mindig normálisan írok, tehát nem esem ebbe a kategóriába. Akkor miért nem lehet legalább egy válasszal megtisztelni? Ha nem is vagyok szimpatikus, szerintem ennyit megérdemel az ember. Mindegy.

Tehát azért akadtak, akik válaszoltak. Beszélgettünk, e-mailt váltottunk. Néhányszor eljutottunk odáig, hogy óh, milyen jó fej vagyok, milyen jól lehet velem beszélgetni, jó a stílusom. Küldjek magamról képet, vagy jelöljük be egymást Facebookon. Na és itt jön a csavar: abban a pillanatban vége szakad, és eltűnnek szó nélkül. Ha rákérdezek, esetleg jön valami lerázó duma: bocs, nem téged kereslek, bocs, valaki mással megismerkedtem. Aha. Pont akkor ismerkedtél meg valaki mással, amikor képet kértél rólam. Amíg egy nagyobb képen nem láttad, hogy nézek ki, még engem kerestél, és jó fej voltam, és nem volt más társjelölt, de képküldés után egyből. Mondom, én megértem, a külső is fontos. De csak ez számít? Ha így van, akkor ti nők ezt miért nem valljátok be? Ha pedig a személyiségem szimpatikus volt a levelezés alapján, oké elhiszem, hogy a külsőm nem tetszik, de nem lehetne egy esélyt adni?

Aztán utána csak azt hallani megint, a nők panaszkodnak, hogy jaj a társkeresőkön nem lehet rendes pasit találni, mert akivel elmennek randira, kiderül, hogy hazudott, nem is úgy néz ki, meg bunkó meg szemét meg csak a szex kell neki. Én nem lennék ilyen, levelezés közben jól meg is érettük egymást, de… mégse jutunk el egy randiig, a külsőm miatt. Lehet csűrni-csavarni, hogy nem ezért nem randizunk, de bizony erről van szó. Minden esetben a képküldés után szakadt meg a dolog. Komolyan, néha szinte úgy viselkednek, mintha egy bűzölgő leprás baltás gyilkos lennék, a legundorítóbb férfi, akit csak láttak, és mindezt csak a képküldés után. Addig jó vagyok.

Bizonyára van, amit rosszul csinálok. Bizonyára sok múlik a hozzáálláson is. Lehet, határozottabbnak kellene lennem, vagy szarni bele, és tényleg bunkóként viselkedni, megalázni a nőket. Hátha akkor tisztelnek. Vagy hazudni, mint a vízfolyás. Csak nekem ez nem megy. De felteszem a kérdést, miért szövegeltek ti nők, hogy ilyen meg olyan férfit akartok, amikor rendre kiderül, ez nem igaz, csak a külső számít, hogy jó pasi legyen, a jelleme nem. Aztán meg panaszkodtok, hogy megint rosszul választottatok. De én ezt a panaszkodást se hiszem el, szerintem csak úgy mondjátok.

De ha még léteznek normális értékrenddel rendelkező nők, miért nem adtok egy esélyt egy olyannak, mint én? Hogy akartok így normális kapcsolatot? Vagy nem is akartok? A becsületes, rendes nők miért nem találják meg a becsületes és rendes férfiakat? Vannak még ilyen nők egyáltalán, akiknek nem csak a külső, esetleg a vagyon számít, hanem tényleg érdekli őket a férfi jelleme, hogy rendes legyen, őszinte, figyelmes, stb, stb?

Nem tudom a választ. De egyre jobban megértem azokat a férfiakat, akik beállnak a sorba, és ők is magasról szarnak mindenre, és felveszik a bunkóstílust. Azokat is megértem, akik feladják a társkeresést, és a prostituáltakat keresik. Legalább szexhez jutnak, ha társhoz nem. Lassan én is feladom, mert nem találni olyan nőt, akinek én kellenék. De ha esetleg van ilyen nő, valahogy találjuk már meg egymást, és ha legközelebb egy magamfajta fickó próbálkozik, legalább egy randiig jussunk el.”