Jelenleg nekem is egy házas pasi csapja a szelet

Levelemet azért írom, mert elolvastam Oberon és Ulászló beszámolóit a hódításaikról, erre szeretnék reagálni.

Ha ön olvasta a Randiblogot az utóbbi hetekben, akkor önnek az Oberon keresztnév már nem csak a Szentivánéji álomból ismerős valószínűleg, mert az Ezt tíz év szeretőtartás és félszáz szerető függvényében írom le című poszt az utóbbi időszak egyik legnagyobb visszhangot kiváltó írása volt nálunk, és a beküldője Oberon álnéven szerepelt. Hasonló hangvételű-témájú levelet írt nekünk Ulászló is Azért ismerkedünk, hogy csajozzunk, az új játékért és a változatos (!) szexért címmel.

Nos, amint azt a fenti bevezető említi, az alább olvasható levelet a fenti két poszt ihlette. A beküldőjének a Gréta álnév jutott, és Gréta igen keserűen látja ugyanezt a problémakört a nők szemszögéből. Annyira keserűen méghozzá, hogy Grétának itt-ott egy-egy trágár szó is becsúszott a levelébe, de ezeket mi nem szoktuk kicenzúrázni, inkább most figyelmeztetünk mindenkit, hogy ha zavarják az ilyen kifejezések, gondolja meg, hogy továbbolvas-e.

Ami még fontos, mielőtt Gréta levelének nekikezdünk: az ön tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk a témában! Ha szeretné, hogy az ön levele is megjelenjen itt, nincs más dolga, mint írni a Randiblog alábbi e-mailcímére. Várjuk az ön történetét is!

„Lassan közelebb lesz nekem a 35, mint a 30, nem vagyok házas, gyerekem sincs, éppen párkapcsolatban élek lassan 3 éve. Fiatalabb koromban még hittem a normális kapcsolat reményében, de ahogy telik az idő, úgy ábrándulok ki az emberekből (férfiakból). Homlokomat ráncolva olvastam, hogy ti pasik mennyire bele tudtok kényelmesedni egy kapcsolatba, és mennyire jól esik az egótoknak az új préda levadászása.

A rossz hírem számotokra az, hogy szerintem nekünk nőknek már kinyílt a csipánk. Azt hiszitek, hogy nem tudjuk, hogy mit csináltok, pedig nagyon is tisztában vagyunk vele. Az egy dolog, hogy manapság nem divat párkapcsolatban megbeszélni egymással, ki mire vágyik szexuális téren, de divat lett az, hogy keressünk mást, akivel lehet „rosszalkodni”. Miközben otthon van, aki szeret titeket. Gratulálok. Én is pont egy ugyanilyen vagyok. Akit a párja tett tönkre érzelmileg és lelkileg. Mert szeretett szóban bántalmazni, ledegradálni és parasztkodni. Úgy, hogy egy vékony testalkatú, szép arcú, aranyos, kedves nő vagyok (legalábbis mások szerint). Azok közé a „naiv” (?) nők közé tartozom, akik még hisznek abban, hogy a megismert hímegyed kezdeti parasztkodásai majd elmúlnak. Egyszer normális lesz. Elárulom: nem lesz.

Ha a kezdetekkor nagyobb örömet okoz neki a más nőkkel való chatelés és az Instagramon való szörfözés (ahol szélsebesen nyomja a like-okat jobbnál-jobb bulákra), akkor onnan minden egészséges önérzetű nőnek szépen el kell(ene) sétálni. Nekem is ezt kellett volna. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen a felnőttek világa. Hogy ennyit ér egy kapcsolat, a másik ember érzései, az, hogy tesz egy kapcsolatért, hogy minden nap a belét „kidolgozza” azért, hogy tiszta kisgatyátok legyen, meg kaját rakjon eléd. Támogasson, buzdítson, hogy képezd magad vagy hogy a munkádban is motiváljon. Te meg meghálálod azzal, hogy félredugsz?

Tudom, manapság többet ér a ribanckodás, az, ha valaki kidobja a melleit, vagy drága ruhákat vesz fel. Tök mindegy, hogy emberileg vagy agyilag kicsit zéró kalóriás… Meglegyen a fullos body, aztán csókolom. Mert hogy uncsi a „szemből-hátulról”? Nekünk szerinted nem uncsi az, hogy mellettünk másik nőt megnézel? Hogy minket soha nem dicsérsz meg, hogy jól nézünk ki? Vagy az, hogy megkérdezed, hogy mi volt veled ma a munkahelyen, és közben a telefonodat nyomkodod?

A nő és a férfi sem arra teremtetett, hogy elbassza az idejét szar kapcsolatokban. Ha a pasiknak rossz az otthoni szex, akkor miért nem keresnek olyan nőt, akivel rohadt jó? Miért kell egy másik nőt megalázni (a feleséget, barátnőt)? Emberek százai, ezrei élnek szerintem működésképtelen kapcsolatokban, mert az emberekből kihalt a kitartás, az empátia és még ezeregy olyan dolog, ami a normális élethez kell. Lélek nélkül megyünk bele kapcsolatokba, éljen a szélessávú pornó és a változatosság.

Jelenleg nekem is egy házas pasi csapja a szelet, aki történetesen a párom haverja. Még ifjú házasok, szóval elvileg minden rendben kellene, hogy legyen. De nincs. A csávó azt hiszi, hogy ez tök normális, hogy a párja mellett engem akar megdugni (már kb. lassan egy éve – eddig nem történt köztünk semmi). Bár gyanítom, nem csak engem... Véletlenül nem jut az eszébe, hogy valami nem oké a kapcsolatával?! Ugyanúgy, ahogy nálunk sem. Az én párom engem unt meg, mert azt hiszi, hogy a kerítés túloldalán lévő nő más. Kíváncsi lennék, mit szólna hozzá, ha tudná, hogy a haverja engem akar úgy meg…., mint ahogy ő másokat?

Ebbe még soha nem gondoltatok bele? Hogy az általatok megunt nőt vajon hány pasi környékezi meg minden nap? Csak mi ezt nem jelentjük ám be otthon, de lehet, hogy be kellene róla számolnunk, hogy még véletlenül se érezzétek magatokat nyeregben.

És mindezt úgy írom, hogy én is voltam szerető régen. Tapasztalatnak elég volt, soha többet nem csinálnám.

Drága hímegyedek (némelyek férfiak)! Nem lehet ezt csinálni, sem magatokkal sem a nőkkel. Miért nem lehet olyan párt választani magatoknak, akivel brutál jó a szex? Miért nem adjátok bele a lelketeket a kapcsolatotokba? Miért nem számít az, hogy mi nők ott vagyunk mögöttetek? (Még a sorozatos megaláztatások után is.) És igen, belőlem is a keserűség szólal meg. Mert itt vagyok lassan 35 évesen, együtt élek egy olyan motiválatlan emberrel, akinek teljesen kielégítő az, ha munka után több órát játszik a számítógép előtt, vagy hogy félmeztelen nőket like-ol Facebookon/Instagramon. Akinek lételeme a pornónézés, és aki a 18 éves kis picsákért van oda.

Szegényt idegesíti az, hogy én néhanapján szexelni is szeretnék. És nem úgy, hogy állandóan csak én kezdeményezek, és nettó 2 percig tart az egész. Hanem mondjuk csak egyszer (az izgalom kedvéért) lehúzhatná rólam a bugyimat is. Ha már a fejét elfordítja közben... Nem gondoltam volna, hogy ennyire beteg a világ.

Hogy lehet így normális kapcsolatot találni, hogy lehet olyan férfire bukkanni, akinek vannak céljai, van lelke, nem a pornó érdekli meg az, hogy hogyan alázza meg a párját azért, mert a szomszéd Jucikát is kezelgeti?

Hogy lehet így normális kapcsolatot fenntartani, elköteleződni, gyereket szülni bárkinek is? Gyanítom, nekem ez a hajó már elment, mert ha rátok pasikra nézek, az életkedvem is elmegy. Édesanyátok biztos roppant büszke rátok. Ez a világ már nem az a hely, ahol értelmes, tartalmas emberi kapcsolatok születnek.

Sok erőt kívánok azoknak, akik (velem együtt) még próbálnak hinni benne.”