Többször is beszéltem vele, hogy költözzön el a barátjától

Márk levelére szeretnék reagálni, hátha tudok neki segíteni ebben a „nehéz” időben egy – kettő jó tanáccsal.

Zsinórban a harmadik olyan férfiolvasónktól kaptunk most levelet, aki egy kapcsolatban élő nővel jött össze. Márk levelére először Zsigmondtól érkezett egy válasz, most pedig egy újabb olvasónk írt, ő a Gergely álnevet kapta, és ő szintén saját tapasztalatai alapján, a saját története elmesélésével ad tanácsot Márk kérdéseire reagálva.

Az alaphelyzet mindhárom esetben ugyanaz volt: Márk is, Zsigmond is, Gergely is összejött egy-egy kapcsolatban élő nővel, és mindhárman őszintén írtak arról, mennyire nehéz egy ilyen szerelmi háromszögben harmadiknak lenni. Gergely esetében ráadásul az is komplikálta a helyzetet, hogy a nő és a nő barátja is ugyanazon a munkahelyen dolgozott, mint maga Gergely. Olvassa el alább az egész történetet, és ha van hozzáfűznivalója, illetve szintén szívesen megosztaná a saját történetét, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A címünket alább, illetve a poszt legvégén levő dobozban találja.

„Én azzal kezdeném, hogy pár évvel ezelőtt hasonló szituációba keveredtem, én is belehabarodtam az akkori munkahelyemen levő kolléganőmbe. Neki is volt párja, aki kb. 10-12 évvel idősebb volt a hölgynél és nálam is, nem mellesleg egy középvezető a cégnél, én meg pont akkor kezdtem el a nagybetűs életet, így az első munkahelyem volt. Így vigyáznom kellett, mert nem szerettem volna a próbaidőm előtt, sem után elveszteni a munkám. Eleinte semmilyen kapcsolat nem volt közöttünk, kb. fél éve voltam a cégnél, amikor a belsős chatfelületen elkezdtünk beszélgetni. Mivel nekem akkor nem volt barátnőm, így számomra nem volt nehezítő tényező, nyitottam is irányába, viszont a másik oldalon azért ez nem volt ennyire egyszerű, mivel együtt jöttek munkába, együtt is mentek haza, így eléggé le volt korlátozva, hogy mikor és mennyit tudunk beszélni. Szokták mondani, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb, hát ez valahol tényleg igaz, így utólag visszagondolva.

A munkahelyen töltött idő egyre értékesebb volt, mindent próbáltunk abba a 8 órába belesűríteni, de egy idő után kevés lett... Így munka után elkezdtünk találkozgatni, viszont mivel a barátja céges autójával jött, így mindig benne volt a lebukás veszélye, ami az elején izgalmat adott, de idővel teher lett. Lassan már 2-3 hónapja találkozgattunk, mire eljutottunk odáig, hogy egy céges rendezvény után este pár órára nálam kötött ki, mind a ketten vártuk, mondani sem kell mi lett az este vége, de utána csak hamar indult is haza. Persze én szerettem volna, hogy maradjon, de erre nem volt lehetőség.

Ettől a naptól fogva már szinte heti rendszerességgel átjött hozzám (kb. 50km-re laktunk egymástól), nálam volt pár órát és indult vissza. Eközben többször is beszéltem vele, hogy költözzön el a barátjától, mert ha jól érezné magát vele, akkor nem nálam kötne ki. De mindig ugyanaz volt a válasz, hogy szeretne, de ez nem ennyire egyszerű, mert a családjával nincs olyan jó viszonyban, hogy odaköltözzön, máshoz meg nem költözne. Én akkoriban az egyik legjobb barátommal béreltem egy viszonylag nagy lakást, de mondta, hogy hozzám sem költözne kezdésnek, mert kell neki idő, míg az egészet rendezi magában.

Mindig mikor átjött, elmondta, mennyire nem érzi ott jól magát, mert nem foglalkozik otthon vele a barátja, sok szempontból nem is tekinti egyenrangúnak a kapcsolatban, illetve a korkülönbség miatt nincsenek közös dolgok, a barátja inkább egész nap játszott a számítógépen.

De láthatóan tényleg nem érdekelte, hogy egy héten 1-2 alkalommal hazamegy, vagy vásárolni több órára... Teltek a hónapok, én meg egyre türelmetlenebb lettem, mivel nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy együtt alszanak, akár le is fekszik vele (bár állította, hogy nincs már egy ideje közöttük testi kapcsolat), vagy csak ott van, amikor velem mindene meglehetne, csak el kellene döntenie, hogy mit is szeretne, de akárhogy is, én támogattam volna.

Mivel érdemi előrelépés nem történt, így a cégnél jött egy lehetőség, ideiglenesen nem kellett bejárnom a központba dolgozni, egyből el is fogadtam, mert úgy gondoltam, hogy ha kevesebbet lát és szeretne velem találkozni, akkor meghozza a megfelelő döntést.

Én már annyira vágytam az egészre, hogy elkezdtem másik albérletet keresni, ahol csak mi ketten lehetünk, de mikor hívtam, hogy jöjjön velem megnézni pár lakást, olyan volt, mintha a fogát húzták volna, így akkor eldöntöttem, hogy hagyom az egészet, és nem beszélek vele, bármennyire is szeretem és fáj. Kb. 2 hétig bírtuk, aztán eljött hozzám, és mondta, hogy eldöntötte, elköltözik.

Volt egy régebbi autója, én még azt is segítettem rendbe tenni, hogy még az utazás se legyen akadály, béreltem egy másik lakást és vártam, hogy minden úgy történjen, ahogy azt állította.

Közben azt megjegyezném, hogy szinte az összes barátom, szüleim mondták, hogy engedjem el ezt a leányzót, mert ennek jó vége nem lesz, mivel már többször is bebizonyosodott, hogy döntésképtelen, hiába ígérte meg, hogy elköltözik, nem történt meg.

De nem sokkal később tényleg elköltözött onnan és megjelent nálam sok zsák ruhával. A boldogságom leírhatatlan volt, gondoltam is, hogy na tessék, mindenkire rácáfoltam, velem van az nő akiért ennyit „harcoltam”.

Viszont túl sokáig nem tartott az öröm, mert pár hét elteltével elhidegült tőlem, addig, amíg csak pár órát tudtunk találkozni, addig minden tökéletes volt, miután odaköltözött, 180 fokos fordulatot vett az élet, kedvtelen volt, a szex is elmaradt, én meg csak feküdtem az ágyban, és azon gondolkoztam, hol rontottam el, mit tudnék még tenni, hogy ez megváltozzon.

Viszont, ahogy Zsigmond írta egy másik levélben, az tényleg nagy igazság!

Egy dolog mindig hajszálpontosan mutatja az igazságot, és azok a tettek.

Mivel 2 hónap alatt sem változtak a dolgok eldöntötte, hogy hazaköltözik, pedig anno ez nem volt opció, mikor a másik kapcsolatból kellett volna eljönni.

Egyik napról a másikra elköltözött haza a szüleihez, én meg ott voltam egyedül a nemrég bérelt lakásban, amit természetesen nem akartam fenntartani, így a kauciót bukva felmondtam az albérleti szerződést és visszaköltöztem cimborámhoz.

Teljesen össze voltam törve, hogy kb. 1,5 év küzdelme teljesen felesleges volt, és pontosan ugyanazt éreztem, amit most te érzel, hogy senkiben sem fogok tudni ezután megbízni.

Ez nekem nagyon nagy tanulópénz volt, hogy innentől kezdve pontosan annyit fogok beletenni egy kapcsolatba, amennyit a másik fél, és ez pár évvel később engem igazolt! Mert találkoztam azzal a nővel, akinek a szavai és tettei összhangban voltak, és az elmúlt 5 évben ez továbbra is így van.

Ha megfogadsz egy jó tanácsot, hallgass a közeli jó barátaidra, mert sokszor a kívülállók sokkal jobban látják a helyzetet, mivel érzelmileg nincsenek benne, illetve csak úgy tudsz továbblépni, ha idővel nyitsz más hölgy irányába. Ami lehet, most szóba se jöhet nálad, mert érzelmileg még nagyon kötődsz hozzá, de ezen túl fogsz lépni! Fontos, hogy olyan társ álljon melletted, akivel kiegészítitek egymás életét, és azon gondolkoztok, hogy hogyan jussatok ötről a hatra. Hidd el, meg fogod találni, ne add fel! De ezért ám tenni is kell, mert ha otthon ülsz egész nap, nem fogod megtalálni a nagy Ő-t.

Kívánom, hogy mielőbb túljuss ezen a nehéz ponton, és újra tudj nyitni egy másik nő felé, mert van, aki megérdemli a bizalmat!”