Így, majdnem pontosan egy héttel az Oscar-díjkiosztó után is érdemes visszatekinteni a néhány évvel ezelőtt szobrot nyert színészek munkájára, elvégre megérdemlik, hogy ne csak azon az egy, felcicomázott estén ünnepeljék őket. Persze, a főszereplők idén nem az alábbiak, de valaha voltak, és nem is véletlenül.

Leszögezhetjük, hogy az Oscar az év egyik legjobban várt filmes eseménye, amelynek minden alkalommal rendesen megadják a módját a szervezők. Szerencsére nem csak ők, hanem a színészek is mindent megtesznek azért, hogy helyük legyen a jelöltek és a díjazottak listáján. Ehhez azonban sokszor nem elég a tehetség, vagy a hihetetlen mennyiségű szöveg megtanulása, hanem bizony néha olyasvalaki bőrébe kell bújniuk, akihez sem személyiségben, sem pedig külsőben nem hasonlítanak. Vagy csak simán majdnem belehalnak a nagy igyekezetbe. Persze, mondhatnánk, hogy ez egy színész dolga, de azért az, hogy valaki az egészségét áldozza fel, a testét, vagy az ellenállhatatlan szépségét, esetleg nemet „vált”, nem biztos, hogy minden szakmabelinek bevállalható, de még csak az sem biztos, hogy a képességei elbírnák bármelyik feladat terhét is.  

Sok amerikai színész kapta meg végül az aranyszobrot egy jelentős átváltozása után, amellyel gyakran az is együtt járt, hogy a saját személyiségüktől totálisan eltávolodva kicsit olykor megőrültek. A teljesség igénye nélkül összeszedtük most néhányukat, és azon túlmenően, hogy közölnénk, hogy tessék, ők azok, viszlát, azért néhány olyan információval is igyekszünk szolgálni a film és az Oscart nyert szereplők kapcsán, amelyekről eddig nem biztos, hogy hallott.

Heath Ledger

Ledger a Sötét lovag című filmben Jokert játszotta el, ezért pedig meg is kapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart (meg a Brit Filmakadémia díját és a Golden Globe-ot is), de már csak 28 éves korában, 2008. január 22-én bekövetkezett tragikus halála után. Rajta kívül még Peter Finch kapott posztumusz Oscar-díjat 1977-ben, halála után két hónappal, a Hálózat című filmben nyújtott alakításáért.

Mint minden kasszasikernek ígérkező filmet, a Sötét lovagot is gigantikus kampány és vírusmarketing előzte meg, amelynek főszereplője Heath Ledger volt. A Warner Bros. azonban kénytelen volt változtatni a koncepción Ledger halálát követően, mivel semmiképp sem akartak abban a színben feltűnni, hogy kihasználnák a tragikus eseményt, és abból csinálnának pénzt, amiből, mondjuk úgy, nem lett volna túl etikus.

Dacára annak, hogy a rendezőt, Christopher Nolant több ízben lehurrogták a kritikusok, amiért Ledgerre akarta osztani Joker szerepét (azt mondták, valószínűleg ő lenne a legrosszabb választás), a közvélemény és a kollégák is másképp vélekedtek a forgatás alatt és után is: a gyakran házasodó és ugyanannyiszor váló Gary Oldman őrülten briliánsnak és még Hannibal Lecternél is gonoszabbnak találta, a néha kicsit unalmasnak tűnő Michael Caine pedig a forgatáson találkozott vele először, és annyira megdöbbent Ledger mélységesen gonosz karakterén, hogy elfelejtette a saját szövegét.

Sokak szerint ez a mély átlényegülés hozzájárult Ledger későbbi halálához. Ledger befordult, egy motelszobában lakott majdnem hat hétig teljes magányában azért, hogy igazán átélhesse a karakter pszichéjét.

Joker sminkjét a színész maga tervezte. A dizájnötletre a csapat azonnal rábólintott, és csupán egy órába telt, hogy elkészítsék neki minden forgatási nap elején. Olyan tecnológiát alkalmaztak, amelyre Ledger azt mondta, hogy tökéletes, mert úgy érzi, egyáltalán nincs rajta smink.

Heath Ledger úgy nyilatkozott, hogy Joker volt a kedvenc szerepe.  

Jared Leto 

Az örök fiatal Jared Letót alighanem egy későbbi, hasonló cikk során méltatjuk majd Joker szerepéért, ugyanis 2016. augusztus 5-én mutatják be Amerikában a Suicide Squad (Öngyilkos kommandó) című filmet, amelyben ő veszi át Heath Ledger ikonikussá vált szerepét. Nem sok kétség férhet ahhoz, hogy lenyűgöző lesz, ugyanis Leto nem először változik meg drasztikusan egy szerep kedvéért.

Annak idején a Chapter 27 című életrajzi filmben játszotta el John Lennon gyilkosát, Mark David Chapmant. A szerep kedvéért több mint harminc kilót hízott (93 kilósra), szinte nem lehetett ráismerni. Mivel a mozit nem fogadták túl nagy lelkesedéssel, elhatározta, hogy soha többé nem vállal be ehhez hasonló kínokat egy film kedvéért sem.

Szerencsére nem tartotta be a szavát, és a 2014-ben Oscar-díjat kapott a Mielőtt meghaltam című film legjobb férfi mellékszereplőjeként. Nagy kontraszt volt ez a számára ahhoz képest, hogy előtte több mint 5 évig semmiben sem játszott. A filmben egy AIDS-es transzvesztitát alakít, amely szerephez egy 52 kilós, gyönyörű nőt kreált magából. Ehhez persze a sminkesek és a fodrászok (Adruitha Lee és Robin Mathews) is hozzájárultak, akik 250 dollárból olyan külsőt varázsoltak a színészeknek, amelyért maguk is Oscart érdemeltek.

Leto nem volt hajlandó kiesni a szerepéből, ezért sokszor a filmben hordott jelmezében ment bevásárolni, állva az emberek rosszalló tekintetét. Lássuk be, megérte.

Matthew McConaughey

Ha már szóba került a Mielőtt meghaltam, egyértelmű, hogy Matthew McConaughey-vel kell folytatnunk a sort. A színészről tudvalevő, hogy mielőtt kiderült róla, hogy tehetséges, addig mindenki csak paprikajancsiként tekintett rá, aki a romantikus filmek örök szépfiúját játssza majd élete hátralevő részében is. Ehelyett azonban az utóbbi időben olyan filmekben vállalt szerepet, mint a Wall Street farkasa (amelyben együtt játszott Leonardo DiCaprióval), a Csillagok között (amelyet, ha esetleg nem értett, mi segítünk benne), vagy a Törvény nevében című HBO-s sorozat. 

Na de térjünk vissza a Mielőtt meghaltam-ra, amellyel éppen McConaughey-re hárult az a hálátlan feladat, hogy az AIDS-es haldokló szerepével elvigye szerencsétlen Leonardo DiCaprio elől a hőn áhított Oscar-szobrot. Sokat tett is érte, ugyanis 21 kilót fogyott a szerep kedvéért, a napi élelemadagja egy diétás kólából, egy szelet csirkemellből és tojásfehérjéből állt. Ezen felül pedig fél éven át nem ment ki az utcára, hogy megfelelően beteges, sápadt színű legyen az arca. 

Charlize Theron

Hogy egy nőnemű lényt is megemlítsünk végre, érdemes szót ejteni Charlize Theron brutális átváltozásáról, amely természetesen neki is Oscart hozott 2004-ben. Ez a film a Rém, amelyben Aileen Wournous biszexuális sorozatgyilkos nő és prostituált minden irányból kegyetlen sorsának ábrázolását a kétség kívül gyönyörűnek mondható (és egyébként ritka jófej) színésznőre osztották. Elég bevállalós dolog ilyen külsővel egy kifejezetten visszataszító és ápolatlan szerepet eljátszani, dolgoztak is vele a sminkesek rendesen. A színészek többségénél kell is, hiszen általában sokkal szebbek, mint azok, akiket el kell játszaniuk. 

Először is 13 kilót hízott, majd, hogy a külseje még inkább hasonlítson Wourunouséra, egy fogsorszakértő (Art Sakamoto) segítségével meglepően élethű keszekusza fogakat varázsoltak neki. Ápolatlan bőrét a sminkesnek (Toni G) köszönhette, a hajáról meg nem is nagyon kell említést tennünk. Csapzott, visszataszító, gusztustalan. Amilyennek lennie kellett. 

Érdekesség, hogy a színésznő 2004. február 29-én kapta meg az Oscart a szerepért, ami pontosan egy napra esett Aileen Wournous születésnapjával. Erről azonban ő már nem tudhatott, hiszen 2002. október 9-én kivégezték hét férfi meggyilkolásáért. 

Eredetileg a BAFTA legjobb nőjét, Kate Winsletet szánták a szerepre, azonban a rendezőnő, Petty Jenkins már akkor tudta, hogy Charlize Theron tökéletes lesz erre a filmre, amikor meglátta őt az 1997-es Ördög ügyvédje című filmben. Ezek után másnak esélye sem lehetett. 

Sir Ben Kingsley

Ben Kingsley Charlize Theronhoz hasonlóan életrajzi filmért nyerte el az Oscart 1982-ben, a Gandhi című film címszerepéért. Kingsley, noha karakterében hasonló az indiai függetlenségi mozgalom emblematikus alakjához, Mohandász Karamcsand Gandhihoz, mégis sok felkészülést igényelt számára, hogy majdnem teljesen hasonuljon hozzá, és hogy 38 éves fejjel hitelesen játssza végig az 56 évet, amennyit a film felölel. 

Ehhez rengeteg életrajzi könyv elolvasásával, fényképek nézegetésével, a feje leborotválásával máris közelebb került, továbbá majdnem 10 kilót fogyott, betartva Gandhi vegetáriánus diétáját. Teljesen a politikus bőrébe bújt, bebizonyítva ezzel a rendezőnek, Richard Attenborough-nak, hogy megérte húsz évig kutatnia a szerepre leginkább érdemes személy után. Az addig ismeretlen Kingsley ezzel a szerepével szinte azonnal világhírnévre tett szert. 

Eddie Redmayne

Eddie Redmayne a cikk írójának személyes kedvence, és nem csak azért, amit A dán lány című filmben művelt Alicia Vikander mellett, és amiért idén Oscarra jelölték (helyette azonban VÉGRE VALAHÁRA Leonardo DiCaprio nyert), hanem azért a filmért is, amiért már tavaly meg is kapta. Akkor az elméleti fizikus Stephen Hawkingot alakította A mindenség elmélete című filmben, nem akármilyen hitelességgel.

Az, hogy valóan hitelessé válhasson, sok munkát igényelt. A fiatal színész a forgatás előtt mindössze egyszer találkozott Stephen Hawkinggal, körülbelül három órára, és csupán néhány mondatot váltottak. Ez azonban elég volt számára ahhoz, hogy nekilásson a munkának, és hogy a végén Hawking azt mondhassa, hogy 

... néha olyan, mintha saját magamat látnám

Mivel nem akarta Hawkingot sok intim kérdéssel zaklatni, inkább egyedül látott neki a felkészülésnek. Fél éven keresztül számos Hawking-interjút nézett meg, találkozott és beszélt olyan emberekkel, akik a fizikushoz hasonló motoneuron betegségben szenvednek, lefogyott majdnem hét kilót, és egy táncos koreográfus segítségét kérte ahhoz, hogy megtanulja a lehető legjobban irányítani a testét. A végén annyira belejött, hogy egy csontkovács figyelmeztette, hogy kezd elferdülni a gerince, és jó lenne, ha erre odafigyelne.

Kicsit rögeszmés vagyok. Lehet, hogy ez nem egészséges, de így van. 

A szerep nem csak azért volt hihetetlenül nehéz, mert egy ritka különleges karaktert kellett hoznia, hanem azért is, mert az állapotromlás fázisai a forgatás során nem időrendben követték egymást. Felvenni a fonalat így igen nehéz volt, de az segített a színészen, hogy a munka előtt készített egy naplót arról, hogy Hawking izmai milyen sorrendben, és milyen erősséggel mondták fel a szolgálatot. Az meg már részletkérdés, hogy számtalan órát töltött azzal, hogy a tükör előtt gyakorolja a professzor mimikáját. 

Nicole Kidman

Végezetül az állatimádó Nicole Kidmant emelnénk ki, aki Az órák című filmért kapott Oscart, még 2003-ban, a híres angol írónő, Virgina Woolf megformálásáért. A színésznő arcára műorrot ragasztottak, hogy minél jobban hasonlítson Woolfra, és ez olyannyira nem okozott gondot neki, hogy forgatáson kívül is szívesen viselte. Ez azért is jött kifejezetten jól a számára, mert akkoriban váltak Tom Cruise-zal, ezért igencsak ki volt téve a paparazzók érdeklődésének. Így, amikor magára öltötte az orrot, prímán elbújhatott előlük, gyakorlatilag senki sem ismerte föl. A filmet legjobb smink kategóriában Oscarra is jelölték. 

Egyébként ő a harmadik személy, és az első női színész, aki úgy kapott Oscart, hogy műorrot viselt a filmben. Rajta kívül még José Ferrer nyerte így meg az aranyszobrot a Cyrano de Bergerac-ért és Lee Marvin a Cat Ballou legendájáért.   

Kidman is épp olyan sokat készült a szerepre, mint az eddig említett színészek: Virginia Woolf személyes leveleinek elolvasásával, úgy vélte, sokkal jobban megértheti az írónő személyiségét, mint a könyvei átnyálazásával. Ahhoz, hogy még inkább azonosulni tudjon a szerepével, megtanult jobb kézzel írni, noha Kidman egyébiránt balkezes. Meglepő fordulat: Woolf jobbkezes volt. 

Érdekesség, hogy Nicole Kidman mindössze 28 percet szerepelt az amúgy 114 perces filmben.