Kiss Márk azt mondja, nem gyárt, hanem alkot. Az ismert divattervező és stylist számos show-műsor szereplőjét öltözteti, legutoljára például a TV2 Neked énekelek című műsorában láthattuk a munkáit, emellett magyar és nemzetközi fotózások rendszeres közreműködője. A szakembert nemcsak a magyarok öltözködési szokásairól, hanem a hazai hírességekkel való közös munkáról is kérdeztük, és néhány kulisszatitokba is beavatott minket.

Honnan ered a divat iránti szeretete?

Gyerekkoromban imádtam lapozgatni, tanulmányozni édesanyám divatmagazinjait. Megfigyeltem a részleteket, a formákat, egyszerűen rajongással tekintettem erre a világra. A családból sokan mondogatták, hogy biztos divattervező lesz belőlem. Igazuk lett, később tudatosan erre a pályára készültem. Művészeti szakközépiskolát végeztem ruhatervező szakon, utána a Mod'Art Francia divatiskolában diplomáztam 2009-ben.

Hogyan indult a karrierje?

Bár lediplomáztam, nem úgy kerültem ki az iskolából, hogy rögtön szezonális kollekciókat tudtam a közönség elé tárni, hiszen ahhoz nem kevés tőke és ismertség kell. A körülmények nem volt adottak, így elkezdtem a styling vonalon dolgozni. Akkoriban költözött Magyarországra az ismert divatfotós, Oleg Borisuk, aki épp stylistot keresett. Miután összeismerkedtünk, felkért néhány munkára és olyan jól ment a dolog, hogy később modellfotózásokon vehettem részt. Ezekbe a munkákba mindig beleszőttem önmagam, próbáltam minél egyedibb és különlegesebb anyagokat kiadni a kezeim közül.

Hogyan került kapcsolatba a televíziós showműsorokkal?

Az első a Divatkreátor című produkció volt, melyben versenyzőként szerepeltem. Ott hétről hétre kellett öltöztetnünk a Megasztár ötödik szériájában szereplő énekeseket. A Szombat esti láz utolsó évadának ruháit is én terveztem vagy stylingoltam, emellett az X-faktor, a Sztárban Sztár, a Sztárban Sztár+1 kicsi, a Nagy Duett, a Csak show és más semmi és a Nicsak, ki vagyok második évadának jelmezeit is én terveztem.

négy éve dolgozom a TV2-nél. Megismerhettem sok hírességet, Dobó Katával és Tolvai Renátával például baráti kapcsolat is kialakult közöttünk.

Rengeteg előadóval, színésszel és művésszel dolgozhattam már együtt, élvezem, hogy ennek a világnak a részese lehetek. Jelenleg egyébként egy varrónővel, Fekecs Katával dolgozom. Ha beborít minket a munka, például egy kollekció vagy nagyobb műsor előtt, akkor az anyukája is besegít, aki szintén varrónő.

Mik a tapasztalatai a hírességekkel kapcsolatban: azonnal elfogadják azokat a szetteket, melyeket felkínál vagy küzdenek a saját elképzeléseikért?

Nem jellemző, hogy tukmálnom kell egy-egy darabot. Mindig figyelembe veszem a kívánságaikat, illetve feltérképezem, hogy mi is az az imázs, amit kialakítottak magukról. Igyekszem ezt és a saját elképzelésemet összegyúrva megálmodni a szettjüket. Jellemző, hogy a jellegzetes stílusjegyeiket eltúlozva alkalmazom, a high fashion világából hozott újdonságokat adok rájuk, mely vagy az aktuális trendekhez kapcsolódik vagy éppen egy letisztult, klasszikusabb elképzelés. Nyilván a testalkatukat is figyelembe veszem, nem az a cél, hogy előnytelen szettben parádézzanak. Szeretem megmutatni egy olyan oldalukat, mely a nézők számára váratlan lehet. Egyébként azt mondják, hogy könnyű velem dolgozni, mert türelmes és nyugodt természetem van, másrészt mindig több opcióval készülök a forgatásokra, nem egy szettel állítok oda, hogy „márpedig ezt kell felvenned”. Az alanynak éreznie kell, hogy ő is bele tud szólni, hogy ez az egész a javát szolgálja, nem ellene vagyok. Pásztor Annával például azért izgalmas a közös munka, mert nagyon kreatív és rengeteg saját ötlete van, melyet végül én kivitelezek.

Dobó Kata pedig egyszer azt mondta, hogy az általam ráadott ruhát magától biztosan nem vette volna le a polcról, de mikor felvette, azt érezte, hogy ez mégis nagyon „katás”.

Sőt, gyakran előfordul, hogy nem is engedi, hogy az adott darabot visszavigyem az üzletbe.

A magyar ember mennyire stílusos? Le vagyunk maradva a külföldi trendektől?

Bár az elmúlt 10-15 évben igyekszünk felzárkózni, jócskán le vagyunk maradva. Furcsa, hogy a közszereplőkhöz mennyire negatívan viszonyulnak, ha esetleg szexibben, kihívóbban öltözködnek. Sokszor olyan dolgok miatt botránkozik meg a közönség, melyekre az öltöztetés alatt nem is gondolunk, hogy egyáltalán szóvá teszik. Nyilván időnként van benne tudatosság is.

Nem a provokálás vagy a polgárpukkasztás a cél, sokkal inkább az önkifejezés és a határok eltolása, illetve az öltözködés művészibb szintre emelése. Szerintem néha az emberek ingerküszöbét igenis feszegetni kell, hiszen mikor lássanak egy izgalmas összeállítást, ha nem egy televíziós showműsorban vagy egy videóklipben? 

Mindenkinek rengeteg a dolga, a munkája, a család körüli teendője, sokaknak egyszerűen nem fér bele a hétköznapjába felcsapni egy divatmagazint és ez nem is elvárható. Miért ne lehetne akkor, hogy a tévében lássanak egy-egy extrémebb összeállítást? Ezzel nemcsak ízlést formálhatunk, hanem kicsit fel is zárkóztathatjuk a magyarokat a jelenlegi trendekhez. Miért ne tehetné ki egy anyuka a lábait például? Azért, mert gyereket szül nem lehet szexi, főleg, ha egy előadóművész? Ne legyünk álszentek.

Tehát a munkájával nemcsak ízlésformálás, hanem útmutatás is a cél?

Abszolút! Akik követnek a közösségi oldalakon, láthatják, hogy főleg a külföldi közönségnek posztolok, de ha mondjuk show-műsorban dolgozom, akkor a magyaroknak készítek összeállításokat. Az évek alatt rájöttem, mi az, ami a hazai közönséget kiakasztja, vagy amit egyöntetűen szeret. Ilyen volt például Köllő Babett Sztárban Sztáros ruhatára is.

Hetekig téma volt, mit visel, miért viseli, hol látszódnak jobban az idomai. Mély volt a dekoltázsa egyes ruháknak, ez igaz, viszont nem volt kinn a melle, ami nem mellesleg le volt ragasztva. Addig igazítjuk a ruhákat, ameddig teljesen biztonságos nem lesz, nem bízzuk a véletlenre. Az első két adásnál nagy volt a megbotránkozás, a negyedik-ötödiknél viszont már várták, mivel rukkolunk elő. A környező országokban a szeme sem rebben a nézőknek, sőt elvárás az előadóművésztől, hogy formabontó legyen, nálunk viszont a konzervatív szemlélet a domináns. A Babett-tel rengeteg emailt és üzenetet kaptunk, melyek nagy többsége dicsérő, pozitív hangvételű üzenet volt. Nyilván nekem is hozzá kellett szoknom a közösségi oldalakon és cikkek alatt fellelhető negatív kommentekhez, szívesen fogadom is őket, ha szakmai vagy érvekkel alátámasztott kritikákról van szó. Általában az a jellemző, hogy az arcukat nem vállaló emberek a dühüket vezetik le ilyenkor. Ez nem feltétlen nekünk szól, hanem bárkinek, akinek a fotójába bele lehet kötni. Ha a médiában dolgozol, kikerülhetetlenek a trollok, ezért szinte soha nem olvasom a kommenteket.