XY vagyok, a párod munkatársa, csak azért írok, mert megcsal téged XX-szel

Szerelmünk lapjai...

A fenti tárgymegjelöléssel kaptuk Bozsóka álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható levelét. Bozsóka azt írja le, hogy már kiskamasz lányként szerelmes lett egy srácba, akivel végülis, jópár évvel később összeházasodtak, és elhatározták, hogy családot alapítanak. Az életükbe villámcsapásként hasított bele a címben olvasható üzenet a párja egy kollégájától, és ez a munkatárs egészen a zaklatásig vitte az üzengetést, rendőrségre is kellett menni miatta.

De ez csak a jéghegy csúcsa, Bozsóka levele ugyanis nagyon sok, nagyon érdekes és elgondolkodtató részlettel együtt írta meg kapcsolata történetét – ennyiben nagyon emlékezetet egy pár héttel előtti, a Randiblogban szokásos átlaghoz képest kiugróan hosszú levélre, aminek révén szintén roppant mélységekbe lehetett belelátni. Ezúton is köszönjük, hogy Bozsóka megírta nekünk a történetét, és szeretnénk bátorítani önt is, hogy ha lenne miről, írjon nekünk ön is! Ha e-mailben küldi be történetét, névtelenül mesélhet, hiszen a Randiblogban mindenki álnéven szerepel. A leveleket az alábbi címre várjuk.

„12 éves voltam, mikor szerelmes lettem. Szerencsésnek mondhattam magam, mert habár ő idősebb volt pár évvel, nyilván nem úgy gondolt rám, bevettek a haveri körükbe, sokat lógtunk együtt, de természetesen csak barátok voltunk. Aztán 2 év múlva bejelentette, hogy összejött valakivel, hozzáköltözik. Tudtam, hogy nem lehetne semmi köztünk, elveim voltak. Fiatal voltam. De szerelmes, és fájt. Én továbbtanultam, majd külföldre mentem. Teltek az évek, majd egyszer egy rendezvény alkalmával összefutottunk. Neki ekkor menyasszonya volt, bár mindenki tudta, hogy nagyon rossz a kapcsolatuk, a szakítás szélén állnak. Mindenesetre soha, de soha nem kavartam be kapcsolatba. Az érzéseimet megtartottam magamnak.

De egy nap keresni kezdett. Beszélgetni akart. Nagyon örültem neki, de nyilván nem gondoltam egyébre. Majd flörtölt, udvarolt. Nem igazán értettem. Mondta, hogy szakítanak, és megfogadta magának, ha még egyszer találkozunk, megmondja, hogy mennyire szeret. Torkomban dobogott a szívem. Egy valóra vált álom. Tudtam, hogy ő az igazi. Szinte azonnal komoly tervekkel állt elő. Közös otthon, család. De nem éreztem korainak, hisz annyi éve ismertem és szerettem. Ekkor egyetemista voltam. De készen álltam mindent feladni a közös életünkért. Meg is tettem. Féltékeny volt mindenkire, akivel beszéltem, így a béke miatt ott hagytam az egyetemet, többé nem mentem külföldre dolgozni. Csak egy cél lebegett a szemem előtt. A közös jövő.

Hihetetlenül szerelmesek voltunk. Ki se jöttünk a szobából, sokáig nem akartam elhinni, hogy ez valóság. Egy éve voltunk együtt, mikor egy rutinvizsgálat során kimondták, hogy meddő vagyok. Összeomlottam. Aztán sorra jöttek a csapások. De mindennel és mindenkivel kész voltam megküzdeni a közös életünkért. Megbeszéltük, hogy örökbefogadunk. Úgy éreztem, hogy a lombikkal megerőszakolnám a természetet. Eltelt még pár év. Az elején reméltem, hogy tévedett az orvos. De pár év próbálkozás után egyértelmű lett, hogy az orvosnak igaza volt.

Belekezdtünk egy nagyszabású építkezésbe, még mindig szerelemben. Nagyon szerencsésnek tartottam magam, hogy álmaim szerelmével élhetek együtt. Aztán egyik nap rosszul lettem. Tudtam, hogy nagy a baj. Azt hittem, hogy rákos vagyok. Épp indultam volna az orvoshoz, mikor egy hirtelen sugallattól vezérelve megcsináltam a tesztet. 1 éve le voltak járva, mert akkor már feladtam. De pozitív lett. Azonnal vettem új tesztet is, mert a lejárt nem megbízható. Mind a 6 teszt pozitív volt.

Babát vártam. Nem akartam elhinni. Isteni csoda volt. Hihetetlenül boldog voltam, boldogok voltunk! Az építkezés lassan, de terv szerint haladt. Megszületett a kisfiunk. Beszéltünk arról, hogy szeretnénk több gyereket. Nagy családot. Megvártuk a biztonsági időt (császár után 1 év), majd úgy gondoltuk, megpróbáljuk. Így 21 hós volt a kisfiunk, mikor megszületett a kishúga. Nem ment simán, komplikációk léptek fel a császárnál, de végül minden rendbejött. Mindig is nagy családot szerettünk volna, nagyon boldogok voltunk, hogy csodával határos módon 2 gyerekünk volt. Így megpróbáltuk. Azonnal összejött a baba. Épp a tesztet tartottam a kezemben, akkor tudtam meg, hogy úton van a 3. gyermekünk, azon agyalgattam, hogy milyen vicces módon tudatom majd a párommal, hogy ismét apa lesz, mikor üzenetet kaptam. Kezemben a teszt, mérhetetlen boldogság, mikor olvasom, hogy

XY vagyok, a párod munkatársa, csak azért írok, mert megcsal téged XX-szel.

Ugye nem kell ragoznom, mit éreztem. SENKI nem tudta, csak én, hogy úton a 3. És összeomlottam. Ez lehetetlen. Ő ilyet nem tehet… Mikor hazajött, kérdőre vontam. Persze állította, hogy hazugság, az a valaki, aki írt, egy rosszakarója, mindenkivel rosszban van. Pár nap kellett, mire megmondtam neki, hogy jön a baba, nem volt valami vidám bejelentés.

Ezután a „kedves” munkatárs elkezdett zaklatni. Kiírta nyilvánosan Fb-ra, hogy mi lesz a 2 gyerekkel (senki másnak nem mondtam a 12. hétig, hogy baba lesz, így nem tudta, hogy 3 az a 2.) Majd nekem is állandóan írogatott, majd Anyának is. Egyik nap ír, hogy épp most is a szeretőjével van, de akkor pont ott állt mellettem, így a továbbiakban tiltottam, illetve elmentünk a rendőrségre is. Habár kiderült, hogy valóban rosszindulatról volt szó, mégis nagyon megviselt a dolog. Bevéreztem, rendszeresen görcsöltem, többször kellett soron kívül orvoshoz menni. Féltem, hogy elveszítem a babát. 4 héttel hamarabb beindult a szülés. Hála Istennek egészséges lett a 3. gyerekünk is.

Nagy volt a boldogság. Nem akartam elhinni, hogy nagycsaládosok lettünk. Boldog voltam. Nem volt könnyű, 3 éves volt a nagy, mikor a 3. gyerekünk megszületett, de őszintén boldog voltam. Minden haladt, szépültünk. Így 1 évre rá szóba került a 4. gyermek is. Úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk. Minden jól ment, anyagilag is fixálódtunk. A házunk is majdnem kész lett. Egyedül az egészségem miatt vacilláltam. Úgy voltam vele, hogy 3 különböző városban 3 különböző orvostól kérek szakvéleményt, hogy mit gondolnak. Ha csak egyikük is ódzkodik, akkor itt a vége. Fel kell nevelni a 3 gyerekünket. Nem kockáztatok. De egymástól függetlenül mind a 3 azt mondta, hogy teljesen rendben vagyok, semmi akadálya a 4. babának. Jelnek vettem, így belevágtunk.

Azonnal összejött. De amint kiderült, hogy jön a 4. baba, valahogy furcsa lett a párom. Sokszor volt ok nélkül durva. Nem értettem, elkeseredtem. De úgy voltam vele, hogy biztos, hogy több gyereket nem vállalunk, pár hónap és helyre rázódik minden. Már 8 éve voltunk együtt. Sok mindenen átmentünk, és szépen haladtunk előre. Biztos voltam benne, hogy ez csak egy kis hullámvölgy, nehéz napok, de mi már örökre össze vagyunk kötve.

Nehéz volt. 90%-ban egyedül voltam a 3 kicsivel. Ő sokat dolgozott, sokszor túlórázott. De tudtam, mit vállaltunk. Emellett a családjában gondok adódtak, többször kellett amiatt állapotosan a fertőző betegek közé mennem, de az is „megoldódott”. Sokat idegeskedtem, féltem a 4. császártól. 34 hetesen beindult a szülés. Akkor kaptam injekciót, és nagyon erős gyógyszert, amivel sikerült késleltetni. Sajnos ezekben az időkben a párom dolgozott, mindent egyedül kellett végigküszködnöm, illetve amennyire tudott, Anya segített munka mellett.

Végre eljött a nagy nap. Megszületett a 4. gyerekünk is. Párom bent volt, együtt sírtunk a boldogságtól. Éreztem, hogy minden rendben lesz, az örök boldogság vár ránk. Minden áldott nap bejött a kórházba hozzánk. Mondta, mennyire boldog velünk, mennyire szeret, és én viszont. Hazajöttünk. Teltek a napok. 3 Picivel és egy újszülöttel. Nem volt egyszerű. Közben, mivel nem tudtam pihenni, szétnyílt a sebem. Hetekig kellett kezelnem, mire összeforrt.

A kicsivel éjszakáztam, a „nagyokat” nappal láttam el. Hulla voltam. De tudtam, hogy nem tart soká. De a párom egyre furcsább lett. Volt, hogy amint hazaért munkából, alig lépett be, de durván odaszólt, hogy ezt vagy azt miért nem csináltam meg. Elkezdett hisztizni azért, hogy fizessek elő több mobilnetre, mert a 2 GB neki nem elég amellett, hogy mindenhol wifi van. Lezárta a telefonját. Soha de soha nem zártunk semmit. Nekem ott volt nyitva a laptopom, a telefonom, neki is.

Ekkor befészkelte a fejembe magát valami. De mikor tudatosan átgondoltam, elhessegettem. Hisz ő nem tenne ilyet. 9 éve vagyunk együtt. Imádja a családját, engem. Meg amúgy is, nem lenne ideje, annyit dolgozik. Szóval elhessegettem. Aztán egyik nap, mikor a pici 4 hónapos volt, megint furcsa volt. Közben mondta, hogy 3 napig túlóráznia kell a munkahelyén. Nagyon mérges voltam. De megint úgy babrált a telefonjával, hogy megint bevillant a rossz érzés. Amikor elment aludni, belenéztem a telefonjába.

Kiderült, hogy van egy kamu profilja, amin a szeretőjével beszél. Nem akartam elhinni. A túlóra sem az volt, hanem ment a szeretőjéhez. Soha nem éltem még át ilyet. Soha nem kívánom senkinek. Egyik percről a másikra összedőlt minden. Odalett a jövőnk, a családunk, az otthonunk… Ekkor még nem tudtam semmit. Ki az, mióta, mi van?? Másnap nem bírtam tovább, számonkértem. Persze hazudott. Akkor már figyeltem. Hallottam, mikor a haverjával beszélget, aki hordta őt, és alibit biztosított neki, hogy csak tagadjon mindent, és támadjon. Hát ezt tette. Nekem esett, hogy ő aztán soha nem csalna meg, mert szeret, de amúgy is. Már egy ideje nem valami jó a kapcsolatunk, ezt én is tudhatnám. Mondom, mi van?? Mikor az üzenetekről kérdeztem, azt mondta, csak szerepjáték. Nem találkozik senkivel.

Ekkor már nem hagytam. Elkezdtem nyomozni. Rájöttem, hogy ki a ribi, szembesítést kértem. Férjezett. Ismertem. Volt nálunk. Hellyel és itallal kínáltam 1 héttel a szülés előtt. Rendszeresen a gyermekeimmel jártak össze, ölelgették, puszilgatták őt. Szembesítéskor mindketten tagadták, hogy lenne valami köztük. Hazudoztak a szerepjátékról. Nem vagyok hülye. Olvastam végig. Pucér képeket küldözgettek egymásnak. Az az aljas féreg a gyermekeimről küldözgetett neki képeket. Teltek az órák, a napok. Tele hazugsággal. 40 órája nem aludtam, Anyának se mondhattam el, mi történt, és a 4 kicsit egyedül kellett ellátnom. De a végére akartam járni.

Mindenkinek színleltem, hogy jól vagyok, mikor úgy éreztem, hogy egy rémálomban vagyok. Sírva imádkoztam, hogy ébredjek fel, ez nem történhet meg velem. Ez nem történhet meg velünk. De már magam ostoroztam. A gyerekek, az építkezés… De nem. Ilyet akkor sem tesz az ember azzal, akit szeret. Soha nem jött oda, hogy gond van.

Már őrjített a hazugságuk, így következő nap felkerestem a férjet. Kiderült, hogy ő már 3 hónapja tudott a dologról, mert lebukott a ribi. De azt mondta persze, hogy akkor vége lett. Mondtam neki, hogy 2 napja biztosan a hálójukban keféltek, nem akarta elhinni. Volt nálam egy kép, amivel bizonyítani tudtam, de csak a férjnek mutattam. A ribi cáfolni akarta, ezért előkapta a telefonját, és kikeresett egy képet, amin az én párommal vannak meztelenül, vigyorogva ölelkezve, és beletolta a képembe, hogy nézzem meg a dátumot, ez 3 hónappal ezelőtti. Földbe gyökereztem. Tudtam. Akkor már tudtam, hogy csal, de látni… olvasni, amiket írtak egymásnak. Mit hova tett, mit csináltak és hol, teljes részletességgel… Ki beszéli ki 10 perccel azután, hogy megtette?? De az a kép. Örökre beégett az agyamba. Életem szerelme… Ezt nem lehet kimagyarázni. És itt vége.

Vége kellene, hogy legyen. Hisz elég csapás ez egy embernek. De a szerelem akkor se múlik el egyik percről a másikra. Haragudtam, gyűlöltem, de próbáltam kapaszkodót keresni. Szakemberrel beszélni. A neten csak a sikeres újrakezdőket olvastam. Olyanokkal beszéltem, akik ezen túljutottak. De nem. Nem lett vége. Kértem, hogy legyen őszinte, hogy csak akkor tudjuk talán újrakezdeni. Azt is csak a gyerekek miatt. Mert ha nem lenne gyerek, már reggel nem talált volna itthon. De közben, valahol reméltem. Hogy valóban megbánja, új ember lesz, és azzal az új emberrel majd egyszer, talán évek múltán újra lehet kezdeni. De ő csak folyamatosan hazudott tovább. Miután eljöttem a férjtől, ő még mindig azt szajkózta, hogy nem történt semmi, a férj is hazudik… Ezzel már nem lehet mit kezdeni. De ő sírva könyörgött, hogy higgyek neki. Engem szeret, az csak szex volt. Nem jelentett neki semmit.

Ennyi. 3 nap telt el. Csak sírt, ígért, könyörgött, hogy maradjunk együtt, mert szeret. Aztán egyik este leültünk, és mondtam, hogy beszéljük meg a lehetőségeket. Minden csak a gyerekek miatt. Az tuti, hogy innen elköltözünk. Mehetünk egy helyre, de külön leszünk. Ő a melléképületben. Így nem leszünk együtt, de láthatja mindennap a gyerekeket. Ekkor azt mondta, hogy így nem. Ha nem maradunk teljesen együtt, akkor ő inkább elmegy… Iszonyúan fájt, de soha nem erőltetném magam rá másra. Ok. Kérdeztem, hogy egyedül? Azt mondta, hogy akkor a ribivel… De ha ennyire el akarok költözni, akkor ők itt maradnak a mi otthonunkban… Amit mi építettünk. Minden porcikáját én terveztem, a gyermekeink kézlenyomata van a falban, én hordtam évekig kútról a vizet terhesen, császár után, hóban, fagyban, esőben. De most, hogy kész lett, idehozná a ribit. Hát nem. Eladjuk a házat, és felezünk. És akkor mindenki megy, amerre lát. Megegyeztünk.

Azt mondta, hogy este, mikor a ribi hazaér munkából, kimegy érte, és ellovagolnak a naplementébe. Egész nap helyet keresett. De nem járt sikerrel. Közben a ribivel végig üzengettek. Elolvastam. Mikor már azt hiszed, hogy nem tud már ennél jobban bántani, hisz mivel lehetne még? Akkor azt mondta a ribinek, hogy azonnal tegye le a tablettát, mert gyereket akar tőle. Hisz komolyan gondolják, együtt fognak élni… 4 hónapos volt ekkor a 4. gyerekünk… Azon kívül, hogy végig azon voltak, hogy este mekkorát izélnek majd a buszmegállóban, csak a közös boldog életet tervezték, meg hogy én milyen szemét vagyok, mert a gyerekekkel zsarolom. (Hát ez az egész után még mindig nem bíróságra mentem, hanem próbáltam szépen megegyezni, és mondtam, hogy mindezek ellenére bármikor láthatja a gyerekeket.) Ok. Továbblépett. Ennyi.

Aztán hallottam, hogy beszél a haverjával telefonon. Mondta neki, hogy lebukott, erre a haverja adta még a tanácsot, hogy sok lesz a gyerektartás, stb. Amúgy ő is épp „akcióban” van, évek óta csalja a feleségét, jelenleg is), de neki most jól viselkedik az asszony, béke van, mindent megkap otthon tőle, úgyhogy most amúgy jóban vannak, de ha olyan konok lenne és csúnyán viselkedne, mint én (az aljas féreg elmondása szerint), akkor bizony elhagyná. Pláne, hogy ott a nagy szerelem a ribivel. Ekkor az aljas féreg nevetve mondta, hogy az az idióta XY anno rossz dátumot mondott, így XX-et se tudtam ráverni, meg az előzőeket sem… Azt hittem már, hogy a legrosszabb elért, de nem.

Kiderült, hogy 9 éve csalt nonstop. A kezdetektől… Minden hazugság volt… És csak hazudik és hazudik még mindig. Lehet ennél rosszabb? Kiderült, hogy ezzel a ribivel 1 éve voltak együtt (akkor, mikor 4 hónapos volt a legkisebb). Felkerestem azokat a szeretőket, akik szóba kerültek. Kiderült, hogy az előzővel akkor volt együtt, mikor PRÓBÁLKOZTUNK a 3. babát összehozni. Egyszer vele, egyszer velem volt.

Védekezés nélkül, mert nem bírja a gumit… Akkor megfertőzött. Csak nem tudtam, honnan jött. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy tőle. Azt gondoltam, hogy valahogy wc-n szedtem össze, bár nem értettem.

Iszonyúan ki voltam merülve. Ez túl sok. Ennek töredéke is bőven elég lett volna az összeomláshoz, de nem lehet! Itt van a 4 gyermekem, akik csak rám számíthatnak! Nekem erősnek kell lennem! Itt kell legyek nekik.

De a mocsok csak jött fel. Soha véget nem érő szenvedést ígérve. Másnap behívta a szobába az 5, 3 és 2 éves gyerekeinket és azt mondta nekik:

Anyátokkal szétmegyünk. Most már ribi lesz az új párom (a gyerekek ugye jól ismerik), tőle lesz kisbabánk, ő lesz a ti testvéretek, és mi így leszünk egy család...

Akinek szíve van. Akinek gyermeke van. Aki csak egy icipicit ért a pszichológiához… annak nem kell magyaráznom, hogy milyen kegyetlen hónapokat éltünk át ezek után a gyerekekkel. Az 5 és a 3 éves már 1,5 éve szobatiszta, de ezután 1 hétig csak álltak sírva, és pisiltek be minden egyes alkalommal, éjjel és nappal. Az 5 éves annyira agresszív lett, hogy elkezdte fojtogatni párnával az öccsét. A 3 éves, aki 1,5 éves kora óta folyékonyan beszél, elkezdett dadogni. Iszonyú volt. Elbujdokoltak, ha jött valaki, máshol pedig egyetlen egy szót sem szólt hónapokig. Az oviban sem. A 2 éves nem evett. Addig, hogy rendszeresen rosszul lett. Nagyon sok pozitív energia, történet, szeretet kellett ahhoz, hogy mindez valamilyen szinten helyre jöjjön a kis lelkükben. Sajnos még mindig nincs vége.

3 nappal azután, hogy bejelentette, hogy elmennek a naplementébe és boldog családja lesz a ribitől, egyik pillanatról a másikra meggondolta magát, és hazajött. Nagy örömmel jelentette be, hogy minket választott, ájuljak már el a hírtől. De ekkor már túl sok kárt okozott. Soha nem fogom megbocsátani azt, amit a gyerekekkel tett. Ezután megint sírt, könyörgött, de ekkor már mondtam neki, hogy ő választott úgy, hogy elmegy, akkor menjen. Azóta még rengeteg dolog kiderült, olyan kis „apróságok”, hogy amikor megszületett a 4. gyerekünk, ő azután, hogy bent volt velünk, és együtt sírtunk az örömtől, hazajött, a 3 gyereket lepasszolta Anyámhoz, ő pedig elhozta az otthonunkba a ribit, és a hálónkban kefélgette… És még iszonyú sok minden derült ki. Ép ésszel ezeket felfogni nem lehet.

Jelenleg ott tartunk, hogy én biztos vagyok benne, hogy nem akarom többé látni se. Ő könyörög mindennap, időnként komolyan megfenyeget, hogy maradjunk együtt. Mindennap találkozunk, mert a gyerekeket láthatja. A mai napig engem hibáztat, mert nem voltam vele kedvesebb. No komment.

Nekem a gyerekek a legfontosabbak. SOHA többé nem bízok senkiben. Az árult el, akit életemben legjobban szerettem. Olyanokat mondtam el neki, amit soha senkinek. Teljesen megbíztam benne. Ő meg 9 éven át minden áldott nap a szemembe hazudott, és úgy csinált 4 gyereket, hogy ő végig tudta, hogy mit tett, mit tesz, és soha semmi nem hatotta meg annyira, hogy abbahagyja ezt az életet. Most mindenkinek azt terjeszti, hogy rendben vagyunk, elköltözünk. Amúgy is, ő csak egy kis disznóságot csinált, de hát ő igazi férfi, vitte a vére. De már megbánta, de én olyan kegyetlen vagyok, hogy nem fogadom vissza.

Slussz „poén”, hogy a férj mindent elhisz a kis ribanc feleségének. Aki azt mondta neki, hogy az exem csábította el, ő kis naiv bedőlt neki, mert épp hullámvölgyben voltak a férjével, így elgyengült. A férj homokba dugja a fejét. Újrakezdik. Ő semmiről nem akar tudni. Csakhogy kiderült, hogy előttünk 1 hónappal szakított egy másik pár ugyancsak a ribi miatt. Ugyanis az exemmel párhuzamosan mással is csalta a férjét, ahol ugyancsak meztelen fotókat és üzeneteket talált a barátnője, és szakítottak. Az exem, és a másik nem tudott egymásról. A férj nem tudott a másikról. Azóta viszont kiderült, hogy volt egy harmadik is… Szintén párkapcsolatban. Most jön az, hogy mije van a ribinek? Hát nem tudni, mert szó szerint egy putriból vakarta ki a férje. Exem akkor fújt visszavonulót, mikor meglátta a családját a ribinek… Késő bánat.

Ui: Ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy ez hogy lehetséges, ne habozzon. Mert ő a mai napig nem tudta megmagyarázni. Mert ha „csak” az elején lett volna, de első kisfiunk születése után észbe kapott volna... Ha a nehéz időkben kezdte volna el… Az sem magyarázat, mert ez gerinctelenség. Soha nem állt elém, hogy gond lenne. Ha úgy érzi, mondja meg, beszéljük meg. De miért kellett ennyi ártatlant tönkretennie?”