Reméljük, hogy észrevették: idén nyáron is sokat voltunk a Balatonon, hogy amit lehet, megkóstoljunk, megnézzünk (pedig mi nem is vagyunk NDK-kémek) és kipróbáljunk. Mindezt a Velvet Balatonblogjában dokumentáltuk, de még oda sem került be minden.
Előfordult, hogy – mint éppen most – beütött az ítéletidő, ilyenkor a Balatonon dolgozó kollégáink kénytelenek voltak módosítani a terveiken, és a lakókocsiban gubbasztva cikket írni – ha az idő pocsék, internet akkor is van. Valahogy így.
A Paloznaki Jazzpiknikre delegált stábunkat elvitte a vihar, de aztán visszahozta, az Incognito zenekarral együtt, akik csak azért sem mondták le a koncertjüket, amikor jött a vész, inkább megoldották egy kisszínpadon. Interjút is adtak nekünk, ebből derült ki – rengeteg más érdekesség mellett –, hogy történelmi jelentőségű lett volna, ha elmarad a fellépésük. (A galériában az Earth, Wind&Fire-rel is találkozhat!)
Ez a történet jó véget ért, de így is maradt min bosszankodnunk. Például azon, mennyire nehéz áfás számlához jutni a Balatonon, pedig olyat az ember ritkán kér jókedvében. „Ha kérsz, akkor gyűlölnek érte. Azt se tudják, hol az áfás számlatömb, hogy azt miként kellene kitölteni...” – jött késleltetett indulatba egyik szerzőnk.
De nehogy azt higgyék, hogy ennél több viszontagság senkit nem ért: a tihanyi stábot megették a szúnyogok (mondjuk legalább már azt tudjuk, mikortól számít soknak a sok szúnyog). Kollégánk rájött, hogy kocsi nélkül a Balatonon meg van lőve, és ha megfeszülünk, sem leszünk olyan kemények, mint a vízimentők. Pedig feszültünk eleget, főleg a többi strandoló miatt. Ami azt illeti, önök is.
Tulajdonképpen egészen kevésen múlt, hogy nem álltunk be a Balaton-tagadók közé.
Volt jó is!
Azért értek minket jó élmények is, igaz, gyakran ezeket ki kellett szemezgetni, a többi közül. Láttunk menő hajót, ettünk isteni lángost, ott is szétnéztünk, ahol a tehetősek esznek, és ott is, ahol mindenki. (Jaj, a szuper fagylaltozót majdnem kifelejtettük!) Szigorúan elemeztük ezt az állatsimogatót, és sokat nevettünk. A legőszintébben ezen a forgatókönyvön, és ezen a kosárpályán.
Feltehettünk néhány kérdést egy kompkapitánynak, és az idei Miss Balatonnak. Mindketten másért voltak érdekesek. Hol egy cégtábla, hol egy számla miatt fogtuk a fejünket, de az egészen biztos, hogy az átlagnál több velős pirítóst kóstoltunk. Esetenként nutellás palacsintát is. A gyugyi csodapad legalább annyira feldobott minket, mint a balatoni kisvasút, a világhírű fonyódi piacról nem is beszélve.
Mi mással búcsúzhatnánk, ha nem az alsóörsi tangaautomata szavaival?
