horoszkóp

Havas Henrik

Párhoroszkóp

Kíváncsi rá, összeillik-e mostani párjával? Nézze meg, mennyire passzolnak csillagjegyeik alapján!

20 évet is kaphat a békéscsabai katidealer

2014. július 18., 10:01 Módosítva: 2014-07-18 10:36
1

A Békéscsabai Járási Ügyészség kábítószer-kereskedelem bűntette és új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette miatt emelt vádat egy 46 éves, többszörösen büntetett előéletű békéscsabai férfi ellen – írja a beol.hu. Lehet, hogy miatta halt meg egy 18 éves lány.

A vádirat szerint a vádlott 2012 és 2013 között Békéscsabán heti rendszerességgel értékesített kati elnevezésű drogot, valamint extasy és mefedron tablettát. A kati hatóanyaga új pszichoaktív anyagnak, míg az extasy és a mefedron tabletták hatóanyaga kábítószernek minősül. 

A vádlott október 4-én az esti órákban 5 tasak Katit adott el egy ötfős, fiatalokból álló társaságnak. Ebből az anyagból fogyasztott az a 18 éves szarvasi nő is, aki a szer fogyasztásával összefüggésben október 6-án meghalt. Halálának oka a pszichoaktív szer okozta balesetszerű mérgeződés, és ennek szövődményei voltak.

A vádlott többszörös visszaeső, illetve a bűnhalmazatra is tekintettel a terhére rótt bűncselekmények miatt alkalmazandó büntetési tételkeret 2-20 évig terjedő szabadságvesztés büntetés. Az eljárás a Békéscsabai Járásbíróság előtt folytatódik, a vádlott előzetes letartóztatásban várja a tárgyalást.

Nem Friderikuszról írok

2008. április 17., 10:45 Módosítva: 2009-04-18 13:11
0
Már a múlthéten mondogatták, hogy a Story TV most már huzamosabb ideje jobb nézettségi adatokat produkál, mint az ATV. Egyre többen tudni vélik azt is, hogy az ATV szabadulni próbál Friderikusztól. Mielőtt bárki azt hinné, hogy Friderikuszról akarok írni, téved, erről szó sincs. Mi rendkívüli van abban, hogy a Story TV főműsoridős programja népszerűbb, mint az ATV-é? Semmi. Ami igazán érdekes az az, hogy nagy összegű fogadást mertem volna kötni arra, hogy rövid időn belül megszületik majd egy cikk, amely Sanyika zsenialitását taglalja. Ez így szokott lenni. Mivel kulturált ember biztosra nem fogad, meg amúgy se beszéltem meg ezt az ügyet senkivel, ezért természetesen nem fogadtam, de mit ád isten! A jól időzített cikk megjelent, momentán a 168 órában, és természetesen Fáy Miklós tollából.
 
Friderikusz Sándor Bossányi Katalin-díjat kapott és ez Fáy Miklóst örömmel tölti el. Hogy ki alapította ezt a díjat és mivel lehet kiérdemelni azt most hagyjuk, elég annyi, hogy a Szabadsajtó Alapítvány engem is meghívott az átadási ünnepségre, a meghívó alapján feltételezem, hogy maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is ott volt. Ami Fáy Miklóst illeti, néhány évvel ezelőtt a Népszabadságban, ha jól emlékszem karácsony és szilveszter között, hosszú-hosszú írásban számolt be arról, hogyan autózott ő haza valahonnan Ausztriából vagy Németországból magával Kocsis Zoltánnal. Fáy állítólag kritikus, de őt ez nem gátolja meg abban, hogy rajongjon. Egyáltalán nem tartom ízlésesnek azt kutatni, hogy ki hogyan áll a szexuális identitásával, de Fáy Miklós jó vastag könyvet tudna írni arról, milyen szép is a férfi szerelem. Kocsis Zoltán mentségére azt azért felhoznám, hogy amennyiben elolvasta Fáy Miklós úti beszámolóját, ahogyan én őt ismerem, biztosan elpirult és eldugta az újságot a felesége elől.
 
Hát, akkor nézzük mit imád Friderikuszban maga Fáy Miklós: „… legalább zajlik az élet és egyszer talán majd meg is fog változni, de bennünket most csak annyiban érint, hogy tudnunk kell: amikor Friderikusz Sándort ünnepeljük, akkor a mi emberünket, a mi függetlenünket, a mi elfogulatlanunkat tüntetjük ki … Friderikusz Sándor ma komoly ember, nem mulattató, hanem tényező, akire komoly emberek is odafigyelnek, akihez hasznos elmenni, akinek miniszterek és művészek keresik a barátságát, vagy ha azt nem is, legalább a nyilvános társaságát … Lehet örülni neki, szabad gratulálni, de számomra a legizgalmasabb most a holnapi Friderikusz. Merre indul? Milyen új klubbot keres magának? Zongorázni kezd? Filmet forgat, verset ír? Szektát alapít? Szétosztja mindenét a szegények között és mezítláb elindul az ígéret földjére?”
 
Azt nem tudom, hogy Friderikusz Sándor merre indul, de azt, hogy én hová indulok, azt tudom. A mellékhelyiségbe, hányni.
 
Megismétlem, én most nem Friderikusz Sándorról írtam.

Ez a Tamás nem az a Tamás

2008. április 15., 18:31 Módosítva: 2009-04-18 13:11
0
Legutóbb arról írtam, hogy a futtatással megvádolt R. Tamással annakidején interjút készítettem. A helyzet az, hogy tévedtem, mert az interjúalany nem R. Tamás volt. Ezúton is elnézést kérek tőle. Megjegyzem, tényleg egy Tamással készült az interjú, csak éppen nem R. Tamással. Elnézést kérek!
 
Újranyittatnák a Lipótmezőt. Olvasom, hogy mozgalmat szervez a Civil Jogász Bizottság az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet újranyitásáért. Az indok az, hogy a bezárást követően több beteg is az utcára került, akik pedig nem, azok hiányolják a megszokott orvosokat. Néhány évvel ezelőtt több hónapot töltöttem a Lipóton, jól ismerem a helyet, és ami fontosabb, a problémákat. Senki sem merte még kiszámolni, hogy mennyibe kerülne az épület korszerűsítése. Megjegyzem, hogy az Országház után a Lipót Magyarország második legnagyobb tömegű épülete. Az intézet működtetése szinte a lehetetlennel volt egyenlő, minden közművet ki kellene cserélni és csak ennek a költsége is többmilliárd. Valamennyi orvos, akivel beszéltem azt állította, hogy új, korszerű kórházra, illetve kórházakra volna szükség.
A Gyurcsány-kormány elhatározta, hogy a Lipótot bezárják, a betegeket más kórházakban helyezik el. Az ellenzék, élén a környékbeli kerületek fideszes polgármestereivel, tiltakoztak, demonstráltak, ingatlanbizniszről beszéltek. Tényleg ingatlanbizniszről van szó, mert az épület és az óriási őspark talán a főváros legdrágább ingatlana. Azt állítani viszont, hogy a kormány racionális döntést hozott és ezzel szemben lépett fel a demagóg ellenzék, egyáltalán nem felelne meg a valóságnak.
 
A kormány meghozott egy fontos, ésszerű intézkedést, viszont elmulasztott jó néhány ugyancsak fontos és szükségszerű intézkedést. A helyes eljárás azt lett volna, hogy pályázatot hirdet a Lipót értékesítésére, melynek legfontosabb feltétele az, hogy a beruházó a vételár egy részéből két vadonatúj, tegyük hozzá világszínvonalú kórházat épít, valahol a fővárosban. Magyarán, előbb fel kellett volna építeni egy kórházat a pszichiátriának, egy másikat a neurológiának, és amikor a két kórház elkészül, akkor kellett volna költözni. Ez azzal az előnnyel járt volna, hogy a betegek hiánytalanul átkerültek volna az új intézménybe, együtt az összeszokott orvosi, ápolói személyzettel. A két kórház átadása után aztán az új tulajdonos nekiállhatott volna a Lipót hasznosításának. Ehelyett az történt, hogy óriási szellemi értéket képviselő szakmai teamek estek szét, és a betegek közül a legtöbb még a korábbinál is rosszabb körülmények közé került.
 
Miért probléma az, ha egy, a XIX. századi orvoslás igényeinek megfelelő, mára elavult és lerohadt épületet felújítanak? Miért baj az, hogy két új kórházért cserébe luxusszállodává, vagy akár luxusszanatóriummá építenek át egy lerobbant épületet?
 
A kormány sorozatosan követ el hibákat, ráadásul olyanokat, amelyeket józan belátással meg lehetett volna spórolni. Meghirdette például az új kormányzati negyed tervét anélkül, hogy felmérte volna a költségeket, bezáratta a Lipótot, anélkül, hogy gondoskodott volna a pótlásáról. Megjegyzem, a kormányt az ellenzék féktelen demagógiája sem menti. Ha valaki bejárja a Lipótot, az épületet és az ősparkot, majd megnézi az átadás utáni években készült fényképeket, talán el sem hiszi, hogy ugyanazon a helyen jár. Új pszichiátriai kórházra egyébként azért is szükség volna, mert néhány, a Lipót-ügyben eljáró kormányzati embert szívesen befektettem volna.
  • Bolgár úr és a cigányok

    2008. április 15., 15:35 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Helyben vagyunk címmel jelent meg Bolgár György publicisztikája pár napja a Népszavában. Bolgárt idézem: „Ismét lincshangulat uralkodott el a romákon – ezt olvasom az egyik jobboldali napilap Nyírkátán készült fényképe alatt. Ott történt ugyanis, hogy egy autó elsodort egy hároméves kisgyereket, aki kiszaladt az útra, a családja pedig a baleset láttán betörte a kocsi ablakát és megverte a sofőrt, meg a bennülőket … Ebben a képaláírásban minden benne van, ami kis magyar tragédiánkat egyre méretesebbé teszi. Nem elég, hogy tele vagyunk feszültségekkel, konfliktusokkal, előítéletekkel és gyűlöletekkel, hiszen ilyenek természetesen más országokban is léteznek, hanem ezekre még rá is játszunk (játszanak), szándékosan felkorbácsolva, elmérgesítve az indulatokat, kerül amibe kerül. Sokba fog kerülni.”
     
    Bolgár a továbbiakban arról is ír, hogy vajon miért kellet megírni azt, hogy romák voltak a tettesek, meg hogy már maga a lincshangulat kifejezés is túlzó. Aztán a gondolatmenet eljut odáig, hogy „Akik azt írják, hogy újra lincshangulat uralkodott el a romákon, azt üzenik, hogy a romákkal szemben minden eszköz, akár az erőszakos is megengedett …”.
     
    Rengeteg érvet lehet felhozni a cikk mellett. Például azt, amit a Polgári és Politikai Jogok Egyességokmánya ezzel kapcsolatban megfogalmaz, hogy: „Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen meghirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre, vagy erőszakra izgat.” Bolgár akár hivatkozhatna a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvére is, amikor kifogást emel az ellen, hogy az a bizonyos jobboldali újság cigányként jelöli meg az elkövetőket: „76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése, nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint …”.
     
    Ugyanakkor Bolgár György valamiről megfeledkezik, pedig valamikor hírszerkesztőként dolgozott a Magyar Rádióban. A BBC etikai kódexe a következőképpen fogalmaz: „A hírekben szereplő személyek faji, nemzetiségi, vallási hovatartozására utalni csak kivételes esetben szabad, amikor ez a tájékoztatás kikerülhetetlen eleme.” Hát, erről van szó! Vajon mihez van joga az olvasónak, amikor tudni szeretné, hogy milyen helyzetben van az ország legnagyobb létszámú etnikuma, a cigányság? Joga van-e tudni arról, hogy milyen lelkiállapotban élnek a cigányok? Joga van-e tudni arról, hol tart a beilleszkedésük a társadalomba, milyen az egészségi állapotuk, hány százalékuk munkanélküli, járnak-e iskolába a cigánygyerekek … vajon ezekről a dolgokról van-e joga tudni az olvasónak? Szerintem tájékozottnak kell lennünk „cigányügyben”, mert ha nagyon sürgősen nem történik valami, robbanás rázhatja meg az országot.
     
    Bolgár cikkének utolsó mondataival búcsúzom: „Gyufát bárki vehet és Molotov-koktélt is bárki csinálhat, a felgyújtott ország pedig mindannyiunkra rá fog omlani.” Hozzáteszem, hogy nem cigányokra és cigányokra egyaránt. Jó lesz figyelni arra, hogy Olaszliszka után mi történt Nyírkátán.

    Andor, a nagyon jóképű társat keres

    2008. április 14., 21:22 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Kezembe került a Nők Lapja. Őszintén szólva, én még nem fogtam a kezembe olyan női lapot, vagy magazint, aminek akárcsak egyetlen sora is érdekelt volna. Ez biztosan azért van, mert még soha nem olvastam bele a Társkereső rovatba, pedig érdemes. Íme: „176/84/36 éves, nagyon jóképűnek mondott férfi keres szép arcú, csinos, igényes, értelmes, érzéki hölgyet, tartós kapcsolatra. Andor70@freemail.hu, vagy „Boldogság” jeligére, 1400 Budapest, Pf.17. (D118909).”
     
    Ez igen! Ha én szép arcú, csinos, igényes, értelmes és érzéki hölgy volnék, rögtön fölhívnám anyámat, hogy megtaláltam az igazit. Illetve, azon gondolkodom, hogy ha én egy szép arcú, csinos, igényes, értelmes és érzéki hölgy volnék, akkor mi a bánatért olvasgatnám a társkereső rovatot? Nyilván tele volnék hódolókkal, csupa olyannal, mint az Andor, tehát nagyon jóképűnek mondott férfiak közül választanám ki azt, akinek megengedném, hogy megszépítse az életemet. Egyébként azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy Andornak vajon ki mondta azt, hogy ő nagyon jóképű? Gondolom az anyja. Szerintem magához hívta Andort, mélyen a szemébe nézett és a következőket mondta: Nézd fiam! Te nem tehetsz arról, hogy csak 176 centi vagy, ezt mi szúrtuk el apáddal. Az már viszont a te sarad, hogy 176 centidhez képest 84 kiló vagy, talán nem kellene annyit zabálni. Az pedig drága fiam, hogy 36 éves korodra képtelen vagy összeszedni egy csinos, érzéki lányt, az azért már mégiscsak furcsa. Nézd, Andor! Apáddal mi azon az állásponton vagyunk, hogy el kellene menned egy pszichiáterhez, valami oka csak van annak, hogy megállás nélkül hirdetsz és még mindig én mosok rád.
     
    Andornál mennyivel értelmesebb az a hölgy, aki „Napfény, tengerpart” jeligével hirdet: „55 éves csinos, fiatalos, független, érzelem gazdag, ápolt, természetimádó hölgy megismerkedne elvált, vagy özvegy, jól szituált, jó megjelenésű férfival, 64 éves korig.”
     
    Ez tetszik! A hölgy özvegy vagy elvált férfit keres, magyarán köp az agglegényekre. Nyilván tapasztalatból tudja, hogy aki 55 éves koráig nem nősült meg, azzal biztosan nem érdemes próbálkozni. Igazából ez a hirdetés már csak akkor lehetett volna őszintébb, ha mondjuk egy bekezdést szentelt volna arra, hogy esélyesek lehetnek még a 90 feletti urak is, feltéve, hogy nincsenek örökösök.

    R. Tamás titkos portfóliója

    2008. április 14., 08:02 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Több száz magyar lányt közvetített külföldre … Rács mögött a magyar szex keresztapa … Külföldre küldött magyar prostituáltakat a modellügynökség … Néhány cím a lapokból, de a részletek is izgalmasak. Nemzetközi kerítőhálózatot göngyölített fel az osztrák, a cseh és a magyar rendőrség. Az örömlányokat katalógusból válogatták ki a dúsgazdag külföldi kuncsaftok. A magyarországi szervezet vezetőjét, R. Tamást előzetes letartóztatásba helyezték. Az újságírók úgy tudják, hogy 2007-ben került a magyar rendőrség látókörébe és 2008. április 2-án fogták el. Fontosnak tartották megírni azt is, hogy Tamás elfogása előtt néhány órával még bejelentkezett a legnépszerűbb magyar közösségi portálra. Hogy ez miért érdekes, arról fogalmam sincs. Az már viszont érdekes, hogy kb. harminc luxusprostituáltat futtatott, főként Marokkóba, az Egyesült Arab Emírségekbe, Nizzába, Londonba és Barcelonába közvetítette ki a 18-26 év közötti lányokat. Ők egy-egy alkalomért 125 ezer és 500 ezer forint közötti összeget kaptak, ennek 30 százalékát kérte vissza R. Tamás.
     
    Az egészben az a legszebb, hogy Tamás 2007-ben került a magyar rendőrség látókörébe. A helyzet az, hogy én már hat-hét évvel ezelőtt készítettem interjút Tamással és az meg is jelent a „Kurvaélet” című könyvemben. Egyébként kb. negyedóráig tartott Tamást megtalálni, három-négy telefon elég volt ahhoz, hogy egy modell megadja a telefonszámát. Fogalmam sincs, hogy a magyar rendőrség mivel foglalkozik munkaidőben, merthogy a modellszakmában abszolút köztudott volt, hogy R. Tamás valójában mivel is foglalkozik. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mekkora most a pánik a lányok között, mert azt a bizonyos katalógust én is átlapoztam. Mit mondjak? Élvonalbeli énekesnőtől, topmodellen át, egészen az élsportolóig, nagyon sokan szerepeltek R. Tamás portfoliójában.

    Kurvára igazad van, Feri!

    2008. április 13., 08:05 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Megint beszédet tartott a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc – a Népszabadság információi szerint – a szocialisták budapesti és Pest megyei pártaktívája előtt gyakorolt önkritikát. Van valami bájos a Népszabadság tudósításában, érdemes ízlelgetni a kifejezést: „budapesti és Pest megyei pártaktíva”. Érdemes ízlelgetni ezeket a szavakat és repülünk vissza az időben, vissza a nyolcvanas évekbe. Pártaktíva. Mi a jóisten lehet az a pártaktíva?
     
    Aztán az is gyönyörű, hogy Gyurcsány Ferenc önkritikát gyakorolt. Sok mindent gyakorolt már Gyurcsány, legutóbb másfélórás beszédet tartott egy bárszéken egyensúlyozva. Komolyan mondom elszédültem, amikor néztem a televízióban, időnként fél seggel pörgött a széken, merthogy körbe vették az elvtársak. Az elvtársak pedig mosolyogtak, örültek és teljesen egyetértettek Mészáros Tamás elvtárssal abban, hogy a Feri megint zseniális beszédet mondott. Feriben tényleg egy go-go girl veszett el, egészen rafinált volt a beszéd koreográfiája. Szerintem arra már senki nem emlékszik, hogy mit mondott, de az a bárszék, az tényleg felejthetetlen.
     
    Na mármost, nézzük, hogy a megbízható forrásként nyilvántartott Népszabadság mit is tudott meg? Gyurcsány Ferenc így fogalmazott: „Az elmúlt egy évben a pártelnöki teljesítményem szinte a nullával volt egyenlő.”.
     
    Mit tehetnénk ehhez hozzá? Kurvára igazad van, Feri!

    Nem kellene ezzel ennyit foglalkozni

    2008. április 11., 14:49 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Nem akartam ma már írni, pontosabban diktálni, de meggondoltam magam. Elmentem ebédelni és szokás szerint megálltam beszélgetni egy kicsit az ismerős Pozsonyi úti boltossal. Zsidó emberről van szó, és ezt onnan tudom, hogy ő mondta. Többször is azzal kezdi a mondandóját, hogy … Mi zsidók … Most azzal kezdte, hogy a maga részéről ő nem megy tüntetni, szívből utál mindenféle felvonulást, demonstrációt. Aztán azt is mondta, hogy azért sem megy el tüntetni, mert ott lesz a Gyurcsány és semmi kedve a miniszterelnök társaságában lenni. Mondtam neki, hogy nekem se szimpatikus a Gyurcsány jelenléte, de állampolgári joga odamenni ahova akar. Aztán már az étteremben a tulajdonossal váltottunk szót arról, hogy nincs túlságosan messze a Hollán Ernő utca, lehet, hogy érdemes tovább nyitva tartani, hátha megéhezik tüntető és ellentüntető. Háromnegyed egy körül jöttem el a vendéglőből, az említett boltos ismét megállított. Azt mondta, hogy állítólag Schröder volt német kancellár is ott lesz a Hollán Ernő utcában, majd azt kérdezte, hogy szerintem helyes-e, hogy a média ilyen bő terjedelemben foglalkozik a jegyirodát ért támadással, meg a támadás utáni ellenakciókkal. Azt mondta, hogy ő ugyan nem ért a médiához, de szerinte nem kellene ezzel foglalkozni, mert így csak nő a feszültség. Hozzátette, hogy „Tudja Havas úr, mi zsidók már majrésnak születtünk, legalább mi ne idegesítsük magunkat.” Azt mondtam neki, hogy tulajdonképpen igaza van, és elmeséltem neki egy apró kis történetet: Az amerikai tévériportert megkérdezi a barátnője, hogy mit csinál délután. A válasz: Nem tudom drágám, lehet, hogy elmegyek tudósítani arról a tüntetésről, amit valószínűleg meg se tartanak, ha nem megyek el.
     
    Az a gyanúm, hogy az én boltosomnak igaza lehet, nem kellene nyilvánosságot adni a szélsőségeseknek. Legyen az ő problémájuk továbbra is a rendőrségé.

    Tomcat tévelygése

    2008. április 10., 20:09 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Holnap délután a Jászai Mari téren tüntetnek azok a „szélsőjobboldaliak” akik pár napja a Hollán Ernő utcai jegyiroda előtt próbáltak demonstrálni. Nem sikerült behatolniuk az általuk zsidóként megjelölt tulajdonos boltjába, részben azért, mert megjelentek a rendőrök, de azért se, mert több száz újlipótvárosi polgár jelent meg a helyszínen. A klíma tehát nem kedvezett a boltfoglaláshoz. Szanyi Tibor szocialista országgyűlési képviselő csütörtökön a Képviselői Irodaházban egy közleményt olvasott föl az újságíróknak. Szerinte nem szabad felülni a fasiszta provokációnak, és ahogy fogalmazott, elegendő, ha a polgárok „a közelben nagyszámú csendes jelenlétükkel adják jelét önvédelmi képességüknek”. Megjegyzem, az SZDSZ ugyancsak demonstrációt hirdet a Jászai Mari térre.
     
    A magam részéről nagyon nem értek egyet azzal, hogy az óriási többség csendes jelenléttel tiltakozzon a fasiszta provokáció ellen. Először is, van egy olyan szervezet, amely arra hivatott, hogy keményen fellépjen bármiféle fasiszta provokáció ellen, ez a szervezet nem más, mint a Magyar Köztársaság rendőrsége. Akkor, de szerintem csak akkor kellene tüntetni, ha a rendőrség képtelen ellátni a feladatát. A provokátorok célja ugyanis éppen az, hogy a „zsidózás” napi rutinná váljon, a polgárok lassacskán szokjanak hozzá ahhoz, hogy ostromállapotban élnek. Tüntetni majd akkor kellene, ha a rendőrség tehetetlennek bizonyul.
     
    Idetartozik még az is, hogy a Tomcat néven elhíresült Polgár Tamás, isten tudja hogyan, de bejutott a Képviselői Irodaházba, és ha már bent volt, feltett néhány kérdést Szanyi Tibornak. Például azt, hogy „Honnan veszi Ön a bátorságot, honnan van magának pofája, hogy bennünket erőszakos fasisztákként mutasson be?”. Szerinte azok, akik a Hollán Ernő utcai bolt előtt tüntettek, mindössze alkotmányos jogukkal éltek, és kikérik maguknak azt, hogy „valakit azzal az indokkal dobnak ki egy boltból, hogy magyarokat nem szolgálnak ki”.
     
    Polgár Tamás, amikor megjelent a nyilvánosság előtt, bevallom inkább szórakoztatott, mint bosszantott, polgárpukkasztásnak véltem azt, amit csinál. Ezek az idők már elmúltak. Polgár most már borzasztó ingoványos területre tévedt, ha nem vigyáz, abba a mocsárba fullad bele, amelytől állítólag maga is undorodott.

    Bayernak igaza van, tényleg nagy a baj

    2008. április 10., 12:42 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Újra olvashattunk Bayer Zsolttól a Magyar Hírlapban. A kedden megjelent cikk címe az, hogy Nagyon nagy a baj. Az írás apropója az, hogy Magyar Bálint a tévében önkritikát gyakorolva azt mondta, hogy „hiba volt megszavazni a száznapos programot”. A cikkíró szerint nagyon nagy lehet a baj, ha egy SZDSZ-es politikus önkritikát gyakorol. Az is igaz persze, hogy azt a bizonyos száznapos programot a Fidesz is megszavazta annak idején, de – és ebben Bayernek igaza van – ha nem tették volna, akkor azt kapták volna, hogy nem akarják a „jóléti rendszerváltást”.
     
    A cikk szerint a száznapos programnak, amelynek keretében például 50 százalékos béremelést hajtottak végre a közalkalmazottaknál, annak volt az ára, hogy Orbán Viktort elűzzék a hatalomból, pedig az Orbánék által átadott teli kassza kiürítése indította el azt a folyamatot, amelynek végjátéka éppen most zajlik. – írja Bayer.
     
    Neki egy csomó dologban igaza van, a kormánypártok tényleg felelőtlenül osztották a pénzt, és osztják ma is. Bayer azonban egyetlen dologról nem ír, mégpedig a Fidesz felelősségéről, illetve felelőtlenségéről. Úgy látszik nem emlékszik arra, hogy a 2006-os választási kampányban mi állt a Fidesz mondanivalójának középpontjában, az, hogy ROSSZABBUL ÉLÜNK. A Fidesz ma ugyanezt sulykolja, hogy rosszabbul élünk, közben az MNB elnöke arról beszél, hogy legalább 2500 milliárddal kellene csökkenteni az állami kiadásokat. Egyetlen komoly közgazdász sincs, aki ne a túlköltekezésről beszélne, eközben megint azt halljuk, hogy rosszabbul élünk. Azt is halljuk, hogy bezzeg Románia, bezzeg Szlovákia! Románia nagy ország, több mint kétszer annyian vannak, mint mi magyarok, a GDP-jük most érte utol a magyart. Szlovákia kisebb nálunk, ezért ők éppen csak a miénk felét produkálják. Apropó Szlovákia! Nem sokára bevezetik az Eurót. Erről sokat hallani, arról már kevesebbet, hogy a szlovákoknál mi – természetesen arányaiban – kétszer többet fordítunk jóléti kiadásokra. Érdemes volna szembenéznünk néhány ténnyel, például azzal – éppen Kupa Mihály meditált erről a napokban – hogy miközben a rendszerváltáskor több mint négy millióan fizettek adót, ma alig a fele. Ugyan miért dolgozna minimálbérért az, aki majdnem ugyanannyit tesz zsebre a láblógatásért járó szociális segélyből.
     
    Arról elmélkedünk, hogy kinek a bűne a jelenlegi válság? Azzal kellene kezdeni, hogy megpróbálunk visszaemlékezni arra, ki kezdte az ígérgetést, ki osztotta el előre azt, amit még meg sem termelt az ország? Annak idején Medgyessy meg az MSZP bizonyítani akarta, hogy nem élünk rosszabbul. Hogy ennek mi lett a vége, azt ma már láthatjuk. Bayernek igaza van, mert tényleg nagyon nagy a baj.

    Ha már egyszer nevet adtam neki...

    2008. április 8., 18:44 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Bajor Imre tegnap este nyitó bulit rendezett új éttermében. A helyet természetesen Kicsi Huszárnak nevezték el. Az igazi Kicsi Huszár azon kívül, hogy profi módon képes fogyasztani elsősorban italt, másodsorban ételt, sokat nem konyít a vendéglátáshoz, ezért van egy társa, aki igazi vendéglátós. Maga az étterem – meglepetésemre – mentes mindenféle csillogástól- villogástól, minden egyszerű és praktikus. Az első napi tapasztalatokból még nem lehet hosszútávon érvényes következtetéseket levonni, de tegnap este minden első osztályú volt.
     
    A Kicsi Huszár egészen közel van a Fészek Klubhoz és ez nem véletlen. Bajor hosszú órákat tud mesélni arról, milyen volt az élet az egykori Fészekben. Tudni kell, hogy ez a hely nemcsak az ottani ivászatok, maratoni kártyázások miatt lett híres, de azért is, mert ott tényleg megfordult a magyar művésztársadalom színe-java. Én nagyon régen nem jártam az épületben, talán a kerthelyiségnek otthont adó udvarban fordultam meg utoljára, ezért csak hallomásból tudom, hogy a Fészek mostanra borzasztóan leromlott.
     
    Bajor azt szeretné, hogy a Kicsi Huszárban művészek, újságírók, filmesek, zenészek találnának éjszakai menedéket. Napközben bárki ehet, ihat, de az étteremben este kilenctől a már említetteket várja. Remélem, hogy nagy lesz a forgalom és a Kicsi Huszár mindig tele lesz. Egyetlen kétségem azért van, mégpedig az, hogy ha valaki annak idején – néhány évtizede – élőben akarta látni Latinovits Zoltánt, biztosan megtalálta a Fészekben. Sajnos Latinovits már nem él, őt már senki ne keresse a Dob utca, Kertész utca környékén. Az is igaz viszont, hogy Bajor Imre személyes vendégének tekint mindenkit, aki betér a Kicsi Huszárba.
     
    Hát, igen. Ez volt a reklám, de hát, ha már Bajornak kitaláltam ezt a nevet, hogy Kicsi Huszár, ennyivel igazán tartoztam neki.

    Sztrájk, havazás, pogrom

    2008. április 7., 16:59 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Reggel – ahogy a rádió fogalmazott – megbénult a város. Sztrájkol a BKV, és persze a Vasutas Szakszervezet is lépett, nem vittek utasokat az elővárosi vonatok sem. Reggel fél kilenckor óriási tömeg hömpölygött a Margit-hídon és azt vettem észre, hogy senki sem ideges. Azt nem mondanám, hogy boldogan gyalogolt a nép, de azt igen, hogy az embereknek olyan felszabadult volt az arca. Nem igazán láttam ideges embert. Elrendeltetett, hogy ma gyalogolunk, késünk a munkahelyről, az iskolából, és ebbe úgy tűnt az óriási többség belenyugodott. Autózni nem volt kellemes reggel, de a Dunától az Andrássy útig nem hallottam dudaszót, senki nem rázta az öklét, mintha lehiggadtak volna az egyébként elmebeteg budapesti autósok.
     
    Szokás szerint a Margit-híd környékén ebédeltem a lányommal. Az ajtóhoz közel ültünk le, ezért ha bejött valaki, automatikusan megnéztük az új vendéget. Fél kettő körül bejött egy fiatalember, rám nézett, aztán köszönés nélkül leült a szomszéd asztalhoz. Egymásra néztünk a lányommal, mert beugrott, hogy hét-nyolc éve ez a srác adta ki az egyik könyvemet. Azóta se számolt el velem, sőt, még annak a sajtótájékoztatónak a számláját se fizette ki, amelyen a könyvet bemutatták. Az étteremtulajdonos annak idején telefonált egyszer-kétszer, hogy megtalálja a „kiadót”, de nem tudtam segíteni, mert nyoma veszett. Egyik kollégám pár hete mesélte, hogy ugyanennek a kiadónak a tulajdonosa neki sem fizetett, ezért perelt, de a „kiadó” egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, a cége pedig köddé vált, eltűnt. A követelés behajthatatlan. A szomszéd asztalnál folyó beszélgetésbe nem hallgattam bele, de néhány szófoszlányból azért kiderült, hogy könyvkiadásról tárgyalnak. Most, hogy ezeket a sorokat diktálom, azon gondolkodom, hogy mit tehettem volna annak érdekében, hogy a kiszemelt áldozatot megóvjam a csalódástól. Oda kellett volna mennem, azzal, hogy kérem, ez az ember, ez csaló? Roppant egyszerű trükkel dolgozik, alapít egy bt-t, kiad egy-két könyvet, aztán odébbáll. Megint alakít egy bt-t, megint kiad és nem fizet, és úgy látszik ezt a végtelenségig lehet csinálni. Jut eszembe! Fél kettő és kettő között a Margit-hídnál esett a hó! Néhány percig nagy pelyhekben hullott a hó, aztán amikor fél három körül a Pozsonyi úton bementem egy könyvesboltba, akkor már sütött a nap.
     
    Azzal fogadott a boltos, hogy tudom-e, hogy a Hollán Ernő utcában nemsokára pogrom lesz. Igazából nem hökkentem meg, mert hallottam és olvastam is arról, hogy ma délután „hazafias flashmob akció keretében” szélsőjobboldali fiatalok próbálják megszállni azt a Hollán Ernő utcai jegyirodát, amelyet néhány napja Molotov-koktéllal gyújtottak fel. A könyvesbolt tulajdonosa törékeny, ősz hajú hölgy, egyáltalán nem mosolyogva mondta, hogy pogrom lesz délután. Na, most erre mit lehet mondani? Jut eszembe! Délelőtt egy tévés kolléganőmmel értekeztünk, ő említette, hogy kör-email segítségével ellentüntetést szerveznek, ugyanoda, ahova a Kuruc.info szervezi az akciót. A kolléganő azt mondta, hogy ő nem egy gyáva zsidó, de ő valahogy nem szeret demonstrálni. A rendőrség azt nyilatkozta, hogy tud az akcióról.
     
    Pár perce azok előtt a házak előtt sétáltam, amelyekben Radnóti Miklós és Szép Ernő lakott. Arra gondoltam, hogyha ők ketten „felülről” néznek minket, vajon mit gondolnak?
     

    Szobrászra mindig szükség lesz

    2008. április 7., 14:35 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Azt veszem észre, hogy már lassan húsz éve a rendszerváltásnak, és még mindig megy a vita a szobrok körül. Marx, Engels, Lenin jó, rossz szobrai ma már idegenforgalmi látványosságok egy skanzenben, de a probléma továbbra is „fokozódik”. Amit akartak már ledöntöttek, a gond a felállítandókkal van. Horthy, Teleki Pál, Wass Albert szobra megosztja a közvéleményt. Álljanak, ne álljanak?
     
    A kérdés persze az, hogy miért ez a nagy izgalom? Újságíróiskolás koromban elvetődtem az Epreskertbe, a Képzőművészeti Főiskolára. Somogyi József volt a rektor, nagyon kedvesen fogadott. A riport végül nem jelent meg az Új Tükörben, de egy mozzanat máig emlékezetes. A Kossuth-díjas szobrásszal a műtermében beszélgettünk, amikor bekopogott néhány tanítvány. A főiskolásokat az a hír tartotta izgalomban, hogy állítólag egy fiatal festő, aki alig néhány éve végzett, éhen halt az albérletében. A Mester végighallgatta tanítványait, gondolkodott, nagyot sóhajtott, aztán a következőket mondta: „Tudják, a festők közül néhányan tényleg éhen szoktak halni, de maguk szobrászok. Jegyezzék meg, hogy magukra mindig, minden időben szükség lesz, mert a szobrok sora az, hogy időnként ledöntik őket, aztán rendelnek a helyükre újat.”
     
    Somogyi mesternek igaza van, mert ha jobban belegondolunk, roppant egyszerű dologról van szó. A rendszerváltás annyit jelent, hogy jogilag szabályozott folyamat keretében megváltoznak az emberek életét alapvetően befolyásoló gazdasági, politikai, társadalmi viszonyok. Tervgazdálkodás helyett piacgazdaság, egypártrendszer helyett többpártrendszer, bársonyos diktatúra helyett demokrácia, … lehetne folytatni. Az alapvető dilemma persze ezzel nem oldódik meg, merthogy az, ami az emberek fejében, lelkében van, azt rövidtávon nem tudta befolyásolni sem a Nemzeti Kerekasztal, sem az elmúlt csaknem két évtized. Éppen ezért ma már az emberek lelkét és tudatát nagyon nehéz átprogramozni, marad a könnyebb, de a lényeget nem érintő döntés. Meg kell tisztítani a köztereket mindentől, ami az elmúlt rendszert képviseli. Hogy aztán a napjainkban felállított és vitatott szobrok sorsa mi lesz, azt nem tudhatjuk, de valószínű, hogy Somogyi mesternek megint igaza lesz.

    Bencsik álmában cikket írt

    2008. április 6., 15:28 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Az ismerősök arról faggatnak, hogyan oldódik meg a kormányválság. Fogalmam sincs. A kérdést igazából úgy kellene feltenni, hogy, hogy oldódhat mega kormányválság. Számos változat létezik, valószínű és valószínűtlen. Kezdjük az utóbbival: Teljesen valószínűtlen, hogy időközi választásra kerül sor. Nem azért, amit az MSZP vezetői ismételgetnek, miszerint elveszítené stabilitását az ország, az átmeneti időszak óriási károkat okozna, ez hülyeség. Pláne rosszul hangzik az ő szájukból, hiszen Gyurcsány az öszödi beszédében maga megmondta, hogy Medgyessy bukása után azért nem csináltak semmit, hogy aztán győzzenek. Előrehozott választás azért nem lesz, mert a koalíciós pártok nem akarják, slussz.
     
    Valószínűtlen továbbá az, hogy Gyurcsány fogja a kalapját és jön helyére valaki más. Ez azért valószínűtlen, mert momentán nincs másik. A zenebohócnak mindig van egy másik, de az MSZP-nek nincs. Legalábbis most nincs. Te kit választanál? – kérdezte Bródy János, én meg most csak húzogatom a vállam. Nekem például nagyon megfelelne Glatz Ferenc akadémikus, de engem a kutya se kérdez.
     
    Valószínűtlen az is, hogy az MSZP, meg az SZDSZ a Gyurcsány-kormány helyére szakértői kormányt állít, pedig jelölt volna bőven. Volna támogatója Bod Péter Ákosnak és Surányi Györgynek is, sőt, ha már az egykori MNB elnökei szóba kerültek, akkor belenyugodnánk mi a jelenlegibe, Simor Andrásba is. Csakhogy egy szakértői kormány kb. abba a helyzetbe kerülne, mint a futballpályán a bíró, meg a két asszisztense, akik kifutottak a pályára, de a csapatok csak nem jönnek, csak nem jönnek. Vezetnék ők a meccset, de nincs játékos.
     
    Ha az ember végképp tanácstalan, okosan teszi, ha előveszi Orbán Viktor kedvenc hetilapját, a Demokratát. Bencsik András főszerkesztő még egy unalmas vasárnapi délután is felrázza az embert. Lapjának … hoppá! Tegyük csak idézőjelbe, tehát „lapjának” múlt heti számában a következőket írja ugyanerről a témáról: „Egy lehetséges változatra szeretném felhívni a figyelmet. A kormány különösebb gond nélkül megbuktatható a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal. Matematikailag az SZDSZ vagy az ellenzékkel képes egy új miniszterelnököt állítani, vagy az MSZP-vel, vagyis a döntés e tekintetben már nem Gyurcsány kezében van.”
     
    Hát, tényleg. Különösebb gond nélkül – ahogy azt Bencsik gondolja – Kóka felhívja Orbánt, … erre a vízióra biztosan építhetünk. Aztán Kóka felhívja az MSZP elnökét ugyanebben a tárgyban, miszerint beszélt már Orbánnal, de nem jutott vele dűlőre, mert a Viktor csökönyös és miniszterelnök akar lenni. Mit gondol erről az MSZP? Mire az MSZP elnöke bemutatkozik Kókának, és azt mondja, hogy … Bocs Jani, de az MSZP momentán én, azaz Gyurcsány Ferenc vagyok! Úgy tűnik „különösebb gond” van.
     
    Hiszik, nem hiszik, Bencsik még képes önmagán is túltenni, mert így folytatja: „Ha például ellenzékit jelölne, az ország kormányozhatatlanná válik és a köztársasági elnöknek ki kell írnia az előrehozott választásokat.”
     
    Jézus Mária! Tényleg lehet ellenzékit jelölni, csakhogy a helyzet az, hogy egyetlen szavazással kell leváltani a régi miniszterelnököt és megválasztani az újat. Na, mármost ha Bencsik javaslata alapján új miniszterelnöknek jelölnek egy ellenzékit, akkor mi történik? Az történik, hogy az MSZP, SZDSZ többség nem szavazza meg, oszt jó napot! Ahogy azt Orbán Viktor szokta mondani. Ettől még az ország nem válik kormányozhatatlanná és a köztársasági elnöknek nem kell kiírnia az előrehozott választásokat.
     
    Bencsik képes fokozni a fokozhatatlant is: „Ha kormánypártit (jelölnek) az SZDSZ visszaveszi a hatalmat.” Mi van? Ki az a kormánypárti? És hol van közben Gyurcsány, az MSZP elnöke?
     
    Szerintem Bencsik álmában írta ezt a vezércikket, aztán amikor felébredt még mindig nem jött rá, hogy már nem a Népszabadság pártrovatánál dolgozik, hanem a Demokratánál.

    Szent Ferenc kalendáriuma április 5-ről

    2008. április 5., 10:08 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Nemrég ajándékba kaptam Szent Ferenc kalendáriumát, amelyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adott ki tavaly. A kalendárium minden időkben jó olvasmány, gyerektől felnőttig mindenki talál benne valami érdekeset. Nézzük mi áll a kalendáriumban, április ötödikére rendelve:
     
    Boldog Magyar István, … -  1288, vértanú ferences szerzetes és misszionárius a Fekete-tenger partján, megkeresztelte az itteni népet, prédikálás közben lefejezték.
     
    Pandita Ramabai, 1858-1922, egy brahmanista lánya, keresztény lett, otthont teremtett 200 gyermekkorban megözvegyült nő számára, hindu nyelvre fordította a Bibliát.
     
    Böjt?
    Mit jelenthet ez
    mifelénk,
    nekem és neked?
     
    Egy lépés
    annak megértése felé:
    Elég!
    A kevesebb több.
     
    Egy lépés
    a megtérés felé:
    fordulópont befejezés helyett.
     
    Egy lépés
    az újrakezdés felé:
    kicsivel kezdődik a nagy.
     
    Egy lépés
    az abbahagyás felé:
    nem szabad mindent,
    amit lehet.
     
    Mit ér az embernek,
    ha az egész világot megnyeri is,
    de önmagát elveszíti, vagy
    magában kárt szenved?
     
    Lukács 9,25
     
    Kifejezetten az utolsó négy sorért tartottam érdemesnek a kalendáriumot idézni. Az elmúlt hét belpolitikai eseményei kapcsán érdemes elgondolkodni a magyar politikusok magatartásán. Valami egészen elképesztő, mekkora önbizalommal és hittel szónokolnak, ahogy mondani szokták „hirdetik az igét”. A rendszeres újságolvasó, hírfogyasztó pontosan tudja a magyar politikai elit egyes tagjairól, honnan indultak és mivé váltak. Pártoktól függetlenül jó hosszú névsort állíthatnánk össze azokról, akik az elmúlt néhány évtizedben az egész világot próbálták megnyerni, mint tudjuk sikertelenül. És miközben a világ javára próbáltak ténykedni, csendesen, számukra észrevétlenül elveszítették önmagukat. A legrosszabb azoknak a helyzete, akik úgy szenvednek kárt magukban, hogy Lukács evangéliumáról papolnak, miközben nem olvassák.

    Április 4. és a dróton vezetett Beatles

    2008. április 4., 15:29 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Gyerekkori legjobb barátom apja rendőrtiszt volt, a Kádár-rendszer megbízható oszlopa. Egy házban laktunk, mi a második emeleten, ők a földszinten. Apám sok pénzt keresett, ezért a házban nekünk volt először televíziónk, sőt, a környéken a srácok közül én kaptam először magnót. Némi tanakodás után kitaláltuk, hogy ő is hallgathatná a Beatlest meg a Rolling Stonest, ha levezetnénk egy drótot, ami összekötné az én magnómat, az ő konyhai rádiójuk hangszórójával. Kora délután náluk hallgattuk She Loves You című örökzöldet, amikor betoppant a papája, a vártnál jóval előbb. Némileg eltorzult a feje, aztán lehiggadt és azt mondta, hogy kapcsoljátok ki ezt a szart. Egyikünk se mozdult, mert tudtuk, hogy gyakorlatilag nincs gomb, amivel kikapcsolhatnánk a zenét. Pista bácsi minden gombot megnyomott, de a zene csak szólt. Aztán kitépte a konnektorból a rádió dugaszát, de továbbra is csak … yeh yeh yeh! Mielőtt földhöz vágta volna a rádiót, muszáj volt bevallani, hogy ráforrasztottuk a vezetéket a hangszóróra. A papa azon az állásponton volt, hogy ez a zene csak arra jó, hogy ha majd kitör a harmadik világháború, és mi ketten ott hasalunk a lövészárokban, szemben a NATO-val, akkor elég lesz bazi nagy hangszórókon elindítani azt, hogy … yeh, yeh, yeh, és mi ketten feltett kezekkel sétálunk át az ellenséghez, hogy jobban halljuk ezt a zenét. Miután távoztam, a barátom kapott néhány pofont, az ügy ezzel le lett zárva.
     
    Április 4-e van. Az egyik mai bulvárlapban „az utca emberének” tették fel a kérdést, mit jelent számára ez a dátum. Volt, akinek semmit. Egy idősebb úr mondta azt, hogy neki a felszabadulást hozta meg. A barátomat csak azért hoztam szóba, mert a papája annak idején átállt a szovjetekhez. A hadifogolytáborban verbuváltak önkénteseket és ő átállt a későbbi győztesekhez. Az apám fenn a várban Waffen SS katonák társaságában légvédelmi tüzérként harcolt, egészen addig, ameddig az ágyúból ki nem fogyott a lőszer. Aztán fogságba került. Nem különösebben beszéltük ki az ügyet, de azért mindketten tudtuk, hogy apáink akár lőhettek is volna egymásra. Persze nem lőttek, de nem is ez a lényeg. Ők ketten, ha találkoztak kezet fogtak, sőt, néha fociztak is velünk. Apámat sohasem kérdeztem meg arról, hogy felszabadulásként érte-e meg azt a pillanatot, amikor az Ostrom utca egyik pincéjében a szovjet dobtáras géppisztoly előtt megadta magát. Az ukrajnai hadifogolytáborról se mesélt, csak annyit, hogy hajnalonként a latrina körül télen tucatnyi társukat találták meg. A vérhas vitte ki őket a latrinára, aztán a hideg végzett velük. Nem tudom, mi van a barátom papájával, ha él, jó egészséget kívánok neki. Gondolom, ma elmegy a Budai Önkéntes Ezred emléktáblájához és visz egy szál virágot.

    A Koszi-klán a Las Vegas-i taxis

    2008. április 2., 19:29 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Tegnap este az egyik műholdas csatornán érdekes filmet láttam arról, hogyan őrzik a rendőrök a Las Vegasba látogató turisták biztonságát. A film eligazítással kezdődik, egy szőke hölgy tájékoztatja a többieket a tervről, aztán a következőkben látjuk is, hogy mi történik. Civil ruhás ügynök beül egy taxiba, néhány perc múlva kiszáll, a hátsó ülésen hagyja az erszényét, benne 250 megjelölt dollárral. Aztán beül egy másik ügynök, ő természetesen megtalálja a pénztárcát, és amikor kiszáll, átadja a taxisofőrnek azzal, hogy itt találtam a hátsó ülésen, azt hiszem, vissza kellene juttatni a tulajdonosának. A taxisofőr bólint, majd elhajt, mit sem sejtve arról, hogy rendőrautó követi. A taxis megérkezik a garázsba, a bejáratnál civil ruhás rendőr állítja meg, kiszállítja, érdeklődik a pénztárca után, de a taxis rázza a fejét, hogy nem tud semmiről. Egy másik rendőr a sofőrülés alól előhalássza a pénztárcát, ami természetesen üres. A kocsi körül gyülekezni kezdenek a taxisok, de nem történik semmi, mert egyenruhás zsaruk érkeznek a helyszínre. Egyikük rábeszéli a taxist, hogy vegye elő a pénzt. Hatvan év körüli a taxis, hebeg-habog, próbálkozik azzal, hogy találta, meg hogy a pénz hamis, de nincs mese, kattan a bilincs és már viszik is el. Las Vegasban ugyanis az a taxis, aki a kocsijában talált tárgyról 20 percen belül nem értesíti a központot, bűncselekményt követ el, a büntetés pedig akár börtön is lehet. Ennyit az amerikai rendőrségről.
     
    És most a magyarról:
    Tegnap a vádirat ismertetésével megkezdődött a Koszi-klán büntetőpere a Pest Megyei Bíróságon. Hosszú éveken keresztül követett el különböző bűncselekményeket a bűnszervezethez tartozó és megvádolt 38 férfi. Mindenevők voltak, a vádirat szerint őket terheli a diósdi kettősgyilkosság, az Egér úton és a Szerémi úton pénzszállító autók ellen végrehajtott fegyveres támadások, két bankrablás, a százhalombattai olajlopások és még rengeteg más bűncselekmény. Jellemző egyébként, hogy a főnökök által foglalkoztatott bérgyilkosok mindössze a huszonhatod és a huszonheted rendű vádlottak. Nemcsak lőttek és kézigránátot robbantottak, de illegális csővezetéket is fektettek, amely a MOL Dunai Finomítójától egészen egy ercsi kamionmosóig vezetett. A gázolajat aztán egy Tárnok melletti majorba szállították és – ahogy a vádirat írja – ismeretleneknek értékesítették.
     
    Tetszik nekem, hogy hosszú éveken keresztül zavartalanul működhetett egy nagy létszámú bűnszervezet. Az is tetszik, hogy a kilencvenes évektől Magyarországon hosszú éveken át több százmilliárd forint értékben szőkítettek olajat, és az tetszik a legjobban, hogy az irdatlan mennyiségű üzemanyagot úgy tudták értékesíteni, hogy a rendőrség valahogy nem kapott szagot. Ugyan, mi kellett volna ahhoz, hogy az „olajozók” nyomára jussanak? Például az, hogy egy szőke magyar rendőrnő elgondolkodik azon, hogy vajon mit is kellene csinálni. Először azt a kérdést tehette volna fel magának, hogy kik vásárolnak nagytételben üzemanyagot? Nyilván a VOLÁN társaságok, a fuvarozó cégek, meg természetesen azok, akik traktorokat, mezőgazdasági gépeket működtetnek. Vajon miért nem állt be kamionosnak, buszsofőrnek, traktorokat üzemeltető gazdának egyetlen magyar rendőr sem?
     
    Nyilván azért, mert ez a trükk olyan piti. Pár milliárdos, tízmilliárdos, vagy százmilliárdos bűncselekményt leleplezni ilyen piti módszerekkel nem illik egy magyar rendőrhöz. Azok a piti, hülye, amerikai zsaruk azok, akik ilyen elavult módszerrel operálnak. Ami pedig a Koszi-klánt illeti, ők viszont nagyban csinálták, ők komolyan vették a dolgukat. Rossz szemmel nézték, hogy másik is „olajoznak”, nem is voltak restek, egy esetben a rivális tartályautóját vállról indítható rakétával lőtték ki. Ezt egy magyar maffiózó nyugodtan megtehette, hiszen ő mégsem pitiáner taxisofőr Las Vegasban. Csak az utóbbinak van oka rettegnie.

    Mészáros Tamás szerelmes Gyurcsányba?

    2008. április 1., 15:42 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Tegnap késő este belenéztem az ATV újságíró klubjába. Azt hiszem a legjobb részt kaptam el. Mészáros Tamás hosszú monológot engedett el, nyilván készült rá, mert nekem úgy tűnt mintha megtanulta volna, vagy súgógépről olvasná. Sajnos nem rögzítettem és nem is jegyzeteltem Mészáros szövegét, az ATV honlapján pedig március 10-én megszűnt az élet. Ha a szavak és a jelzők nem is pontosak, megpróbálom felidézni Mészáros szövegének lényegét.
     
    Mészáros, levegőt sem véve, hosszan sorolta az SZDSZ bűneit. Olyasmiket mondott, hogy – ismétlem, nem szó szerint idézem, csak a szöveg hangulatát kívánom érzékeltetni – egy pimasz kis törpepárt akarja ráerőltetni magát az MSZP-re. Ez a kis törpepárt pedig agresszív, kiszámíthatatlan, hisztériás. Ami pedig az SZDSZ elnökét illeti, ő Gyurcsány kreatúrája, akit a miniszterelnök talált ki, emelt be a kormányba, hozzásegítve ezzel a pártelnökséghez is. Ha jól emlékszem „percembernek” nevezte Kókát. Aztán következett a két SZDSZ-es egészségügyi miniszter. Először Horváth Ágnesről szedte le a keresztvizet, akit az egészségügyi szakma egésze elutasít és nem véletlen, hogy ő a talán legnépszerűtlenebb – esetleg legutáltabb, a két szó kicserélhető – közéleti személyiség. Aztán következet Horváth elődje, Molnár Lajos. Ő is megkapta a magáét.
     
    Mészáros monológjának legérdekesebb része az volt, amikor Gyurcsány Ferenc szombati, a pártértekezleten elmondott beszédjéről hozsannázott. Szerinte messze ez volt Gyurcsány legjobb beszéde eddig. Csak azt sajnálta Mészáros, hogy a több mint egy órás beszéd nem jutott el a társadalomhoz, kiragadtak egy-egy részletet a beszédből és ily módon elveszett annak nagyszerűsége. Ekkor kezdtem érezni azt, hogy Mészárosnak talán lehet valami köze ehhez a nagyszerű beszédhez. Ezt természetesen nem állítom, csak feltételezem. Érdemes egyébként szót ejteni arról is, hogy amikor Bolgár György, meg Avar János próbált közbeszólni, vagy helyesbíteni, Mészáros egészen érthetetlen agresszivitással intette le őket.
     
    Vajon miért volt ilyen vehemens Mészáros Tamás tegnap este? Az első lehetőség, hogy szerelmes Gyurcsányba. A második lehetőség a valószínűbb, ez pedig az amit említettem, hogy dolgozik a miniszterelnöknek. Vagy szerelemből, vagy pénzért, de ez teljesen mindegy.
     
    Mielőtt valaki összefüggést keresne Bayer Zsolt sokat bírált és valóban undorító írása és a mostani kritikám között, sietek leszögezni, hogy erről szó sincs. Mindenesetre a jövőben Mészáros Tamás – legalábbis az én szememben – elvesztette a hitelességét. Nem arról van szó, hogy egy újságíró ne vállalhatná fel a nyilvánosság előtt politikai szimpátiáját, hanem arról, hogy az elkötelezettség nem jelenthet szolgalelkűséget

    A bársonyos reform értelmetlensége és Gyurcsány távozása

    2008. március 31., 15:41 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Ma, koradélután éppen akkor kapcsoltam be a televíziót, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Dávid Ibolyának az MDF elnök asszonyának válaszolt a parlamentben. Kár volt megnézni az internetet, magamtól is tudhattam volna, hogy Dávid Ibolya távozásra szólította fel Gyurcsányt. A miniszterelnök egyébként azt mondta, amit mondhatott, vagyis ő nem hajlandó távozni, másrészt meg szeretne egyezni a koalíciós partnerrel. Aztán valamiféle „bársonyos” reformokról beszélt. Hogy ezt a jelzős szerkezetet, mármint hogy bársonyos reform, ő vagy valamelyik tanácsadója találta ki, azt nem tudom, de hogy nincs semmi értelme, az biztos.
    Prágában volt egy bársonyos forradalom, ami nagyjából azt jelentette, hogy nem folyt vér. Mármost reformmal kapcsolatban bársonyról elmélkedni teljesen értelmetlen. A reform szinte mindig fájdalmas, mert ha nem az volna, nem volna reform. Gyurcsány után nem sokkal megszólalt Kóka János is. Nagyjából azt mondta, mint amit az előbb én diktáltam, miszerint a miniszterek széke valóban bársonyos, de nem annyira, hogy a reformokból való kihátrálás miatt ne volnának képesek otthagyni széküket az SZDSZ-es miniszterek. Az SZDSZ frakció javaslata az, hogy a párt hívja vissza az általa delegált minisztereket és államtitkárokat. A kérdés most persze az, hogy ez mivel jár? A választ Orbán Viktor adta meg, aki a Fidesz huszadik születésnapi zsúrján új választások kiírását követelte. Innentől kezdve nincs miről beszélni.
    A Goldman Sachs londoni elemzője szerint idézem: „Az előrehozott választások elleni legfőbb érv, hogy az az SZDSZ parlamentből való kiesését és a Fidesz kétharmados többségét hozná a parlamentben, amely az alkotmány megváltoztatásához is elegendő lenne.” Ez pontosan így van. Ezért is érthetetlen a koalíció kapkodása. Teljesen nyilvánvaló, hogy ki fogják húzni 2010-ig, akár MSZP-s kisebbségi kormányzással, akár egy villámgyors újabb kompromisszummal. Arra viszont fogadásom van, hogy Gyurcsány legkésőbb jövő nyár elejéig menni fog.
    Kérdés csak az, hogy ki jöhet helyette? Eléggé valószínű, hogy két potenciális jelöltről lehet szó: a széles körben kedvelt Gráf Józsefről és Bajnai Gordonról. Miután Gráf alkatilag alkalmatlan miniszterelnöknek, marad Bajnai. Ha lóversenypályán lennénk, én rá tennék. Mármint, hogy arra, hogy ő lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Hogy aztán megválasztanák-e, az már egy másik kérdés.

    Üzenet Borókai Gábornak

    2008. március 30., 13:20 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Mint azt már írtam, kedvelem Borókai Gábort. Csak ismételni tudom korábbi véleményemet, hogy a rendszerváltás óta őt tartom a legjobb kormányszóvivőnek. Zárójelben megjegyzem, hogy én – akárhányszor is írják – soha nem voltam kormányszóvivő. Abban is biztos vagyok, hogy nem is lettem volna olyan jó kormányszóvivő, mint Borókai, ha elvállaltam volna. A lényeg az, hogy mióta Borókai a Heti Válasz főszerkesztője, érdemes a lapját olvasni. Nem mintha mindennel egyetértenék ami ebben a hetilapban megjelenik, de legyen elég annyi, hogy egy kulturált orgánumról van szó.
     
    Egyszer már vitába keveredtem Borókaival, amikor azt az emlékezetes Széles Gábor-féle interjút közölték, amelyben Orbán Viktort Kossuth Lajos reinkarnációjának nevezte a néhányszoros milliárdosból, médiamogullá kinőtt üzletember. Ma is az a véleményem, hogy nekem van igazam, nem feltétlenül kell segédkezet nyújtani ahhoz, hogy valaki teljesen hülyét csináljon magából. Megjegyzem, Borókai nem értette az iróniát, hiszen mégiscsak Széles Gábor működteti a Magyar Hírlapot meg az ECHO Tv-t, a jobboldal két „szócsövét”. A Heti Válasz legutóbbi számában, a szokásos helyen, Borókai „Végjáték” című rovatában a következőket olvasom: „Ugyanebben a lapszámban (Népszava) a friss Radnóti-díjas Gálvölgyi János azt nyilatkozza az ugyancsak Radnóti-díjjal jutalmazott szociáldemokrata újságnak, hogy ””Amikor hömpölyög a szellemi mocsok, sajnos el kell ismerni azok tevékenységét, akik nem hajlandók kirekeszteni másokat.”” És a nem kirekesztők összeborulva búsonganak a világ romlottságán.”
     
    Ha nem olvastam volna Borókai írását, nem tenném szóvá, hogy mégiscsak én voltam az első, aki felhívta a figyelmet Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent cikkére, amelyben egyértelműen antiszemitának nevezte önmagát és név szerint felsorolta azokat az újságírókat, Avart, Bolgárt, Mészárost, akik zsidóként okot adnak az antiszemitizmusára. Nem akarom ismételni önmagam, de halkan megjegyezném, hogy ez tényleg nem más, mint kirekesztés. Vannak ők, a zsidók, és azok akik nem zsidók, azok vagyunk „mi”. Mint már írtam, én nem szeretnék Bayerrel egy halmazba tartozni. Na már most, tetszik nem tetszik, vállalom, én azok közé tartozom, akik „nem kirekesztők”. Ez a szóösszetétel, hogy „nem kirekesztők” gyanúm szerint Borókai leleménye. Gratulálok, egyetértek. Valóban úgy van, ahogy Borókai írja „És a nem kirekesztők összeborulva búsonganak a világ romlottságán.”.
     
    Kedves Gábor! A mi magyar világunk valóban romlott, és a „nem kirekesztők” joggal borulnak össze búsongva.
     
    Nem az idősebb jogán, csak úgy, egy jó tanács: Ebben a Bayer ügyben – gondolom, egyetértesz – két megoldás között választhattál, vagy hallgatsz, vagy mint a Fideszhez közel álló hetilap főszerkesztője, írsz. Te írtál. Véleményedet tiszteletben tartva is azt gondolom, hogy jobb lett volna inkább hallgatni.

    Munka nélkül ötven felett

    2008. március 29., 11:22 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Egyetlen embernek köszönhetem, hogy újságíró lettem. Tegnap este beszéltem vele telefonon és azóta máson sem gondolkodom, minthogy mi lesz ezzel az emberrel. A történet tanulságos. Grosics Gyula kapusiskolájában nevelkedett, ifi válogatottságig vitte, aztán megsérült, a csapata már nem tartott igényt a játékára. Azon kívül, hogy volt egy érettségije, nem értett semmihez, így aztán a klub elhelyezte egy üzemi lapnál, újságírónak. Ígéretesen indult a pályája, még az ÉS utolsó oldalán, a kor nagyra tartott szerkesztője, Katona Éva is megjelentette egy-egy írását. Megjegyzem, hogy Katona Éva a jelenkor élvonalbeli újságíróinak jelentős többségét indította el a pályán. Szóval, ez az egykori futballista volt az, aki szólt nekem, hogy a Magyar Ifjúság, és a KISZ Központi Bizottsága tehetségkutató pályázatot hirdetett és erre érdemes volna odafigyelni. Tudta, hogy középiskolásként ezt-azt írtam diáklapokba, és erősködött, hogy küldjek én is írást, hátha lesz belőle valami. Mondtam neki, hogy otthon még írógépem sincs, de legyintett, hogy semmi baj, írjam le kézzel, ő majd legépeli. Aztán az történt, hogy a pályázat nyomán ajánlatokat kaptam, így kötöttem ki a Magyar Rádióban. (A többi elolvasható a Ki Kicsodában.) Ami őt illeti rengeteg helyen megfordult, dolgozott a Lapkiadó Vállalatnál, egy csomó napilapnál, az egyiknél egészen a rovatvezetőségig vitte. Aztán kikerült a körforgásból és alig túl az ötvenen munkanélküli lett.
    Ötven fölött a magyar sajtóban elhelyezkedni szinte lehetetlen. Mohó, tehetséges és tehetségtelen ifjak, éhbérért is hajlandóak dolgozni, szállítani a négy-ötsoros híreket, amelyekhez még a címeket sem ők adják, azt a néhány idősebb tapasztaltabb újságíróra bízzák. Tegnap arról beszélgettünk telefonon, hogy mi lesz a nyugdíjjal. Tudom, hogy a Ratkó-korszak gyerekeinek mostanában, vagy a következő években jön elő az, hogy valaki kiszámolja majd a nyugdíjukat. A mi korosztályunk többsége minimálbérért dolgozott az elmúlt mintegy húsz évben. Ami az újságírókat illeti, ők a tipikus „kényszervállalkozók”, akik után sehogy sem akar tb-t fizetni a munkáltató. Mielőtt bárki azt hinné, hogy magamat szeretném sajnáltatni, már most jelzem, hogy nem az én problémámról van szó, mert ha így lenne, biztosan nem szólalnék meg.
    Sőt, arról sincs szó, hogy az újságíró szakmáért emelnék szót, mert itt egy nemzedékről van szó. Azokról az ötvenvalahány évesekről beszélek, akik nemsokára nyugdíjba mennek, de fogalmuk sincs, hogy az a néhány tízezer forint, amit majd kapnak, mire lesz elég. Nem tudom, hogy kik az illetékesek, de ha létezik még az a fogalom, hogy „társadalmi szolidaritás”, akkor csak-csak gondolni kell azokra, akik alkalmazkodva a változó körülményekhez boldogan és optimistán élték meg a rendszerváltást, szorgalmasan építették a kapitalizmust és most szoronganak a jövőtől.
     
    Jut eszembe! Nagyon szép ez a kifejezés, hogy „társadalmi szolidaritás”. A nyolcvanas években enyhe vita folyt arról, hogy emelni kellene a tanácsi lakások bérét, merthogy nincs pénz felújításra, korszerűsítésre. Voltak persze szociális indokok, nem szabad terhelni a dolgozókat. Aztán egy reformközgazdász megmondta nekem, hogy ugyan már, ez színtiszta demagógia, csupán arról van szó, hogy az elvtársak a Rózsadombon természetesen bérlakásban élnek és rohadtul nem szeretnék, hogy többet kelljen fizetniük annál, mint amennyit eddig fizettek. Ha annak idején népszavazást írtak volna ki arról, hogy egyetért-e a magyar polgár azzal, hogy ne emeljék a tanácsi lakások bérét, nyilván az elsöprő többség igennel szavazott volna. Aztán mi történt? A privatizáció első hullámában a „jótékony” állam rásózta a bérlakásokat a polgárra, aki így tulajdonossá vált és nem vette észre, hogy az állam megszabadult a karbantartás, a felújítás költségeitől. Mostanában azon gondolkodom, hogy milyen könnyű belőlünk, polgárokból hülyét csinálni.

    Emberek állati indulattal

    2008. március 28., 11:12 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Jó volna, ha nem értenének félre! Nemrég egy hároméves kisfiút agyonvert az apja. Na, már most az a helyzet, hogy én irtózatosan félek kutyamenhelyre menni, meg árvaházba. Mind a két helyről szívem szerint mindenkit haza szeretnék vinni, kutyát és árvagyereket. Azért kezdtem azzal, hogy nem szeretném, ha félreértenének, mert nyilván kutyát és gyereket nem normális együtt emlegetni, a helyzet viszont mégiscsak hasonló. Kiszolgáltatott lényekről van szó, és ép ésszel, ép szívvel alig lehet túlélni az ilyesfajta látogatásokat.
     
    Lassan harminc éve lesz annak, hogy Kovalik Márta (a valaha élt legnagyobb rádiós dokumentarista) elküldött Ercsibe azzal, hogy csináljak dokumentumműsort egy családról, amelyből hat gyermeket ki akar szakítani a gyámügy. Félreértés ne essék, nem cigányokról van szó, hanem „magyar” családról. A hat gyereket hat különböző családnál helyezték el és én mind a hat gyereket megkerestem, és mind a hat gyereket szívem szerint hazavittem volna. A legkisebb – olyan hároméves lehetett – csöngetés után a kapuban a nyakamba ugrott azzal, hogy ugye hazaviszel!
    Ami a kutyákat illeti, van egy jópofa élményem. A TV2 látványos lefilmezett akciót bonyolított le egy kutyamenhelyen, minden „celebet” odacsődített azzal, hogy jelenlétünkkel is előremozdítjuk a kidobott kutyák sorsának alakulását. Neveket nem mondok, de ott volt mindenki, aki a csatornánál fontos volt. Vittem három nagy zsák kutyaeledelt és ez hiba volt. Méregdrága autómmal beálltam az ugyancsak méregdrága autók közé, aztán a csomagtartóból elcipeltem a zsákokat az illetékesekhez. Nehogy félreértse bárki, nem arról van szó, hogy „fényezni akarom magam” de rajtam kívül senki nem vitt semmit. Biztosan nem jutott eszükbe. Nyilván úgy érezték, hogy jöttek akárhány tíz kilométert az M5-ön, ingyér elzötyögtek rossz földúton a menhelyig, megtették azt, amit a haza megkövetelt.
     
    Visszatérve az agyonvert hároméves kisfiúra, engem igazából az foglalkoztat, hogy miféle indulatok élhettek az apában? Miféle gátlások szabadulhattak fel benne akkor, amikor megölte a kisfiát? Azt hiszem a magyar társadalomban nem működnek igazán a legalapvetőbb gátlások sem. A Dunakanyarban ősszel, október elején tucatszám dobják ki a megunt kiskutyákat luxusautókból. Gyűlölöm ezeket az embereket! Még egyszer elnézést, ha a párhuzamért, bárki megsértődne, de szerintem éppen csak egy hajszál választja el a megunt kutyától megszabaduló szuperértelmiségit attól a cigányembertől, aki csak azért kínozza a gyereket – és végül megöli – mert az a mániája, hogy a gyerek nem tőle van.

    Irigylésre méltó öregek Amerikában

    2008. március 26., 15:37 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Valamelyik bulvárlapban olvastam, hogy 93 éves öregúr számíthat büntetésre Floridában, mert tisztességtelen ajánlatot tett egy fiatal nőnek. Az volt a probléma, hogy a hölgy nem prostituált volt, hanem rendőr. Fogalmam sincs, hogy milyen büntetésre számíthat a korosodó Don Juan, mindenesetre ezúton is gratulálok. Már magához a tervhez is. Az elmúlt években alkalmam volt párezer kilométert autózni Kaliforniában és Floridában és sok egyéb mellett éppen az idős emberekkel való törődés keltette fel a figyelmemet.
     
    Nem is jó szó az, hogy törődés, mert az azt sugallná, hogy az idős emberek gyámolításra szorulnak, az Egyesül Államokban erről szó sincs. Azt tapasztaltam, hogy az idős emberek öntudatosak és önállóak, az említett két állam tele van virgonc öregekkel. Nemcsak arról van szó, hogy mindenütt ott vannak, a tengerparton együtt futnak a fiatalokkal, este kiöltöznek és vacsoráznak, aztán táncolni mennek, aki teheti golfozik, akinek arra nem futja, kutyát sétáltat, vagy valamelyik parkban kártyázik, sakkozik. Figyelemre méltó mennyire ápoltak és mennyire figyelnek az öltözködésre.
     
    Ha valaki Magyarországon hírműsorokat néz a televízióban, azt láthatja, hogy amikor nyugdíjról, vagy bármilyen az idős embereket érintő intézkedésről van szó, vágóképként mindig ugyanazokat a jeleneteket látjuk: fogatlan, lerongyolódott idős férfi vonszolja magát meg a cekkerét valamelyik piacon, öregasszony bokáig érő télikabátban ugyancsak nejlonszatyorral a kezében toporog egy buszmegállóban, aztán ők ketten, az öregúr és az öregasszony bizonytalan léptekkel próbál az autók közt áttántorogni a túlsó oldalra. A magyar televízióban ilyenek az öregek.
     
    Elnökválasztás lesz Amerikában. Nagy esélyes a republikánusok valószínű jelöltje John McCain szenátor. Ő momentán 71 éves. Viccelnek persze a korával, de mindenki számára nyilvánvaló, hogy a kor az USA-ban nem akadály. Magyarországon már ötven fölött szinte lehetetlen munkát kapni. A vezető pozíciókban lévő magyar ötvenesek a visszavonuláson gondolkodnak. Egészen elképesztő, mennyire elutasító a magyar társadalom az idős emberekkel szemben. Nálunk az utcákon alig-alig látni azt, ami az Egyesült Államokban teljesen megszokott, miszerint idős párok sem félnek kézen fogva andalogni, merthogy arrafelé a szerelem sem a fiatalok kiváltsága.

    Alexa Károly dilemmája

    2008. március 25., 11:34 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Alexa Károly irodalomtörténész az „Aki átvette a díjat”. Ezzel a címmel jelentette meg jegyzetét a kitüntetett. József Attila-díjról van szó, és ahogy a protokoll előírja, az irodalomtörténész megkapta a díjátadóra szóló meghívót, majd eltűnődött: „Asztalomon a kulturális miniszter által szignált meghívó, merített papíron. Egy „mai” miniszter, akivel kezet kell fogni …” Divat mostanában ezen a szörnyű dilemmán meditálni, a sort Blaskó Péter színművész kezdte.
     
    1999-ben Hámori Józseftől, a Fidesz-kormány kultuszminiszterétől vehettem át az újságíróknak adható legmagasabb kormánykitüntetést, a Táncsics Mihály-díjat. Azt a díjat, amit nem kaptam meg a szociál-liberálisoktól, megkaptam a Fidesztől. Örültem a díjnak. A Magyar Rádióban eltöltött tizenhat év alatt úgy érzem megdolgoztam érte. Számomra világos volt, hogy kormányok jönnek, kormányok mennek, a díjak maradnak. Először akkor kaptam hányingert, amikor egyik barátom társaságban szemébe kapta azt a vádat, hogy „te jobb ha csöndbe maradsz, mert te még a Kádáréktól kaptad a Munkácsy-díjadat”. Kíváncsi volnék Blaskó művész úr kivel fogott kezet, amikor megkapta Kádáréktől az Érdemes Művész-díjat. Rémlik egyébként, mintha Csurka István is kapott volna József Attila-díjat és úgy rémlik, hogy ő nem Hámori József Fidesz-miniszter kezéből vette át.
     
    Mielőtt bárki felizgatná magát, mindenkit megnyugtatok, hogy Alexa Károly feloldotta ezt a dilemmát: „Amíg baktattam ki a plakettért meg a diplomáért, azzal próbáltam elfogadhatóvá tenni azt, amit elfogadnom nem kellett, hogy arra gondoltam: aki ott áll, az az ember latinszakos tanár.”
     
    Nagyon remélem, hogy ez a magyarázat kielégíti Széles Gábort, mert ha nem, erre a gondolatmenetre még rámehet Alexa Károly karrierje.

    Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban - II. rész

    2008. március 22., 21:55 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Tegnap ott fejeztük be, hogy a zsidók fújják az orrukat a mi medencénkbe. Bayer Zsolt meg is nevez néhányat közülük: „Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Mészáros Tamást és Dési Jánost”. Bayer idéz Karinthy Cini (Frigyes fia, Ferenc), 1967-es naplójából: „Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok… Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli mesterkedésektől, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak.” Bayer: „Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt … Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust … És csak ülünk a medencénk szélén és nem is értjük már a versenyfutást a parton.”
     
    Én is csak ülök, ha nem is a medence szélén, hanem egy fotelben és meredten nézem a kezemben tartott újságot, mert nem hiszem el, hogy ez a szöveg 2008. március 19-én, szerdán jelent meg. Csak emlékeztetőül még egy mondat: „Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket”. Ők, és mi. Ők a zsidók és velük szemben mi. Ezt a gondolatot azért elemezni kellene. Térjünk egy picit vissza régi egyetemi tárgyunkhoz a római joghoz, azon belül is az értelmezés lehetséges módozataihoz: a contrario, azaz az ellenkezőjéből való következtetés. Ha nem vagyok zsidó, akkor én nem tartozom közéjük. Ezek szerint tehát én egy másik halmazhoz, a többihez tartozom, a Bayer-féle „mi”-hez. Hát kérem szépen, ezt én kikérem magamnak! Olvastam, hallottam már eleget arról, hogy kereszttel a nyakamban veszélyesebb vagyok, mint a Heti Hetes összes zsidaja. Hát, én ma levettem nyakamból a keresztet mostantól nem szeretném megkülönböztetni magam.
     
    A Magyar Hírlap március 19.-e, szerdai számának 9. oldalával kapcsolatban még van mondanivalóm.

    Bayer Zsoltról és az antiszemitizmusról

    2008. március 21., 21:49 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Egész biztosan archiválni fogom a Magyar Hírlap március 19.-ei számát. Pontosabban nem az egész újságot, mert annyi helyet nem érdemel, praktikus okokból kitépem a 9. oldalt összehajtom és elteszem. A „Medence és környéke” címmel Bayer Zsolt főmunkatárs írt cikket „az antiszemitizmus védhetetlen vádjáról”. Egy történettel kezdi, amelynek az a lényege, hogy tíz éve, vagy talán annál is régebben a Lukács uszodában „egy nagy magyar író” „megpihent a medence szélén”, majd orrát a vízbe fújta. A történet így folytatódik: „Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!” Aztán egy másik fürdőző rászólt az illetőre, aminek az lett a vége, hogy a „Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket…” (tehát Kornis Mihályról van szó), „… kiugrott a vízből és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy „itt inzultálják a zsidókat!” …”
     
    Hogy a történet igaz-e, vagy nem azt nem tudom. Egyszer még a rádióban hallottam, hogy a Rádiózenekar valahol Nyugat-európában koncertezett és néhány tag este, vacsora után fürödni ment a szálloda uszodájába. Egyikük óvatlanul belepisilt a vízbe. Igen ám, de a rafinált szállodások valamilyen vegyszert tettek a vízbe és így a pisi óriási nagy színes ködként ölelte át a derék magyar zenészt. A történetnek nem az a vége, hogy a megszégyenített magyar zenész körberohangálta az uszodát, hogy itt üldözik a magyar zenészeket, hanem az, hogy leengedték a vizet és megfizettették a fertőtlenítés, meg a feltöltés árát. Megnyugtatok mindenkit, hogy egészen bátran használom szerte a világban az uszodákat, egyáltalán nem tartok attól, hogy a fejemhez vágják a vádat, miszerint minden magyar belehugyoz a szálloda vizébe.
     
    A cikkből kiderül még, hogy a „pompásan kihízott fejű” Friderikuszhoz ellátogatott Csillag István és Ungváry Rudolf. Bayer: „Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint „az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül”.” Na mármost, a cikkíró szerint ez a nagy darab szar a következőket mondta: „a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába.” Mondott még valamit arról is, hogy „Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának”.
     
    Fogalmam sincs, hogy pontosan idézett-e Bayer Zsolt, még az is lehet, hogy igen. Az egésszel az a bajom, ahogy Bayer folytatja: „Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az öszödi beszéddel, méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry, meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy „itt inzultálják a zsidókat!” „
     
    Csak úgy nagyon halkan megkérdezem, hogy jönnek ide a zsidók? Kun Béla, Szamuely Tibor, meg még egy rakás tanácsköztársasági népbiztos zsidó volt. És akkor mi van? Kádár János, Biszku Béla, Komócsin Zoltán nem volt az. És akkor mi a fasz van? Bayer Zsolt neve alapján rendelkezik sváb felmenőkkel is. A keresztlevelemet nekem is sváb névre, Rokobauerre állították ki. Ő is sváb és keresztény, én is sváb és keresztény, csak nehogy már valaki azonosítson engem azzal a másikkal.
     
    A Magyar Hírlap március 19.-ei számának 19. oldaláról még olvashatnak ebben a blogban.

    Császár Attila, a nagyszerű riporter

    2008. március 19., 16:03 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    A Magyar Nemzet fotóval illusztrált riportban számolt be szerdai számában arról, hogy a Hír TV újságírói védősisakban és „sajtó” feliratú sárga, láthatósági mellényben jelentek meg a Pénzügyminisztérium előzőnapi sajtótájékoztatóján, amelyet Veres János tartott. És valóban, ott van a fotó, hátulról fényképezték a Hír TV újságíróit. Valamiféle sisakszerűség tényleg van a fejükön, de a „sárga láthatósági mellényen” az áll, hogy „PRESS”. A Magyar Nemzet tudósítója szerint botrányos sajtótájékoztatót tartott a pénzügyminiszter. Már rögtön az elején szóba került természetesen Császár Attila és a pénzügyminiszter „dulakodása”. A Magyar Nemzet tudósítója utal a Hír TV kameráinak felvételére: „Veres János hétfőn gyakorlatilag nekitámadt a Hír TV riporterének, aki kérdést kívánt föltenni a Kabai-féle Nyír-Uncia Kft-t érintő, kétszázmilliós állami megrendeléssel kapcsolatban.”
     
    Magam is láttam a felvételt, csak azt nem, hogy a pénzügyminiszter megtámadta volna Császár Attilát. Az történt, hogy Veres János tempósan haladt és ekkor Császár Attila kezében egy mikrofonnal, elé állt. Úgy, mint a kézilabdában, két dolog lehetséges: amikor test-testtel ütközik, a bírónak mérlegelnie kell a szándékot. Azt kell ugyanis eldönteni, hogy ki a kezdeményező. Kézilabdában, ha a támadó a vele szemben szabályos pozícióban lévő védőt kibillenti a helyzetéből, akkor az „belemenés”. Ha viszont a védő ilyen-olyan megengedhetetlen módszerrel billenti ki egyensúlyából a támadót, akkor ő a vétkes. Miután jó tizenöt évig riporterkedtem a Parlamentben, minisztériumban, egyáltalán mindenütt, az a véleményem, hogy egy szemközt jövő interjúalany elé állni, nem szerencsés. Szakmai szabályok azt mondják, hogy adott esetben a tempósan haladó pénzügyminiszter oldalán kell haladni, és a következőket kell mondani: Jó napot kívánok! Császár Attila vagyok a Hír Televíziótól és szeretnék Önnek egy kérdést feltenni. Aztán a megszólított vagy megáll, vagy nem. Az nem megy, hogy elé állunk, nemcsak azért, mert udvariatlanság, de természetellenes is. A dologhoz még hozzátartozik, hogy Császár Attilának már volt egy afférja Veressel.
     
    Visszalapoztam, mit írt annak idején Para-Kovács Imre az ügyről, ha jól emlékszem 2006. december 19-én: „Aki nézi az Animal Planet, vagy a Spektrum műsorait, az el tudja képzelni a vérszomjas ragadozót, az őrjöngő Verest, ahogy kamerát fejel… Azonban megtekintettem az ominózus felvételt (mert bizony a kamera működött közben), és azt kell mondanom, Veres vagy nem lakott soha Borsodban, vagy a Hír TV operatőre Schwarzenegger, aki simán megtartja a megfejelt kamerát, hogy az meg se mozdul amikor Veres buja fejtetője kitakarja a látnivalót. A képen azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter bólint, a fejtető közelg, a kép elsötétedik, majd kivilágosodik, és kisvártatva felcsendül Császár Attila jellegzetes hangja (nem, nem, ezúttal nem azt ordítja, hogy „hozzák a nyílászárókat a fiatalok!”): „lefejelte a kamerát”- mondja a nagyszerű riporter, de jelentős késéssel. Nyilván értelmeznie kellett a Szövetség szempontjából a történteket.”
     
    A „nagyszerű riporterre” emlékszem még a rádióból. Kezdő korában nem különösebben tűnt fel. Egyetlen olyan riportjára, tudósítására sem emlékszem, ami bekerült volna valamelyik általam vezetett rádióműsorba, ami nem azt jelenti, hogy nem szerkesztettem be az anyagát, csupán annyit, hogy egyetlen egyre sem emlékszem. Császár Attilával nem az a baj, hogy az emlékezetes tévéostrom idején szakmailag csődöt mondott, a nagyobb baj az, hogy amit művelt és művel, az minden tekintetben elfogadhatatlan.
     
    A délszláv háború kirobbanásának idején a Nap TV vendége volt Für Lajos. Korán reggel átfutottam az újságokat, és mindegyik címlapon foglalkozott azzal, hogy kiderült, Magyarország géppisztolyokat szállított Horvátországnak. Megérkezett a honvédelmi miniszter, aki azzal nyitott, hogy mindenről kérdezhetem, de a fegyverszállításról nem. Mondtam neki, hogy muszáj kérdeznem, mert ezzel vannak tele az újságok, ez a nap híre. Azt mondta, hogy amikor kéthete meghívták a műsorba, akkor szó sem volt fegyverszállítási botrányról. Mondtam, hogy most viszont szó van, és az nem megy, hogy nem beszélünk róla. Für azt mondta, hogy akkor ő most hazamegy, csak akkor marad, ha megígérem, hogy nem kérdezem a géppisztolyokról. Mondtam, hogy nem kérdezem, aztán öt perc múlva a kamerák előtt persze megkérdeztem. A körkörös védelem atyja soha többet nem állt velem szóba, sőt, egy ideig a Magyar Rádiónak sem nyilatkozott. Ezt tudomásul vettem.
     
    Veres János az őt provokáló Császár Attilával nem óhajt szóba állni. Van ez így, én csak tudom. A végén kénytelen vagyok idézni Para-Kovács Imre már emlegetett feljegyzéséből, amelyben azon morfondírozik, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy Veres János pénzügyminiszter lefejelte a Hír TV kameráját: „Istenem, szinte hallom Semjén Zsolt hangját a következő interpellációs napon, ahogy feldolgozza az esetet, és levonja a szükséges következtetést: Gyurcsány Ferenc mondjon le! Gyönyörű pillanatok lesznek.”

    Egy kis történelem Gusztos Péternek

    2008. március 19., 14:36 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Voltak azért március tizenötödikének mulatságos következményei is. Rogán Antal, az V. kerület fideszes polgármestere nyitott azzal, hogy ő tudja a megoldást, amelynek révén Demszky Gábor főpolgármester megúszhatná a tojás dobálását, a megvalósított tettleges becsületsértést. Demszky például zárt térben tarthatna megemlékezést. Feltételezem, olyasmire gondolhatott Rogán, hogy Demszky zárkózzon be a budiba, vagy mondjuk a fürdőszobába és ott tartson izzó hangulatú beszédet. Feltételezhető, hogy sem a vécédeszka, sem a mosdó nem kezd sípolni, anyázni, és ily módon mind az esernyő, mind a tisztító (egykor Patyolat) megtakarítható. Rogán javaslata elgondolkodtató, és legyünk őszinték, picit kuncoghatunk is, mert az ötlet már-már szellemes.
     
    Csakhogy Rogán gondolatkísérletét überelni tudta Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője. Ő a következőt volt képes mondani: „Demszky Gábor már akkor is március tizenötödikei megemlékezéseket szervezett, amikor ezt az egypárti diktatúra üldözte, és amikor Rogán Antal az V. kerület fideszes polgármestere még a középiskolai KISZ-t szervezte.”
     
    Azt hiszem világos, hogy mit sugall Gusztos. Egyértelműen azt, hogy az ifjú Rogán a középiskolában nem volt más, mintegy ijfúkommunista bérenc. Mert ugye az ifjú Rogán szervezhette volna a Fidelitast, aztán a szocdem orientációjú fiatal baloldalt, esetleg lobogtathatta volna az Ifjúsági Demokrata Fórum zászlaját. De nem. Az ifjú Rogán leszarta a Fidelitast, az Ifjúsági Demokrata Fórumot, fityiszt mutatott az Fiatal Baloldalnak és makacsul szervezte a Kommunista Ifjúsági Szövetséget.
     
    Ha nem ebben az országban élnék, talán még el is hinném ezt a mesét, mert ugye tudjuk, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van. Demszky Gábor (a polgári ellenzék és a magyar szamizdat kiemelkedő alakja … taps!) 1952-ben született, míg Rogán Antal a Fidelitas egykori elnöke, az V. kerület fideszes polgármestere (hazánk spirituális vezetőjének lehetséges utódja … taps a túloldalon!), húsz évvel később, 1972-ben született. Ezért aztán Gusztos Péter (a kissé zilált SZDSZ kétségkívül agilis ügyvezetője … nagyon gyér taps a távolból), aki 1976-ban született, pontosan tudhatná, hogy Rogán Antalnak a középiskolában nem volt módja választani, hogy mit is szeretne ő szervezni. Mivel ő szervezőalkat volt, ezért mi maradt neki … hát a KISZ. Azt hiszem, Gusztos Péter is megfontolhatná azt a javaslatomat, hogy ezentúl csak borzasztó szűk körben fejtse ki véleményét Demszky lehetséges március tizenötödikei tevékenységéről, például súgja a felesége fülébe.

    Ha majd Pilhálék brekegnek a faiskolámban

    2008. március 18., 14:32 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Megnéztem a lexikonban, ezért biztos, hogy a fűzfa gyorsnövekedésű. Ha már így utánanéztem, azért tisztázzuk, hogy a fűzfavirágúak családjának két nemzettsége van, a háromszázhúsz fajt számláló fűz, és a harminc fajt magában foglaló nyár. A latin elnevezést mellőzném. A dolog lényege az, hogy a fűzfavirágúak túlnyomórészt az északi félteke hidegebb területein terjedtek el, a trópusi, illetve szubtrópusi területeken egyetlen őshonos faj található. Mint arról már szó volt, a fűzfavirágúak (egye fene, Salicales) legtöbb tagja nagy elterjedési területű, de ami a legfontosabb, gyorsnövekedésű.
     
    Nekem is volt fűzfám. Amikor Kisorosziban annak idején megvettem a telket, a földből legfeljebb gaz nőtt ki. Nem vagyok egy türelmes természet, ezért a Mátrából darus kocsival hozattam két nagyon szép fenyőt és egyik barátom kertjéből Kisorosziba került egy ugyancsak megtermett fűzfa. A két fenyőnek évekbe tellett, amíg sikerült elfelejteniük a Mátrában megszokott körülményeket és elfogadták a sorsukat, hogy a Dunakanyarban élik le az életüket. A fűzfa viszont élte a világát. Évről-évre méterekkel nőtt, óriási lombkoronát növesztett és ez lett a veszte. Ősszel hihetetlen mennyiségű levelet hullajtott, és ha nehezen is, de megszületett a döntés, pusztulnia kell.
     
    Mindez arról jutott eszembe, hogy egészen kedves írást olvastam a Magyar Nemzet mai, azaz keddi számában, Pilhál György tollából, az a címe, hogy „Már zöldül”. Az első mondat pedig így szól: „Zöldül a kis fűzfa a kert közepén.”. Nem kell megijedni, ez nem egy nóta első sora, merthogy itt egy jegyzetről van szó. A tematika nem más, mint a szabadság. Íme: „Mindig vágytam egy fűzfára, ahogy szaladtak az évek, annál inkább. Talán mert gyorsabban nő, mint a többi. Ha már szorítja az embert az idő, nincs türelme kivárni a diófa lassú gyarapodását. És most mindnyájunkat szorít az idő. Zöldet szeretnénk látni, mielőbb. A szabadság zöldjét. A mielőbbi tavaszt.
     
    Hát, így vagyunk ezzel mi nyugdíj felé igyekvők. Nem nagyon van időnk diófával vesződni, jöjjön egy fűz, a háromszázhúsz fajt számláló családból. Tisztára úgy vagyunk a fűzzel, mint az autóval. Minél előbb szeretnénk zöldet látni, a szabadság zöldjét. Ez már egy kicsit politika, de nem baj. Íme, a folytatás: „Kis tavacska bújik meg a fűzfa tövénél, ott szokta kibrekegni magát a béka. A közeli kerti padon meg én, legtöbbször a szomszéddal, a haverokkal …” (Mármint hogy ott a padon, ott szokták kibrekegni magukat … ha jól értem. Most tessék figyelni, mert a figyelmes olvasó megtudja, hogy mikor adódott alkalom legutóbb brekegnie Pilhálnak az ismerősökkel:) „Legutóbb március idusáról beszéltünk egy-egy pohárka mellett. A mostaniról. Hogy ez még nem az igazi, de jön majd az is, csak türelmünk legyen. És hitünk. Míg egymást biztatgattuk, határozottan az volt az érzésem, hogy a kis fűzfa mellettünk tovább nőtt.”
     
    Ha én egyszer faiskolát alapítok, a pedagóguskar csak és kizárólag Pilhálból és társaságából állhat. Napi nyolc órában brekegnének és a fák csak nőnének és nőnének.

    Mi lenne, ha felgyújtanék egy rendőrt?

    2008. március 17., 16:28 Módosítva: 2009-04-18 13:11
    0
    Szombaton este kiderült, hogy van égőrendőr is. Eddig tudtunk járőröző rendőrről, autópálya rendőrről, rohamrendőrről, fekvőrendőrről, szombat este óta belopta magát a köztudatba az égőrendőr. Az égőrendőr attól égőrendőr, hogy ég. Nem azért ég, mert Tibettel szolidárisan benzinnel locsolta le magát, hogy ily módon tiltakozzon Peking elnyomó politikája ellen, a magyar rendőr attól ég, hogy meggyújtják. Ez magyar virtus, a módszer borzasztóan egyszerű. Molotov-koktélt készíteni szinte semmi. Elmész egy-két palackkal a legközelebbi kúthoz, kérsz pár deci benzint, aztán nem kell más, mint néhány parafadugó, természetesen átfúrva, a lyukon keresztülhúzod a kanócot, dugaszolsz, az üvegeket egy válltáskába helyezed, aztán nincs más dolgod, mint meghallgatni az aktuális szónokot, aki irányt mutat. A célállomás általában az a hely, ahol a magyar miniszterelnök feltalálható. Arról persze szó sincs, hogy sokat kellene gyalogolni a válladat húzó tarisznyával, mert előbb-utóbb szembe találod magad az égetnivaló rendőrökkel. Akkor már minden tiszta, elő az üvegekkel, célra tarts és dobj. Attól nem kell tartani, hogy ilyen-olyan okból célt tévesztesz és egy másik szittya magyart találsz el, mert a magyar rendőr merő tapasztalatból hord magánál poroltót. Az önzőfajta rendőr először magát oltja el, aztán jöhetnek a szittyák. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mi van akkor, ha előállítanak? Egy talpig magyar arra a kérdésre, hogy tessék mondani, valóban benzines palackkal próbálta felgyújtani a társadalmi rendet védő rendőrt, azt az egyenes választ adja, hogy igen. Igen, én valóban benzines palackkal próbáltam lángba borítani a rendőrt, miért is tagadnám, hiszen a nagyfelbontású térfigyelő kamerák úgyis megmutatnák mi az igazság. Erre az őszinte feltáró jellegű vallomásra ne várjon senki választ, mert néhány óra hallgatás és némi papírmunka után reggel nyílik az ajtó és lehet hazafáradni.
     
    Arra azért kíváncsi volnék, hogy mi történne akkor, ha hétfő délután kiállnék a Ferenc körút közepére, kezemben egy benzines palackkal, a szél ellenére ügyesen meggyújtanám a kanócot és a Molotov-koktélt hozzávágnám az első arra járó rendőrhöz. Jogilag sok minden szóba jöhetne, az ejnyebejnyétől az emberölési kísérletig, de az ügy kimenetelét tudjuk: reggel haza lehet menni.