Havas Henrik

Ki kapott ötöst Havastól?

2008. január 22., 11:33 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
133 hozzászólás
Még mindig vizsgáztat?

Ezek már csak utóvizsgák és igencsak utálom.

Szóban, vagy írásban?

A normál vizsga az írásban volt, az utóvizsga szóban.

Szerintem a közönséget érdekli, milyen feladatot kell megoldania egy elsőéves, kommunikáció szakos hallgatónak.

Ha akarja, természetesen név nélkül, feltehet két vizsgalapot. A hallgatók teendője roppant egyszerű volt, rövid dolgozatot kellett írni egy a Népszabadságban és egy a Magyar Nemzetben megjelent cikkről.

Játsszuk azt, hogy közlünk egy ötös, meg egy elégtelen dolgozatot. Kíváncsi vagyok ki tudják-e találni a kommentelők, hogy melyik a jeles és melyik az elégtelen.

Távolról sincs vége, olvasson még

A rágóköpésről és bulvártévéről

2008. január 19., 20:01 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
95 hozzászólás
Akármerre megyek, mindenütt Önt látom.
 
Mit mondjak, furcsa. Engem valahogy az elmúlt harminc évben soha nem reklámoztak, a műsoraimat se. Soha nem voltam a műsorújságok címlapján. Három éve nem állok szóba a bulvársajtóval, ehhez képest állandóan foglalkoznak velem. Én már beletörődtem, a családom nem annyira.
 
Miért szerénykedik?
 
Nem erről van szó, hanem arról, hogy ehhez a felhajtáshoz tulajdonképpen nincs is közöm. A tulajdonos megbízott néhány szakembert, hogy propagálják az új műsort, én pedig rábólintottam.
 
Belefér az is, hogy rágógumit köpköd?
 
Távolról sincs vége, olvasson még

Havas kiállt Dukai Regina mellett

2008. január 18., 10:14 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
97 hozzászólás
Kitört a botrány az Eurovíziós Dalfesztivál zsűrije miatt. A kiesettek azt mondják, hogy lobbi érdekek döntötték el, hogy ki jusson tovább, egyébként pedig már az is eldőlt, hogy ki lesz a győztes.

Engem is meglepett, hogy kiesett Oláh Ibolya, Tóth Gabi, vagy éppen a Cotton Club Singers, de ez még nem jelenti azt, hogy azok akik továbbjutottak, azok alkalmatlanok, tehetségtelenek.

Nem látszik magán, hogy olyan nagyon felháborodott volna.

Nem, mert volt alkalmam tapasztalni, hogy megy a zsűrizés „magyar módra”. Két-három évvel ezelőtt meghívtak zsűrielnöknek a popsztárok szépségversenyére. Én nem járok partikra, fogadásokra, de ezt a meghívást elfogadtam, mert miért ne nézné meg az ember a legszebb lányokat, akik ráadásul még énekelnek is.

Tényleg megérte elmenni, mert rendben volt a rendezés, normálisak voltak a díszletek, jól szólt a zene és nagyon csinosak voltak a lányok. Amikor az utolsó szám is véget ért, mi, a zsűri tagjai hátramentünk a díszletek mögé és egy perc alatt eldöntöttük, hogy ki a győztes. Talán Bródy János volt az, aki először kimondta Dukai Regina nevét, azzal a megjegyzéssel, hogy nemcsak szép, de dicsérendő, hogy nem playbackről énekelt. Mert az igazság az, hogy a legtöbb lány csak tátogott.

Mint mondtam, a zsűri egységesen Dukai Reginát támogatta, amikor megjelent egy srác. Határozott hangon kijelentette, hogy az egyik Fresh-lány nyert. Megkérdeztem, hogy ki a bánat maga? Mire mondta, hogy ő a főszponzort képviseli, és az eredeti megállapodás az volt, hogy ők mondják meg, hogy ki legyen a győztes. Azt nem állítom, hogy hosszas vita alakult volna ki, mert elküldtem a srácot a francba és ezzel el is dőlt, hogy mégiscsak Dukai Regina nyer. Azóta nem voltam zsűrielnök, és nem is leszek. Nem akarom persze azt állítani, hogy Magyarországon minden verseny így dől el, és azt se gondolom, hogy ez magyar specialitás volna, minden esetre egyáltalán nem lenne meglepő, ha az Eurovíziós Dalfesztivál esetében is hasonló történne.

Balázs megéri a pénzét

2008. január 16., 14:13 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
84 hozzászólás

Szerdai számában azt írja a Bors című bulvárlap, hogy 20 millió forintos csúcsgázsijával Balázs a legjobban fizetett tévésztár. Mit szól ehhez?

Nem tudom honnan veszik ezt az információt, én általában olyan szerződéseket írtam alá a televíziókkal, amelyek intézkednek arról, hogy mind két fél bizalmasan kezeli az adatokat, mindenek előtt a gázsi összegét. Vannak persze pletykák, ki ezért, ki azért kiszivárogtat adatokat, de biztosat nem lehet tudni. Ha a Balázs évi 20 millió forintos csúcsgázsit kap, azzal biztos, hogy nem ő a legjobban fizetett tévésztár.

Ezek szerint Ön az?

Ezt nem mondtam. Ez a srác három műsort vezet, szerintem megérdemli ezt a pénzt. Pontosan hozza azt a formát, amit az általa képviselt műfajban elvárnak.

Az előbb azonban én nem Balázsról kérdeztem, hanem arról, hogy Ön mennyit keres?

Legyen elég annyi, hogy miután minden hétköznap vezettem műsort, nem tartom rendkívülinek, hogy jóval többet kaptam, mint Balázs.

A bulvárlap közöl egy toplistát is, eszerint Friderikusz évi 140 milliót, Fábry 70 milliót, Frei Tamás 55 milliót visz haza. Ez megint egy bulvárlapos baromság. Nehogy már valaki elkezdje irigyelni Friderikuszt, vagy Freit! Ők nemcsak műsorvezető riporterek, hanem producerek is. Ebből a pénzből nekik fizetniük kell mindenkit, aki a műsorkészítésben részt vesz.

Ön miért nem lett producer?

Mert nem vállaltam. 2002 tavaszán megkereset Pintér Dezső, a TV2 akkori vezérigazgatója, hogy minden hétköznap este hét és nyolc óra között csináljak egy Larry King típusú műsort, méghozzá élőben.

Mennyiért?

Tíz hónapra 100 milliót ígért, viszont nekem kellett volna előállítani a produkciót ebből a pénzből.

Miért nem vállalta?

Ennek két oka volt. Nem rég olvastam, hogy sztrájkolnak a hollywoodi forgatókönyvírók, kreatív emberek. Köztük van az a kétszáz munkatárs, aki Larry King stábjához tartozik. A TV2 lehetőségeit ismerve, esély se volt egy normális stáb működtetésére, másrészt kicsi ez az ország. Nincs itt annyi sztár, hogy velük mindennap el lehessen adni egy órát főműsoridőben.

A Storytv felkérését miért vállalta el, hiszen január 28-tól azt fogja csinálni, amit 2002-ben is csinálhatott volna, ha vállalja.

Kezdjük azzal, hogy a Storytv mögött egy óriáscég áll, a finn Sanoma, amelyik több mint harminc magazint ad ki. Eldöntötték, hogy csinálnak egy versenyképes televíziót. Ez komoly kihívás és tényleg érdekel. Másrészt felvételről megy majd a műsor és ez meglehetős biztonságot ad. Politikusok csak akkor kerülnek be, ha valami igazán fontos dolog történik velük, a nézők viszont rengeteg érdekes emberre számíthatnak. Hogy kik azok? Legyen meglepetés.

Havas szívesen lenne nyugdíjas hamburgi

2008. január 15., 13:24 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
27 hozzászólás
Melyik a legizgalmasabb ország, ahol valaha járt?

    Hát, sokat kellett gondolkodnom a válaszon, végül is arra jutottam, hogy Németország. Háromszor voltam az Egyesült Államokban, mert ugye először ez jut az ember eszébe. A gond az, hogy az USA mintha nem is egy ország volna, hanem valamilyen jelenség, még durvábban tákolmány. Aki csak New Yorkban vagy a környékén jár, és aztán megy Floridába, szinte semmi közöset nem talál. Florida olyan, mint a Balaton déli partja a hatvanas években, keverve a magyar újgazdagok lakóparkjaival, plusz a spanyol tengerpart turista paradicsomaival. Aztán autózz pár ezer kilométert Kaliforniába és rájössz, hogy ha nem tudsz spanyolul, akkor még egy sört se nagyon tudsz megrendelni. Közben persze ott van a Stanford Egyetem, ahol elég egy órát sétálni a campuson és akkor aztán tényleg megérzed Amerika nagyságát.

    De mitől olyan izgalmas Németország?

    A legmegkapóbb élményem Hamburgban volt. Egyébként is imádom a Hansa-városokat, de a német karaktert a maga valóságában mégis csak egy átlagos hamburgi étteremben érzékeltem. Hétköznap, kora délután, a vendégek nyolcvan százaléka nyugdíjas korú hölgy és úr volt, kifogástalan ruhák, visszafogott, de jól kiválasztott ékszerek, ápolt körmök és karbantartott frizura, fantasztikus hangulat, elbűvölő. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi szeretnék lenni a következő néhány évtizedben, megmondom: nyugdíjas hamburgi polgár.

Aztán ott van Berlin. A németek tudtak mit kezdeni a múltjukkal. Ott nincs elmebeteg, aki lebontaná a Vörös Hadsereg emlékművét, aki elvenné az utcától a Rosa Luxemburg nevet, aki vitatná, hogy a városnak szüksége van kommunista identitású színházra (ha nem tévedek, az egyik Maxim Gorkij nevét viseli), a gyorsvasutat tartó kőépítmény íveit szinte végig beépítették, egymás mellett sorakoznak a mexikói, az olasz, a kínai, a thai éttermek. Természetesen van török negyed, és természetes, hogy a berlini kapu előtt a legszélsőségesebb rockbandát hallgathattam, több tízezer ember társaságában.

Aztán az ember elballag a Mercedes-Benz többemeletes kiállító termébe, ahol ingyen adják a kávét és még vásárolni sem kell. Vagy ott van Regensburg! Minden ápolt. Minden a helyén van, és mégis a valódi német rendbe belefér, hogy a híd mellett süssék a kolbászt, csapolják a sört, árulják a vattacukrot meg a pattogatott kukoricát. És az is tetszik, hogy Németországban – eltekintve a kitáblázott szakaszoktól – nincs sebességkorlátozás az autópályán. Azért nincs, mert nem kell. Magyarázzam még? Ha igen, akkor még csak egyetlen dolog: Németországot nagy koalíció irányítja, amelynek élén Angela Merkel személyében egy volt NDK állampolgár áll. Ja, azon kívül mindig Schumachernek és a Bayer Münchennek drukkoltam.

A kommentelőknek is nagy felelőssége van

2008. január 14., 13:04 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
25 hozzászólás
Meg szokta lepni önt a hozzászólók hangneme?

    Hát, igen is, meg nem is. Az oktalan, céltalan, álnév mögül előbúvó trágárság talán igen. Nem mintha zavarna. Gyerekkoromban a falon az a felirat, hogy „Pisti hüje”, az tényleg édes volt és ártatlan, annak ellenére, hogy se Józsi, se Sanyi nem írta alá. Komolyra fordítva a szót, engem is foglalkoztat, kik lehetnek az álnevek mögött. Néhány beteg ember miatt nyilván nem megy el az ember kedve attól, hogy írjon. Mellesleg nyilván nem a betegeknek dolgozik az újságíró, hanem az épelméjűeknek. Ez egyébként tananyag. Az egyetemen óhatatlanul megbeszéljük, hogy kinek is ír, kinek is beszél az újságíró.

    A válasz elég nyilvánvaló: a közönségnek.

    Na jó, jó, de mi az, hogy közönség? Azt, amit most én a titkárnőmnek diktálok, azt elolvashatja a nyolcvanhárom éves mamám, a tanyán élő nyugdíjas, az egyetemi professzor, az érettségizett autószerelő, az általános iskolás diák, tehát a közönség lényegében meghatározhatatlan, hiszen teljesen heterogén társaságról van szó. Gondoljon csak arra, mennyire mások az emberek életkörülményei, mennyire fontosak a generációs különbségek, a kulturális közeg, az iskolázottság, stb., stb.

    Igaza van, de akkor a dolog mégiscsak megoldhatatlan, nem?

    Egyáltalán nem. Szerintem a közönséghez azok az emberek tartoznak, akik: érdeklődőek, nyitottak, toleránsak, és ami a legfontosabb, aktívak. Az érdeklődő embert foglalkoztatja mindaz, ami szűkebb-tágabb környezetében történik, mert tisztában van azzal, hogy nyitott társadalomban élünk, ezért a kisebb-nagyobb történések nyilván befolyásolják a mindennapi életünket. Aki nem jut információhoz, az ma már elveszett.

Az, aki nyitott, az képes leszámolni az előítéleteivel, nem ijed meg az újtól, képes azt befogadni és hasznosítani. Nyitottság nélkül nem létezik alkalmazkodás. Ez még akkor is igaz, ha a médiaszociológusok szerint az emberek nagy többsége inkább szereti azokat a híreket, amelyek megerősítik meggyőződését, korábbi tapasztalatait. Umberto Eco olasz filozófus, nyelvész szerint az információs társadalomnak van egy elitje, ők azok, akik képesek értelmezni a ránk zúduló információkat, és van a vesztesek tábora, amelyet maga alá temet a rá zúduló információ tömeg.

Toleránsnak lenni annyit jelent, hogy nem kívánjuk felebarátainknak azt, amit magunknak sem kívánnánk. Ennek az a lényege, hogy nemcsak figyelek mások – akár eltérő – véleményére, de figyelembe is veszem azt. Borzasztó nehéz a mai világban toleránsnak lenni. Hát persze, hogy nehéz tudomásul venni a különbségeket, neki más a bőrszíne, más a vallása, más az identitása, másként gondolkodik a világról, esetleg jobb körülmények között él, mint én, másképp fejezi ki magát, eltérően reagálunk ugyanarra a történésre. A toleranciát szerintem tanítani kell és tanulni kell.

Már szóba került, hogy az információs társadalom világában élünk, épp ezért óriási az újságírók felelőssége. Korábban a szocializáció hagyományos terepe a család, az iskola és a templom volt. Az új generációk ma már egyre inkább a média segítségével sajátítják el a társadalmi beilleszkedéshez szükséges ismereteket. A homokozóban megtanuljuk, hogy ki a fiú, ki a lány. Pistike, te nem sírhatsz csak azért, mert elvették a homokozó lapátodat, hiszen te fiú vagy. Itt kezdődik a szocializáció, meg kell tanulni a nemi szerepeket. A tízparancsolatot a hittanórán sajátítjuk el, az egyszeregyet az iskolában. Úgy tűnik, hogy manapság legtöbbet a médiából veszünk át. A napokban a német RTL-t néztem, egy fogatlan pasas – egyébként angolul beszélt – félórán keresztül produkálta magát a visongó közönségnek, óriási sikert aratott azzal, hogy az akvárium vizével együtt lenyelt két aranyhalat, utánuk engedett egy apró Rubik-kockát, aztán az egészet visszaöklendezte. Befejezésül annyit, hogy a gyerekek az internetet is böngészik, nemcsak tévét néznek. Az internethasználók felelőssége sem csekély, ők is példát mutatnak … ki így, ki úgy.
 

Havas: Marad a balkán a Nyugati környékén

2008. január 10., 21:11 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
34 hozzászólás
    Nem lesz kormányzati negyed. Legalábbis nem most, és nem ott. A tervekre elköltöttek 632 millió forintot.

    Kétféle válaszom van a fel nem tett kérdésére, miszerint örülök, vagy nem örülök a kormány döntésének. Kezdjük azzal, hogy örülök. Ahányszor átmegyek autóval a Ferdinánd hídon, örül a lelkem. Jobbra, balra pusztaság, gyom, kelet-európai nyomorúság.

Aztán eszembe jut, hogy hála a jó istennek, nem nyúlnak az Egészségügyi Minisztérium épületéhez se, amely az Arany János utca szégyenfoltja. Pontosan olyan undorító, bontásra ítélt ház, mint amilyen a Roosevelt téren állt annak idején, éppen az Akadémia mellett. Megmarad az összes ócska átépítésre váró miniszteriális épület, azok közül is a legszebb a Gazdasági Minisztériumé, tragikus állapotban van mindegyik. Az is óriási eredmény, hogy a Gresham fantasztikus újjáépített palotája mellett továbbra is a Belügyminisztérium foglalja el a főváros egyik legszebb – egykor bankszékháznak elképzelt – épületét. Abból se lesz egyhamar luxusszálló. Tényleg örül a lelkem.

Emlékezzenek Rogán úr akciójára, parkoló ügyben. Ezért is örülök, hogy továbbra sem lesz megoldott egyetlen minisztérium körül sem a parkolás. Szóval, marad minden a régiben és őszintén örülök annak is, hogy bár Berlinben megépült az új főpályaudvar a futball VB-re, nálunk továbbra is marad a balkán a Nyugati környékén. Örülök, hogy az Eiffel iroda által tervezett épületből nem lesz kulturális központ, szóval minden a legnagyobb rendben van.

    Azt már látom, hogy ön a kormányzati negyed elkészítése mellett van, de ön szerint tényleg megfelelő helyszín lett volna a Nyugati környéke?

    Engem egyáltalán nem érdekel, hogy hol épül föl a kormányzati negyed. Engem az érdekel, hogy végre változzon Budapest arculata. Ez mégiscsak egy világváros, amely megérdemel új színfoltokat, hazaiaknak, külföldieknek csodálni valót. De ebben a városban, ha történik is valami, lásd a Nemzeti Színház körülötti cirkuszt, azt mindig elkúrják. Én idiotizmust látok minden oldalról, és az a legrosszabb, hogy lassan már azt hiszem, hogy ennek így kell történnie.

    Semmi remény?


    A hét elején az egyik újságban láttam egy fényképet az V. kerület jelenlegi polgármestere, a fideszes Rogán Antal együtt ivott forralt bort szocialista elődjével, Steiner Pállal. Ez bíztató. Nehogy azt gondolja persze, hogy most már nagy koalícióról ábrándozok, én csak annak örülök, hogy ez a két politikus vette a bátorságot, hogy találkozzon, beszélgessen és a jelenlegi politikai viszonyok közt volt merszük együtt fényképezkedni. Magam előtt látom a Fidesz vezérek képét, hogy ez a Rogán Tóni már megint ügyeskedik. Egyébként tényleg ügyes ez a fiatalember, csak nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha Szijjártó, Répássy, meg Cser-Palkovics pszichiáterhez fordul. Persze Steiner elvtárs elvtársai is megérik a pénzt, ott is elkelne némi orvosi segítség, a búzaégető Karsai, meg a vizitdíj eltörlő Tóth Károly elég bonyolult személyiségi jegyekkel bír.

Havas: Dicsérjen meg téged a Kuruc.infó!

2008. január 9., 15:57 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
77 hozzászólás

A Kuruc.infón megjelent egy cikk, melyben az ön activitys szerepléséről írnak. Tudja, amikor Pákó felajánlotta „csokifaszát”, ön pedig kivonult a forgatásról. Az újságíró, bár kifejezi, hogy nem szereti önt, ezért a tettéért mégis dicséretben részesíti. Mit szól hozzá, hogy szimpatikus a Kuruc.infónak?

Hát, ez jó! Új mondás születik, valahogy így: dicsérjen meg téged a Kuruc.info! Komolyra fordítva a szót, a magyar közbeszéd egyik legnagyobb problémájával állunk szemben, két véglet szorítja az embert. Az egyik a zsidó-, a másik a cigányügy. Nem is olyan régen olvastam valahol egy komoly dolgozatot arról, hogy zsidóügy pedig nincs, mint ahogy cigánybűnözés sincs. Iszonytató baromság mind a kettő. Ha most azt mondom magának, hogy a színesfém-kereskedelem a cigányok kezében van, attól azért nem szakad le a plafon, mert igaz.

A gond ott kezdődik, hogy Antall József bronz mellszobrának az eltulajdonítását megideologizálják. Egyszerűen arról van szó, hogy a cigány számára egy óriási eszmei, de csekély anyagi értékkel bíró szobor eltulajdonítása nem sokban különbözik a MÁV trafóolajának ellopásától. Egyébként, mint jelent az a szó, illetve fogalom, hogy ügy? Nyilván olyasvalamit, ami foglalkoztatja a közvéleményt. Miért ne lehetne Romániában magyarügyről beszélni? Nyilván nem mindegy, hogy Koszovó után követel-e magának területi autonómiát Székelyföld. Ez ügy? Ez ügy. Hogy hogyan érzi magát Európa legnagyobb zsidó közössége nálunk, Magyarországon, az ügy. Mondhatnám, nemzeti ügy.

Távolról sincs vége, olvasson még

Havas pornóforgatáson járt, és nem dugott prostival

2008. január 8., 15:19 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
109 hozzászólás
Egyszer mesélte, hogy járt egy pornófilmforgatáson. Hogy érezte magát ott?

Szarul. Igen nagy bajban vagyok, mert keresem a szavakat. Emlékszem rengetegen kérdezték, hogy mi volt a legdöbbenetesebb a forgatáson, és annak idején azt válaszoltam, hogy… hát, igen, most idéznem kellene. Na, szóval azt mondtam, hogy borzasztó volt, hogy én akkor láttam életemben először a magamén kívül álló f…t. Lehet, hogy teljesen korszerűtlen vagyok, mert aztán egyéb könyvek kapcsán kiderült, hogy manapság három-négy álló f… egy kupacban már nem is nagy szám, én meg egy ilyen barom maradi vagyok.

Arra lennék kíváncsi, hogy mi történt ezen a forgatáson pontosan?

Mit mondjak, nem ez volt életem legmaradandóbb élménye, de ha ennyire érdekli… Egy debreceni csapat forgatott, a főnökük Németországban tanulta a szakmát, maga is szerepelt pornófilmben. Hajdúszoboszló környékén béreltek ki egy házat, a stáb a földszinten tanyázott, a felső szinten, a manzárdszobában forgattak. A lány személye tényleg érdekes volt, mert bár az út szélén a prostik túlnyomó többsége cigány, de a pornóban valahogy nem vesznek részt, nem igazán tudom, miért.
Távolról sincs vége, olvasson még

Havas bedőlt a természetgyógyásznak

2008. január 7., 15:30 Módosítva: 2009.04.18 13:11
2
41 hozzászólás
Mit gondol az asztrológiáról?

    Hát, nem sokat. Teljesen normális emberek a környezetemben beiratkoznak ilyen-olyan tanfolyamokra, könyveket bújnak, számítógépen programokat futtatnak. Engem ez egyrészt meglep, másrészt megdöbbent. Rengeteg előítélet él bennem és higgye el, igyekszem ellenük küzdeni, ezért aztán hangosan nem mondom ki, hogy szerintem az asztrológia egy marhaság, de azért azt gondolom.

    Soha nem hitt semmilyen jósnak, boszorkánynak, vagy asztrológusnak?

    Kerülöm a társaságukat. Egyszer bedőltem, illetve mielőtt ezt a sztorit elmesélném, eszembe jutott, hogy egyszer egy cigányasszony jósolt nekem a Margitszigeten. Ültem egy lánnyal a padon, amikor hirtelen megjelent egy cigányasszony és magához rántotta a kezem. Próbáltam tiltakozni, de már mondta is, hogy borzasztó hosszú az életvonalam, ezek szerint szép kort érek majd meg. Aztán gondterhelten vizsgálgatta azt a bizonyos életvonalat, és azt mondta, hogy rossz híre van, mert nagyon hirtelen szakad meg, ami nagyjából azt jelentette, hogy valószínűleg nem ágyban, párnák közt végzem. Bele se merek gondolni, hogy mit jelent ez! Már nincs is magyar hadsereg, ahova be kellene vonulnom.

    És mi volt a „bedőlés” története?


Távolról sincs vége, olvasson még

Havas és a tv2 III. rész: Az utolsó balhé

2008. január 5., 10:00 Módosítva: 2009.04.18 13:11
0
146 hozzászólás
Az elmúlt napokban sokat mesélt a tv2 „szellemiségéről”, de még mindig nem tudjuk, hogy szeptember elején Várdy Zoltán vezérigazgató – ahogy ő fogalmazott – miért tiltotta el a képernyőtől?

    Hát, elég nagy bajban vagyok, mert nem akarom ezt a fiatalembert megalázni. Szerintem – bár nem vagyok pszichológus – kissé bonyolult személyiségű a vezérigazgató.

Az egész história 2004 karácsonya táján kezdődött, amikor valaki kitalálta, hogy a tv2-s munkatársak számára rendezett ünnepségen csináljak egy talkshowt. A színpadra kiültették az igazgatókat. Persze egyiket se ismertem, mert alig pár hónapja, szeptember elsején kerültem a céghez.
Távolról sincs vége, olvasson még

Havas és a tv2 - II. rész: Pákó csokifasza

2008. január 2., 12:00 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
272 hozzászólás
Tegnap elkezdtünk beszélgetni a tv2 szellemiségéről és az Ön ott töltött három évéről. Arra viszont nem volt idő, hogy elmesélje mi történt a második alkalommal, amikor forgatás közben hagyta ott a produkciót.

    Ez emlékeim szerint augusztus vége felé volt, amikor már Várdy Zoltán volt a vezérigazgató. Az új Activityt vettük föl, a stúdióban két kanapét helyeztek el és a tv2 szellemiségének megfelelően válogatták össze a vendégeket. Mindenkire már nem emlékszem, de az biztos, hogy az ellenfél csapatában ott volt Fekete Pákó, Tündike, mellettem pedig a Jakupcsek Gabi ült. Előzetesen most is ki kellett találni valamilyen büntetést, amit majd a győztes csapatnak kell teljesítenie, mert különben elveszíti a nyereményt. Csiszár Jenő először a másik csapatnál érdeklődött, hogy milyen büntetéseket eszeltek ki. Engem nem nagyon érdekelt, ezért a Gabival beszélgettünk, de egyszer csak megütötte a fülemet az, hogy „csoki-fasz”. Akkor már figyeltem, hogy miről van szó és kiderült, hogy Fekete Pákó azt szeretné, ha mi nyernénk a Jakupcsek Gabival, akkor szopogassunk el egy általa prezentált, csokiból megformázott fekete faszt.

    Ön mit reagált erre?

    Nézze, ugyanaz volt a helyzet, mint a „szalámifasz” esetében. A tv2-nek nemcsak szellemisége van, de van producere, főszerkesztője, rendezője, jogásza, szóval van néhány ember, akit azért tartanak, hogy a „szellemiség” érvényre jusson. De most se szólalt meg senki. Ahogy a szerencsétlen Bochkor az előző esetben, most a Csiszár baktatott oda hozzám, hogy „Na és akkor, mit talált ki a Tanár úr?”. Mondtam, hogy a Tanár úr marhára nem talált ki semmit, merthogy a Tanár úr most elmegy. Nagyon felidegesítettem magam. Érti, miről van szó? A Jakupcsek meg én szopogassuk a Fekete Pákó csokifaszát!

    És tényleg, senki nem szólt közbe?


    Senki. A Csiszárt azért annyiban megvédem, hogy talán második, vagy harmadik alkalommal vezette a műsort, épp elég volt neki beszélni, mozogni. Nem igazán volt abban a helyzetben, hogy ő állítsa le a felvételt. Na, mindegy. Talán még egy percet voltam a stúdióban, és azt még hallottam, hogy a Fekete Pákó elkezdett üvöltözni, hogy ő ezeket a csokifaszokat szokta a fellépései alkalmával a rajongóinak osztogatni, akik aztán örömmel szopogatnak. Ebben az esetben tényleg nem engedtem magamat megállítani, azt mondtam, hogy ebből a „szellemiségből” nekem elegem van.

    Most nem hívták föl telefonon?

    Semmiféle következménye nem volt a dolognak. Kovács Kristóf producert, a cirkusz közben nem is láttam, és ha jól emlékszem, a tv2-nél afféle ex lex állapot volt, ami azt jelenti, hogy Kereszty már nem, Várdy Zoltán még nem volt vezérigazgató. A tanulság egyébként az, hogy attól, hogy valaki munkát vállal egy kuplerájban, az még nem jelenti azt, hogy mindenkivel válogatás nélkül b…-ni kell.

Havas és a tv2, I. rész: A fasz formájú téliszalámi

2008. január 1., 09:33 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
367 hozzászólás
Eljött az új év, lejárt a titoktartási kötelezettsége a tv2 felé. Elmeséli, hogy milyen körülmények között távozott a csatornától? Hogy mi is történt pontosan?

    Mikor a tv2-vel aláírtuk a megállapodást az elválásról, akkor nagyon komolyan azt gondoltam, hogy eljön majd az az idő, amikor részletesen elmondom – ha kérdeznek – mi is történt. Nem azért, mert az én történetem olyan borzasztó fontos volna, azért se, hogy így utólag bosszantsak, bántsak embereket, csak azért, mert szerintem ami történt, az tanulságos. Tanulságos abban az értelemben, hogy hogyan működik egy kereskedelmi csatorna, milyen a személyzeti politikája, milyen a munkatársak morálja, hogyan készülnek műsorok és hogyan múlnak ki. Szóval, sok mindenről tudnék mesélni, ha akarnék.

    Nem akar mesélni, vagy csak kéreti magát?

Távolról sincs vége, olvasson még

Az olajszőkítő meghúzza magát egy villában, mint a Keresztapában

2007. december 30., 18:55 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
2 hozzászólás
Beszéljünk még az olajügyekről, túllépve Kármán Irén megveretésén.

    Hát, akkor nem sokra megyünk! Kármán Irénhez még annyit, hogy amikor ő kórházba került, felhívtam egy kollégámat, aki évtizedek óta bűnügyi újságíró és foglalkozott az olajszőkítéssel is. Azt mondta, hogy ha akarom, felhív egy régi „olajost” és megadja a számomat. Pár perc múlva csöngött a telefonom és egy roppant kedves úriember megkérdezte, hogy miben segíthet. Mondtam neki, hogy Kármán Irén szerint az olajszőkítésben érdekelt kör verette őt meg. Az nem lehetett, kuncogott, és azt mondta, hogy volt már egy körtelefon és az olajügyben érintettek egyöntetűen csak röhögni tudtak ezen a feltevésen. „Tudja Havas úr, nálunk az ilyen akciók nem szoktak könnyű testi sértéssel végződni.”

    Önnek sikerült beszélnie egy igazi olajszőkítővel. A hatóságoknak ez miért nem sikerült?

    Figyeljen ide! Az egyetemen minden kommunikáció szakos hallgatónak tudnia kell, hogy kétféle hír létezik: léteznek az úgynevezett kemény hírek és a puha hírek. A kemény hírben valakivel, vagy valamivel aktuálisan történik valami, tehát az árat csökkentik, vagy felemelik, a politikus merénylet áldozata lesz, vagy kitüntetik, a lakásokban vagy van fűtés, vagy nincs, tehát egy egyszeri, lehetőleg jelen idejű történésről van szó. A puha hír folyamatokat, trendeket mutat be. Tehát arról szól, hogy mondjuk hosszú távon hogyan alakul egy ország gazdasági helyzete, mire számíthatnak a tőzsdei hírek alapján a gabonatermelők, mekkora gondot okoz a társadalomnak a drogfogyasztás, vagy, hogy a vizitdíj megoldja-e a hálapénz problémáját.

    És hogyan jön ez az olajszőkítéshez?

    A kilencvenes évek elején az olajszőkítés aranykorában már tanítottam Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen. Ezekben az években meglehetősen sok rendőr lett öngyilkos, de az okokról nem szóltak a közlemények. Általában hivatali szobájában lőtte főbe magát a rendőr, volt, akit a kapitányság udvarán a szolgálati kocsijában találtak meg. A diákokkal elkezdtük gyűjteni a híreket. Az ugyebár, hogy egy rendőrfőhadnagy hivatali szobájában főbe lövi magát, az kemény hír. A magyar újságírásban egyébként a kemény hír uralkodik. Meghalt, megszületett, elutazott, megérkezett, kiöntött, apad, Gyurcsány ezt mondta, Orbán azt mondta … ez a magyar újságírás.

Na és, a diákokkal elkezdtünk statisztikát csinálni, azt néztük meg, hogy melyik megyében, hány rendőr lett öngyilkos. Utalva az előzőekre, nyilván a trendekre, a folyamatokra voltunk kíváncsikat. Természetesen az derült ki, mint amit eleve már sejtettünk, Bács-Kiskun megye, Csongrád megye, tehát a Dél-Alföld a legegészségtelenebb régió a rendőrök számára. Csak úgy emlékeztetőül mondom, hogy amikor az olajszőkítés véget ért, akkor jött a borhamisítás, az is arrafelé, az úgynevezett aranyháromszögben. Ami a lényeg, az az, hogy az információk, hírek feldolgozása után nyilvánvaló volt az összefüggés az olajszőkítés és a rendőrhalál között. Ebből pedig már logikai úton ki lehet következtetni azt, hogy kétfajta rendőr élt Magyarországon az olajszőkítés időszakában. Az, aki benne volt, közreműködött és az, aki nem. Azok közül pedig, akik nem vettek benne részt, de tudtak valamit, sokan döntöttek úgy, hogy egészségi állapotuk, családi problémáik miatt véget vetnek az életüknek. Mind ezt tették, sokszor nagyon rafináltan, volt, aki tarkón lőtte magát, volt, aki bár jobbkezes volt, de a bal halántékához tartotta a pisztolyt. Nagyon kreatív tud lenni egy rendőr.

    Végezetül: mi van a politikusokkal, és mi lett az olajszőkítőkkel?

    A politikusok köszönik, jól vannak. A dokumentumokban vagy nem szerepelt a nevük, vagy személyiségi jogaikra tekintettel tussal vagy filctollal eltüntették őket. Ami az olajszőkítőket illeti, volt egy érdekes élményem tavaly. Spanyolországban autóztam a feleségemmel és valahol a tengerparton észrevettem egy ismerős éttermet. Valami olyasmi lehetett a neve, hogy Agárd, Balaton, vagy mondjuk Hajdúszoboszló. Egy hét után az ember már vágyik a hazai ízekre. Csak úgy megjegyzem, hogy magyar bort egyáltalán nem árultak a magyar étteremben és az étel is szinte ehetetlen volt, de nem ez az érdekes. Amikor a pincérektől – természetesen magyarok voltak – megkérdeztem, hogy kié az étterem, azt mondták, hogy eredetileg Csongrád megyei rendőrök voltak a befektetők, de aztán továbbadták. Jó, nem? Egyébként pedig nyilvánvalón az történt, ami a Keresztapában, az illegális pénzek átvándoroltak a legális szférába, az olajszőkítő pedig meghúzza magát egy villában, amelyet magas fal vesz körül, biztonsági emberekkel, kamerákkal, tisztára úgy, mint a Keresztapában.

Kármán Irén ügye már az első pillanatban gyanús volt

2007. december 29., 13:46 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
17 hozzászólás
A megvert újságírónő, Kármán Irén ügyében megszüntették a nyomozást, legalábbis ezt írta a Népszabadság. Az ügyészség szerint az újságírónőt nem rabolták el.

Hát, azért lássuk be, hogy idióta egy ország ez! A „megerőszakolt” Zsanett miatt lemondott szinte az egész rendőri vezetés, sőt a Fidesz alelnöknője személyesen demonstrált a REBISZ székháza előtt. Zsanett egy szál magában szinte szétzilálta a magyar rendfenntartó erőket. Az ügyészség úgy döntött, hogy nem emel vádat a meggyanúsított rendőrök ellen. Csodálom, hogy Morvai Katalin még nem sürgette a Biztonsági Tanácsot az ENSZ-ben, „Zsanettet, plusz a teljes magyar kormányt”. Kármán Irén megveretését követően izgalmi állapotba került a magyar Országgyűlés, olyannyira, hogy előszedték az olajszőkítési ügyekben született egykori vizsgálóbizottsági dokumentumokat. Az egésznek persze semmi értelme nem volt és ezt mindenki tudta előre. De hát, ilyen a magyar politikai elit, izgalmi állapotba kerül, és azonnal cselekszik. Mondom, nem egy normális ország a miénk!

És mit gondol konkrétan Kármán Irén ügyéről?

A kamerák előtt is és később, amikor kórházba került, telefonon is beszéltem vele. Nekem már az első pillanatban gyanús volt az egész történet, de a szituáció mégiscsak az, ami Csintalannál is. Azt feltételezni, hogy valaki – ilyen-olyan okból – megvereti magát, az azért marhaság. Vascsővel fejbe veretni magam, vagy éppenséggel jó erősen hasba rúgatni magam, az azért nem életszerű. Szerintem inkább valami olyasmiről lehet szó – mármint Kármán Irén esetében – hogy tényleg megütötték, megrugdosták, és aztán elgondolkodott azon, hogy mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni.

Csinált DVD-re egy filmet, amiből én is kaptam egyébként egy példányt, és amiben az égvilágon semmi rendkívüli nincs. Papa, meg Karancsi Tibor, az elbocsátott rendőr elmondja azt, amit már régebben is elmondott, megszólal néhány teljesen érdektelen tanú, éjjeliőr, stb. Szóval kissé komolytalan az egész. Ha jól emlékszem, Kármán Irén adott nekem egy példányt a könyvéből is. Biztosan belelapoztam, de nem hagyott maradandó nyomokat bennem. Nem akarom szegény újságírónőt bántani, de harminc éve vagyok a szakmában és sokféle trükköt láttam hogyan lehet népszerűsíteni könyvet, CD-t, DVD-t, produkciót. Lehet, hogy nincs igazam, de hát a tény mégiscsak az, hogy a történetet nem lehetett bizonyítani, merthogy a térfigyelő kamerák és a szemtanúk nem látták rögzítettnek azt, ami az újságírónő szerint megtörtént.

Fertőzéseibe halt bele egy nő az égési osztályon

2007. december 28., 21:12 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
9 hozzászólás
Úgy tűnik, hogy az egészségügyi reformról szóló törvény elfogadásával nem ért véget a vita. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke – akit maga nagyon keményen kritizált – azt nyilatkozta, hogy az orvosok ott „tesznek be” a reformnak, ahol csak tudnak. A Magyar Hírlap publicistája is kiállt az orvosok mellett, azt írta, hogy azok „úgy dolgoznak, mint az állatok”.

Elmesélek egy történetet. Kísértetiesen emlékeztet arra, ami az ismerősömmel történt az idősek otthonában. Ott azért nem vették fel az anyósát, mert az ismerősöm túlságosan sokat kérdezett. Na, szóval a történet: Hosszú éveken keresztül, minden második szombaton egy ismerős házaspárral bridzseztünk. A barátom történész-politológus, a felesége aneszteziológus. Maga az eset pár éve történt. Kártyázás közben nem nagyon beszélgettünk, szakmai dolgok meg pláne nem kerültek szóba, ezért lepett meg, hogy Erika két osztás között felsóhajtott: „Attól félek botrány lesz az osztályunkon, mert meg fog halni egy beteg.” Gondolhatja, hogy érdekelt miért okoz botrányt az, ha meghal egy beteg.

Nyilván azért, mert nem kellene, hogy meghaljon.

    Fején találta a szöget, pont erről van szó! A következő derült ki: Erika egy égési osztályon dolgozott. A helyzet az, hogy erre az osztályra igen ritkán kerülnek jómódban élő emberek, ők ugyanis ritkán melegítenek mosáshoz, fürdéshez vizet a sparhelten, így aztán a legritkább esetben forrázzák le magukat, vagy a gyerekeket forró vízzel. Általában a szegényes körülmények között élők használnak még fával, szénnel megrakott kályhát, ők azok, akik égési sérüléseket szenvednek a parázstól. Éppen ezért meglehetősen szokatlan eset az, amikor egy mérnök felesége kerül be, súlyos égési sérülésekkel erre az osztályra.

De miért kellett meghalnia?


Hát, ez az! Erika elmondta, hogy kiválóan képzett magyar orvosok és ápolónők foglalkoznak a mérnök feleségével, ugyanazokat a méregdrága gyógyszereket, antibiotikumokat kapja, mint amit mondjuk Nyugat-Európában kapna, az ellátás tehát világszínvonalú. Ahogy a Magyar Hírlap publicistája írta, az égési osztályon a dolgozók „dolgoztak, mint az állatok”.

De akkor miért halt meg a mérnök felesége?

Mert fertőzést kapott. Erika elmondta, hogy náluk a súlyos állapotban lévő betegek fertőzésben halnak meg. A helyzet ugyanis az volt, hogy a fertőzés elkerülése végett szinte az egész épületet szét kellett volna bontani. Ki kellett volna cserélni az elektromos vezetékeket, a vízvezetéket, a fűtési rendszert, tehát minden olyan részét az épületnek, amelyen keresztül a fertőzés elterjedhet.

Erre viszont nyilván nem volt pénz.

Pontosan. Ráadásul az osztályvezető főorvosnak volt még pár éve a nyugdíjba vonulásig és ezt szerette volna békében kibekkelni, így aztán megígérte az igazgatónak, hogy amíg ő maradhat, addig nem kell bezárni az osztályt.

Mitől volt ideges Erika?

Attól, hogy meglepő módon most egy mérnök felesége fog meghalni. Mérnökfeleségek ritkán kerülnek az égési osztályra. Az osztály dolgozói attól tartottak, hogy a mérnök esetleg elkezd érdeklődni, hogy ugyan, miért halt meg a felesége, az pedig kellemetlen, mert ugye mit tudhat meg a mérnök? Egyrészt azt, hogy az osztály orvosai és ápolói nagyon jól képzettek „dolgoznak, mint az állatok”, másrészt a felesége megkapja ugyanazokat a méregdrága gyógyszereket, mint amit megkapna Ausztriában, vagy Angliában. Ha ezek után még mindig érdeklődne, esetleg elgondolkodna azon, hogy miért éppen fertőzésben halt meg a felesége, és akkor esetleg netalán tán kiderülne, hogy azért, mert nincs pénz a fertőzések megakadályozására. Roppant kellemetlen tud lenni, amikor valaki, pláne ha mérnök, vagy közgazdász, tehát értelmiségi elkezd érdeklődni.

Hozzá kell tennem befejezésül, hogy ez az eset jó néhány évvel ezelőtt történt. Rengeteg tanulság adódik, és számomra ezek közül a legfontosabb az, hogy nem elég „dolgozni, mint az állat”! Sőt a legszörnyűbb az, hogy azon a bizonyos égési osztályon, bizonyosan remek orvosok és ápolónők dolgoznak, és abban is biztos vagyok, hogy általában a magyar kórházakban a betegek jó kezekben vannak, megkapják a legjobb ellátást és az elérhető legjobb gyógyszereket, de ez még mindig nem válasz arra a kérdésre, hogy miért probléma az, ha valaki kérdez.
 

Budapesten szinte semmi sem működik normálisan

2007. december 27., 10:19 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
4 hozzászólás
Mit szól ahhoz, hogy Demján Sándor cége kiszállt a kormányzati negyed projektjéből és ahhoz, hogy egyelőre nem tudni ki, és mikor fejezi be a Fővám téri metróállomást?

Hát, én már semmin sem lepődöm meg. Itt Budapesten szinte semmi sem működik normálisan. Mintha átok sújtana minket, magyarokat. El kellene gondolkodni azon, mit csináltak másképp az elődök. A kiegyezéstől az I. világháború kitöréséig lényegében egy világváros épült a Duna két oldalán, néhány évtized alatt csodát műveltek. Visszatérve a kérdéséhez nekem az az érzésem, hogy az az elmérgesedett politikai légkör, ami az egész országban károkat okoz, itt Budapesten egészen biztosan közrejátszik abban, hogy egyetlen beruházás sem jön létre normálisan. Annak idején Rákosiék eldöntötték, hogy lesz metró, a bányászok nekiálltak, aztán amikor kiderült, hogy nincs rá pénz, abbahagyták. Nekem úgy tűnik, hogy Rákosiék racionálisabban gondolkodtak, mint a mostani Fővárosi Közgyűlés. Nekiálltak, abbahagyták. Ami viszont a négyes metró körül van, az már tényleg nevetséges. Több mint tíz éve tart a huzavona, mindenki mondja a magáét, és telik az idő. Emlékeim szerint annak idején az oroszok felvetették, hogy a szovjet államadósság fejében megépítenék a metrót. Van, amiben az oroszok nagyon jók, például a ballisztikus rakéták építésében, meg a metróépítésben. Rakétára momentán nincs szükségünk, de alagútra igen. 

Mit szól Demján húzásához?


Itt két dologról van szó: az egyik az, hogy december tizenkilencedikén, azaz szerdán kellett volna megkötni azt a megállapodást, ami rögzítette volna, hogy mi a dolga és a felelőssége a fővárosnak, a VI. kerületnek, az államot képviselő Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak és a Demján féle Pólus Holdingnak. Ha szerdán meg tudtak volna egyezni, akkor másnap, azaz csütörtökön a Fővárosi Közgyűlés szavazhatott volna a beruházásról. Mi történt? Demjánék az utolsó utáni pillanatban visszaléptek.

Mint mondtam, itt két magyarázat lehetséges, az első az, hogy a Pólus Holding eredetileg nyolcmilliárd forintos fejlesztésre vállalkozott, és ebbe kellett volna beleférnie például a Podmaniczky utca kiszélesítésének, meg annak az alagútnak a megépítésének, amelyik kiváltotta volna a lebontandó Ferdinánd hidat. Az újságok szerint ezek a fejlesztések legalább húszmilliárdba kerülnek. Ha ez így van, akkor teljesen logikus, hogy Demján kilépett. Csak azt nem értem, hogy ez miért éppen szerdán jutott az eszébe. És itt jön a második lehetséges magyarázat. A Demján Sándor nevével fémjelzett TriGránit-csoport nagyon ügyesen használja ki a napi politikából adódó lehetőségeket. Gondoljunk csak a Duna-parti fejlesztésekre, mondjuk a Művészetek Palotájára. Tényleg a vicc kategóriája, ahogy az a terület kinéz. Mintha valaki egymás mellé hányta volna az épületeket, annyira idétlen egymás mellett a Nemzeti Színház torz, groteszk, aránytalan förmedvénye és a Művészetek Palotája, a maga letisztult megjelenésével. Mindehhez még ott van a ráckevei hév, szóval egy merő katasztrófa az egész.

Könnyen lehet, hogy Demján megint megérzett valamit és ezzel a húzásával be akar akasztani a Gyurcsány-kormánynak, amely továbbra sem tett le arról, hogy létrejöjjön a Nyugati mögött a kormányzati negyed. Az meg már a kormányt jellemzi, hogy egy viszonylag egyszerű beruházást sem képes menedzselni. Hogy mi van a Fővám téri metróállomással azt hétköznapi halandó nem nagyon látja át, mert azt gondolom, hogy ott műszaki problémák lehetnek. Mindenesetre a főpolgármester huszárosan megmagyarázta, hogy miért nincs probléma. A történetet lezárta azzal, hogy „békében szeretne elválni a főváros a Hídépítőtől”. A Hídépítő egyébként az a cég, amelyik a vállalt határidőnél egy évvel később tudta volna csak átadni az állomást, és emiatt meghiúsulna a négyes metró 2010-re tervezett átadása. Demszky tehát békében szeretne elválni, ez ilyen egyszerű. Csak úgy megjegyzem befejezésül, hogy emlékeim szerint az 1-es villamos teljes vonalát a Duna-parton annak idején alig egy év alatt építették meg. Ha ma kellene az 1-es villamos vonalát megépíteni, akkor mindent beszámítva, tehát Demszkyt, Tarlóst, a környezetvédőket, az érintett kerületeket, a Magyar Gárdát és Fábry Sándort, akkor ez az építkezés szerintem ebben a században be se fejeződne. Hát, ennyi.
 

Az öregek otthonában jobban teszi ha csöndben marad

2007. december 25., 10:10 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
7 hozzászólás
Van valami, ami ilyenkor, az ünnepek táján különösen foglalkoztatja?

    Hát, van! Egy egészen közeli ismerősömmel történt, egészen különös történet. Az ismerősöm anyósa egyedül élt egy dunántúli kis faluban, elmúlt már nyolcvan éves és bekövetkezett a legrosszabb, agyvérzést kapott. Felhozták Budapestre az egyik kórházba, és tulajdonképpen egészen jól megúszta, mert nem bénult le, képes koordinálni a mozgását, alapvetően el is tudná látni magát, ha … ha érzékelné azt, ami vele történik. Az öregasszony ugyanis teljesen magába zárkózott, nem vesz tudomást az emberekről, fizikailag létezik, de szellemileg lényegében nem. El lehet képzelni, mekkora problémát okoz egy ilyen ember ápolása. A kórházban közölték, hogy tovább nem tudják tartani és még az ünnepek előtt el kell vinni. Az ismerősöm tanácsot kért az orvosoktól és az ápolónőktől, így jutott el Dunakeszire, egy úgynevezett öregek otthonába.

    Miért nem vitték haza?

    Jó kérdés, de a válasz a szokványos. Az ismerősöm és a férje is dolgozik, azt pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy beköltöztessenek az otthonukba egy ápolónőt. A lényeg az, hogy megtalálták ezt a bizonyos otthont, amelynek a tulajdonosa – elmondás szerint – egy szimpatikus, középkorú hölgy. Az első benyomások rendkívül kedvezőek voltak, ápolt kert, újszerű épület, koloniál bútorokkal berendezett tárgyaló, stb., stb. Ez az otthon persze nem olcsó, de a beígért szolgáltatásokhoz képest nem is túl drága. A tulajdonos elmondta, hogy a huszonnégy órás felügyeleten kívül igénybe lehet venni fodrászt, gyógytornászt, nyáron bográcsoznak a kertben és egyáltalán minden az idős emberekért van. Ami az anyagiakat illeti, ilyen-olyan címszóra hivatkozva előre be kell fizetni kettőszázezer forintot, az ellátás díja havonta százharmincezer. Nem kevés, de az ismerősöm ennyit megengedhet magának. Aláírta a szerződést, átadta a kétszázezer forintot és csak ezt követően jutott eszébe, hogy megnézze azt a szobát, ahol majd a mama lakik.

    Hát, ez elég nagy hiba volt!

    Most már ő is tudja. A szobában ketten már laktak és kiderült, hogy az új lakóra mindössze egy ágy vár. A tulajdonosnő azt mondta, hogy majd egy szekrényt még beállítanak, bár hely, az nem nagyon volt. Ágynemű se volt, és a csupasz falra is vinni kellett a falvédőt. Televízió se volt, a tulajdonosnő szerint az öregek jobban szeretnek társaságban tévét nézni. Hűtőgép se volt és éjjeliszekrény se volt.

Az ismerősöm természetesen szóvá tette és a tulajdonosnő meglehetősen idegesen reagált. Az ismerősöm beült az autójába és elment vásárolni. Másnap a férjével együtt ment az otthonba, hogy előkészítse a mamának a terepet. A tulajdonosnő már várta, és a férjével együtt behívta a tárgyalóba. Közölte, hogy a maga részéről felmondja a szerződést, és most azonnal visszaadja a kétszázezer forintot. Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy ő a kórházban már meglátogatta a mamát, hogy felmérje az állapotát. A mamával nincs semmi baj, az ismerősömmel viszont annál inkább. Azt mondta, hogy az ilyen hozzátartozó ebben az otthonban nem kívánatos személy. Hozzátette, hogy az ismerősöm túlságosan sokat kérdez. Tolakodónak találta például azt a kérdést, hogy mi van a vécépapírral? Kiderült, hogy az otthon lakói havonta egy guriga vécépapírt kapnak, és ha többre van szükségük, akkor telefonáljanak a hozzátartozóiknak. Az ismerősöm arra vetemedett, hogy érdeklődött az iránt, mennyi gyümölcsöt kapnak naponta az otthon lakói. Kiderült, hogy hetente háromszor kapnak almát. Lett volna még néhány kérdése az ismerősömnek, de azokat már nem tehette fel, mert az otthon tulajdonosnője elé tolta a szerződést, meg a kétszázezer forintot és távozott.

    A havi egy tekercs vécépapír, az nem túl sok.

    Az ismerősöm szerint nem ez volt a baj, vitt volna ő szívesen vécépapírt, sőt gyümölcsöt is. Még azon se akadt ki, hogy a tulajdonosnő vadonatúj BMW-vel jár, hiszen ez az idősek otthona, ez mégiscsak magánvállalkozás, és azért hozták létre, hogy profitot termeljen. Az egészben az a meghökkentő, amivel a szerződés felmondását indokolta, azaz nem kívánatos az a hozzátartozó, aki túl sokat kérdez. Az ismerősöm el is tűnődött azon, hogy tényleg benne van a hiba, talán ott rontotta el, hogy annak idején a közgazdaságtudományi egyetemre iratkozott be, és ily módon túlképezte magát. A problémája egyébként úgy tűnik, hogy megoldódik, talált egy másik otthont, ahol havonta három guriga vécépapírt adnak. Itt szívesen fogadják a mamát, talán azért is, mert az ismerősöm itt már alig-alig mert kérdezni.
 

Szenteste azt tesszük, amit az év többi napján is szeretnénk

2007. december 24., 10:26 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
6 hozzászólás
Megint itt a karácsony!

    Megint. Az ember várja, aztán igyekszik túlélni. Tudja mi jutott eszembe? Kenyában elvittek egy maszáj faluba. A helyi „Állami Népi Együttes” előadta a műsorát. Nem túl változatos, szép hosszú harcosok, kezükben egy lándzsának imitált bottal hosszú percekig ugrálnak a porban. A bamba fehérek meg videóznak, fényképeznek. Feltételezem, hogy a maszáj harcosok azért ugrálnak ilyen szertartásosan, mert ez tulajdonképpen tréning nekik. Tréning ahhoz, hogy képesek legyenek kitartóan futni, üldözni a zsákmányt.

    Na most, hogy jön ez a szentestéhez?

    Képzelje el, hogy a karácsony előtti napokban felraknánk egy repülőre a „Maszáj Állami Népi Együttest” és idehoznánk valamelyik budapesti plázának elkeresztelt rezervátumba. Szerintem a maszájok is csak lesnének, miért rohangálnak ezek az őrült fehérek fel s alá azzal a rengeteg csomaggal. Divatos szidni, sőt gyalázni a plázák népét. Egyáltalán, így karácsony tájt kötelező azon morfondírozni, hogy hova vezet a vásárlási őrület, az álszent és émelyítő szenteskedés, hogy miként romlik el az eredetileg romlatlan magyar néplélek, és így tovább, és így tovább. Szerintem viszont van valami báj a mi karácsonyunkban. Szerintem kifejezetten igényünk van arra, hogy ész nélkül vásároljunk, hisztérikusan, üvöltve passzítsák be a férfiak a fát a tartójába, extázisban főzzenek halászlét, süssenek beiglit a nők és akkor még nem beszéltünk a gyerekekről és az öregekről. Miért baj az, hogy egy évben egyszer lesütött szemmel, áhítattal álljuk körbe a karácsonyfát és fogjuk egymás kezét, még akkor is, ha az év összes többi napján elegünk van a másikból. Igenis, a szenteste azért van, hogy legalább ezen az egy estén úgy csináljunk, ahogy az év minden napján szeretnénk, de sem erőnk sem tehetségünk nincs hozzá. Remélem Jézuska már az igyekezetünket is díjazza. BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!
   

Havas: egyedül az oktatás segíthet a cigányokon

2007. december 21., 16:45 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
70 hozzászólás
A romákkal kapcsolatos legutóbbi bejegyzése hatalmas vitát kavart a hozzászólók között. Van, aki a cigánykérdésre azt a megoldást javasolja, hogy csak az kapjon segélyt, aki dolgozik. „Azzal hogy a semmittevést honoráljuk az adóból tulajdonképpen bűnrészesei vagyunk a szegregálódásuk mellett a cigánybűnözésnek is. Gyökeresen meg kell reformálni a segélyrendszert, a teljes foglalkoztatás megoldható magánvállalkozásokkal.” Ezzel szemben Polgár így ír: „Persze, hogy nagy a cigánybűnözés, ha egyszer nagy a munkanélküliség is. Én is lopnék, ha nem lenne mit ennem. Ez így működik. Könnyű odavágni a másiknak, hogy dolgozzon, ha pénzt akar. Csakhogy ezek az emberek nem kapnak munkát. Esélyük sincs elhelyezkedni.” Ön mit gondol?


Hát, kezdjük azzal, hogy a segélyrendszer valóban megreformálandó. Nyilván oly módon, hogy pénzt csak az a munkaképes ember kapjon, aki valamilyen munkát végez. A hozzászólások közt voltak egyébként nagyon értelmes és logikus javaslatok, ilyen például az ároktisztítás. Nincs olyan árvíz Magyarországon, amikor ne derülne ki, hogy a magyar falvakban általában nem tartják rendben az árkokat. Azt olvastam, hogy kinn a földeken is rengeteg, olyan – akár a XIX. században épült – vízelvezető árok van, amelyet érdemes volna rendbe hozni.  Ami a városokat illeti, de általában a nagyobb településeken a közterületek tisztántartása is kritikusan megoldható közmunkásokkal.

Az igazi gond ott van, hogy hiába javasolja valaki azt, hogy a teljes foglalkoztatást oldják meg magánvállalkozásokkal, ha a roma gyerekek nem jutnak el odáig, hogy szakmát tanuljanak. Egyébként figyelemre méltó az a megjegyzés is, amely szóvá teszi, hogy vajon hogyan szerez jogosítványt az, aki még írni-olvasni sem tud.

Annak idején egy rendőrtábornok mondta nekem, hogy ha a cigánybűnözést a hatalom valóban meg akarná szűntetni, első lépésként nyilván felül kellene vizsgálni a jogosítványokat. Szerinte – és ezt csak példaként mondta – az útszéli prostituáltakat futtató cigány stricik legalább 90 százaléka hamisított jogosítvánnyal közlekedik, hozzáteszem, abban az időben még a jogosítvány feltétele a nyolc általános elvégzése volt. Azóta – egy-két éve – már nem követelik meg a nyolc általánost a jogosítványhoz. Vajon miért nem merte meglépni egyetlen magyar kormányzat sem azt, hogy felülvizsgálja a jogosítványokat? Nyilván azért, mert az példátlanul durva, kifejezetten rasszista lépés volna, ha csak a cigányok jogosítványát vizsgálták volna meg, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló, hogy az ország mely területein élnek azok, akik vagy egyáltalán nem járnak iskolába, vagy ha járnak is, nem fejezik be.

Nyilvánvalóan nem megy az, hogy Mátészalkán bizonyítványokat követelek, de Budapesten a XI. vagy XII. kerületben sem. Még akkor is, ha blődség az egész. Ennél még talán érdekesebb az, hogy ma már a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésének se feltétele a nyolc általános. Másról sem olvasok, minthogy óriási a hiány kisiparosból. Vajon, miért nem lehet a hátrányos helyzetű térségekben – és most cigányra és nem cigányra egyaránt gondolok – szakmunkásiskolákat építeni? Építsenek a szakmunkásképző mellé kollégiumot, és akkor a cigánygyerekek (együtt a nem cigánygyerekekkel) kitanulhatják a kőművesmesterséget, lehet belőlük lakatos, tetőfedő, bádogos. Ezek mind-mind hiányszakmának számítanak, és azért azt se felejtsük el, hogy a kollégium tisztaságra, rendre, kultúrára nevel. Csak így lehet esélyhez juttatni a legelesettebbeket.

Gádzso érdekes kérdést vetett fel: „Tud valaki a világon olyan országot, ahol cigányok integrációja sikerült, és nincs velük probléma? Mert ha nem, akkor mégis csak bennük lehet a hiba.”

Hát, az a helyzet, hogy nem ismerek olyan országot, ahol a cigányok integrációja ne volna napirenden. Van egy érdekes emlékem: Tavaly több ezer kilométert autóztam Spanyolországban, körülnéztem Sevillában is. Fantasztikus a város, és minden egészen rendben van addig, amíg az egykori világkiállítás maradványait nem nézi meg az ember. Jobb lett volna, ha nem kíváncsiskodom. A roskadozó magyar Makovecz-féle pavilon mellett a töredezett betonon egy komplett cigánytábort találhat az, aki elég bátor ahhoz, hogy a kihalt kísértetvárosba elmenjen.

 A lakókocsik körül pezsgett az élet, kondérban főzték az ételt, öregasszonyok pipáztak, a srácok fociztak, a lányok énekeltek. Ilyen a spanyol-cigány romantika. Angliában nem láttam cigánykaravánt vagy cigánytábort, de láttam viszont filmet (Jézusmária!, se az nem jut eszembe, hogy ki rendezte, se az, hogy ki a főszereplője!), amely szerint ott se valósult még meg az integráció. Szociológusok talán megmondják mi ennek az oka, mert az olyan közhelyekkel tele a padlás, hogy „szabadságvágy”, meg a „sajátos kultúra őrzése”, stb., stb. Ha már itt tartunk, huszonvalahány évvel ezelőtt, nagyon kezdő újságíróként egy éjszaka elvetődtem a Hungáriába, és a neves cigányfestő, akivel akkortájt készítettem interjút az asztalukhoz invitált.

Echte cigány értelmiségieket hallgathattam éjfélig, festőt, költőt, újságírót, népművelőt. Amikor már mindegyikük berúgott, már csak egyetlen téma maradt, melyik hány fehérseggű nőt b…tt meg. Ha volna bátorságom elmondani, hogy kik voltak azok a cigány értelmiségiek, akik valóságos esszét tudtak előadni arról, hogy a cigány lányok hüvelye mennyiben tér el a magyar lányokétól, ha jól emlékszem még dőlésszöget is számoltak, hát, leszakadna a plafon. Néhányan nem élnek már abból a társaságból, és tényleg ízléstelen volna neveket írni. Ez csak azért érdekes, mert ha az értelmiségi cigányok közt ekkora az elnyomott, elfojtott, ilyen-olyan ösztön, akkor mit várjunk attól a sráctól, aki a fiatalkorúak börtönében erőszakoskodik társaival?

Van, aki szerint az oktatás sem elégséges megoldás a cigány integráció problémájára. „Én naponta látom, tapasztalom, hogy mi folyik az iskolában. A tanárnak szinte nincs eszköze, hogy fegyelmet tartson. A diákok úgy járkálnak ki-be az órákról, mintha diszkóban lennének. Fegyelmet tartani szinte lehetetlen. A szülők és az állam által sem támogatott tanárok tehetetlenek: leordítják és megfenyegetik őket a családtagok. Akkor hogyan lehet az oktatás révén bevonni őket a társadalom életébe?”

Nem hiszem, hogy az iskolai fegyelem ügyében a cigány gyerekeket különös felelősség terhelné. Azt persze tudom, hogy a többszörös évismétlő, társaiknál fejlettebb cigány gyerekek elég gyakran terrorizálják a kisebbeket. Nemcsak az uzsonnájukat, vagy éppen értékes vagy értéktelenebb tárgyaikat veszik el, de gyakran verekednek is. Azért azt is megnézném, hogy miként viselkednek iskolában és iskolán kívül a pesti elit iskolák diákjai, akik között véletlenül sem találunk cigányt. Elhiszem, hogy ők nem ragasztóval szipuznak, ők „csak” a marihuánás cigitől járják meg az utat, egészen a kokainig. Mégiscsak azt mondom, hogy – Göncz Árpáddal egyetértve – egyedül az oktatás segíthet a cigányokon.


„Hiába van rendes munkám, boldog családom, bármit is csinálok, te akkor is utálni fogsz.  Bár úgy élek mint a legtöbb ember az országban, viszont cigány vagyok, ezért nekem »seprűvel, lapáttal« kéne mennem példát mutatnom a falvakba.” – reagált egy roma kommentelő arra a felvetésre, hogy a cigánykérdést a cigányoknak kellene megoldaniuk.

Pontosan úgy van, ahogy ez a roma hozzászóló mondja, Horváth Aladárnak, meg az összes vajdának valóban seprűvel, lapáttal kellene példát mutatni, épp úgy, mint a környezetvédőknek, azaz 90 százalék munka (mármint fizikai), és 10 százalék szájtépés. Egyébként nemcsak a roma értelmiségieknek kellene példát mutatni, szerintem a magyar értelmiségieknek is óriási feladataik lennének. Ha lenne amerikai mintára vasárnapi iskola, én szívesen tanítanék, akár a „nyóckerben” is. Havonta egy szabadnapjukon miért ne mehetnének el az orvosok a cigánytelepekre gyógyítani, felvilágosítani, vagy akár szűrést végezni? Nem folytatom, a lényeg az, hogy Magyarországon lassan húsz éve semmi nem történik.


Egy igazi felszabadító nyíl nem zsidóbérencezik

2007. december 17., 16:49 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
45 hozzászólás
Ismeretlenek három Molotov-koktélt dobtak Kóka János Normafánál épülő házára. Mit gondol az esetről?

Kókának szerintem az az interjú tett be igazán, amit én készítettem vele annak idején a Playboyba. Sokan emlékeznek rá, hogy együtt helikoptereztünk, megmutatta a másfélmilliós óráját… Kapott is ezért szépen. Ami a mostani fejleményeket illeti, kicsit máshol kezdeném.

Hihetetlenül képmutató ez az ország! Amikor Kókáról esik szó, csupa olyan ember szólal meg, aki minden tekintetben ártatlan, mint a ma született bárány. Néztem Deutsch-Für Tamást, az épülő Kóka-villa kerítése előtt szónokolni, és nem hittem a fülemnek! Azt hittem, mond valamit az általa megrendelt beléptető rendszerekről, amelyek olyan logika mentén lettek megrendelve az elnéptelenedett roskadozó stadionok számára, mint amikor valaki előbb veszi meg a karikagyűrűt, minthogy felkérné táncolni a kinézett lányt a bálban.

Meg úgy egyáltalán! Borzasztó kíváncsi lennék, hogy hány cég épített családi házat, hogy vissza tudja igényelni az áfát, hány cég tart fenn „irodát” a lakásában, hogy el tudja számolni a költségeket, kár is folytatni. Kóka – tetszik, nem tetszik – óriási butaságot követett el, amikor látványosan bevallotta, hogy igenis, ő milliárdos. Abban tévedett, hogy azt hitte, egy sikeres ember példája ma Magyarországon példa lehet. Mármint, arra, hogy feszülj neki te is, neked is sikerülhet.

Van a környékünkön egy virágárus hölgy, aki ősszel néhány hétig zárva tartott. Egy beosztottja állítólag feldobta az APEH-nél, azt mondja, súlyos milliókat keresnek rajta, lehet, hogy a lakása is rámegy. Pár napja azt mondta, hogy csinál egy új vállalkozást, csak most okosabban fogja csinálni. Egyébként ő is utálja Kókát, nem mintha ez számítana.  Ami a Molotov-koktélt illeti, bár háromból csak egy működött, majdnem telitalálatnak mondható a célpont kiválasztása. Legalábbis abból a demagóg szövegből kiindulva, amiről eddig beszéltem.


A Csintalan Sándor elleni támadást a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű szervezet vállalta magára. A szervezet tagjai állítólag már korábban is dobáltak meg parlamenti képviselők házait benzines palackokkal. Ön szerint a Kóka-ügy összefügghet  a volt  ügyvezető alelnök megverésével?

Az előzőekben elfelejtettem mielőbbi gyógyulást kívánni Csintalannak, ezt most pótolom. Ami a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű szervezetet illeti, egy ilyen név kitalálásában, szerintem érdemi munkát kellett végeznie Fábry Sándornak, Sándor Györgynek, Farkasházy Tivadarnak, Trunkó Barnabásnak, de nem kizárt, hogy maga Kuncze Gábor is csatasorba állt, kézen fogva Csala Zsuzsával.

Nem mernék nyilvánosan arról gondolkodni, hogy ki verethette meg Csintalant, ki lőtt bele annak idején a rendőrpalota üvegablakaiba, és most ki rendelte meg a Molotov-koktél dobálását. A kutya valahol ott lehet elásva, amire Csintalan Sándor a Prima Primissima díjas hírtelevízióban többször is célzott, mármint hogy arra, hogy az őt vascsővel verő legények többször is „faszszopó zsidóbérencnek” nevezték. Ez a faszszopó kifejezés, ez muzsika volt a fülemnek a koraesti órákban, amikor az unokámmal éppen tévécsatornákat váltottunk. Lassan megérjük, hogy a kereskedelmi televíziók műveltségi vetélkedőiben ötezer forintos kérdés lesz az, hogy ki Magyarországon a „faszszopó zsidóbérenc”? Megjegyzem, hogy a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg harcosai elektronikus levelükben tagadták, hogy ütlegelés közben bármit is mondtak volna, a „faszszopó zsidóbérenc”-nek. Egy igazi felszabadító nyíl soha nem mond ilyet.

Havassal kikezdett egy meleg diákja

2007. december 17., 11:41 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
59 hozzászólás
Vizsgaidőszak van. Úgy képzelem, szörnyű lehet Önnél vizsgázni. Így van?

    Először inkább arról, hogy én szerettem-e vizsgázni. Szóban igen, írásban nem nagyon. Emlékszem, hogy a legpocsékabb vizsgám egy alkotmányjogi vizsga volt. Képzelje el, úgy kellett felsorolnom az alkotmánymódosításokat több évtizedre visszamenőleg, hogy év, hónap, nap, tárgy. Én azt hittem, meghalok. Ha előtte nem kérdeztek volna valamilyen elméleti dologról, biztos, hogy megvágnak. Hát, ami engem illet, puhulok. Kezdjük ott, hogy a legtöbb bajom a lányokkal van.

    Kihívóan viselkednek Önnel?

    Előfordul, de őszintén megmondom, hogy konkrét ajánlatot egy szigorlaton kaptam, mégpedig egy fiútól. Komolyan mondom, sóbálvánnyá meredtem, egy pillanatig azt se tudtam, hogy hol vagyok. Azzal kezdődött, hogy egy olyan pólóban jött be vizsgázni, amelyet pár hónappal előtte Kanadában, Torontóban vettem. Mondjuk ez annyira még nem lepett meg, mert voltak már hülye gyerekek, akik Újpest mezben, tehát lila-fehérben jöttek vizsgázni, de ezt elkönyveltem gegnek. Na, mindegy, ez a fickó borzasztó gátlásosnak tűnt, nagy nehezen kihúztam belőle egy hármasra valót. Beírtam a jegyét az indexébe és vártam, hogy elmegy. Ő meg csak ült, ült, nézett, aztán elém csúsztatott egy papírt. Valami olyasmit írt, hogy arról szokott álmodni, milyen csodálatos lenne, ha együtt főznénk, és közben nagyokat nevetnénk. Hát ennyire nem vagyok romantikus lélek, nekem csak az rémlik, hogy időnként a feleségem krumplit pucoltat velem, és borzasztóan nem nevetek rajta nagyokat. Na mindegy, zavaromban visszacsúsztattam a cédulát azzal, hogy viszont látásra, de a dolog itt még nem ér véget, mert a srácból főszerkesztő lett – nem mondom meg hol – és ha néhanapján összefutunk, még van pofája és rám kacsint.

Ami a lányokat illeti a nagy többség magol, pedig már az év elején megszoktam mondani, hogy persze vannak definíciók, felsorolások, ezeket illik megtanulni, de én azt szeretném, ha értenék és értelmeznék azt, amit tőlem hallanak. Hankis Elemér szerint az egyetem dolga az, hogy kritikus értelmiséget „termeljen”. Ehhez még hozzátenném, hogy ami adatszerűen benne van a lexikonban, meg ott van az interneten, azt felesleges bemagolni, pláne akkor, ha újságírásról van szó.

Untatja a vizsgáztatás?

Nem unalomról van szó, hanem arról, hogy elég gyenge a monotónia-tűrő képességem. Az már jó, ha mondjuk minden tizedik hallgató felkelti az érdeklődésemet azzal, hogy valami eredetit mond, kérdez, gondol. Egyébként óriási probléma a magyar felsőoktatásban a vizsgáztatás. Elképesztő, hogy valaki úgy lehet jogász vagy politológus, hogy meg se kell szólalnia, mert minden vizsgát írásban tesz le.

Havas kiakadt a Magyar Orvosi Kamara elnökére

2007. december 17., 11:33 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
25 hozzászólás
A múlt héten a Népszava azt a kérdést tette fel néhány közéleti szereplőnek, hogy „Mennyire érzékeli a környezetében a korrupciót?”

Amikor elolvastam Éger Istvánnak a Magyar Orvosi Kamara elnökének a válaszát, egyszerűen nem hittem a szememnek. Röviden összefoglalva, a cinizmus és a hülyeség vetélkedik egymással ebben a néhány mondatban. Íme a válasz: „Természetesen előfordul ilyen eset is. Köztudott, hogy az egészségügyi dolgozók bérezése elégtelen. A hála pénz azért szükséges rossz, különösen elítélendő, ha előre adják. A reform nyomán létrehozott kórházi várólisták miatt előállt szűkösség is erősíti a korrupciót.”

Mi ezzel a baj? Tényleg köztudott, hogy az egészségügyi dolgozók bérezése elégtelen.

Azon kívül köztudott, hogy elégtelen a bérezése a mérnököknek, a vasutasoknak, a pékeknek … vegye már észre, hogy ez egy óriási közhely! A magyar bérek – emlékeim szerint – az EU-s átlag alig húsz százalékát érik el. Olyan nagyot nem tévedhettem. Márpedig ha így van, és így van, akkor mi a fenének hivatkozik Éger arra, hogy az egészségügyben elégtelen a bérezés? Na, de hát ez csak egy butaság. A következő mondat az igazán bicskanyitogató: „A hálapénz ezért szükséges rossz, különösen elítélendő, ha előre adják.”

Hát, hogy ha egyszer az orvos keveset keres, akkor valahogy – legalábbis Éger szerint – ki kell egészíteni a fizetését.

Éger szerint tehát a hálapénz szükséges. Hálapénz nélkül leállna a magyar egészségügy, mert ha menne magától, akkor nem volna szükséges a hálapénz. Ha az autóm benzin nélkül is menne, én se tankolnék. Az azért megnyugtató, hogy az Orvosi Kamara elnöke szerint a hálapénz amúgy rossz. Most nyilván nem a kollégáira gondolt, hanem a betegekre. Nekik tényleg rossz. Ott, ahol egy család máról holnapra él, tényleg elég rossz összeszedni az operációhoz, vagy éppen a szüléshez elkerülhetetlenül átadandó összeget. De menjünk tovább. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöki kijelenti: „ …különösen elítélendő, ha a hálapénzt előre odaadják.” Ez a mondat már-már pofátlanság. Éger nyilván azt vizionálja, hogy az operációra váró beteg ráront a mit sem sejtő orvosára és már az operáció előtti napon rátukmálja a pénzt. Nem inkább arról van szó, hogy Éger úr néhány kollégája elvára, hogy előre adják oda neki az elvárt összeget? Nem inkább arról van szó, hogy előre elvárják a hálapénzt és kevésbé arról, hogy előre kénytelenek odaadni?

Őszintén szólva, azt én se egészen értem, hogy a kórházi várólisták miért erősítik a korrupciót?

Nyilván azért nem érti, mert nem kíséri figyelemmel Éger úr munkásságát. Ugyebár arról van szó, hogy sokan várnak különféle beavatkozásra, valamilyen protézis beépítésére, valamilyen halasztható szívműtétre, ilyen-olyan szerv transzplantációjára. Na már most, akinek van elegendő pénze, az valamilyen úton-módon előrébb tud kerülni a listán. Tudja honnan származik az a kifejezés, hogy „kőbe vésni”?

Hát, nem tudom.

Római találmány, aminek az az alapja, hogy amíg valamilyen szabályt, törvényt csak szóban ismertetnek, addig annak a betartatása egyrészt nehézkes, másrészt éppen a hatalmon lévők, a törvényalkotók lehetnek azok, akik úgy döntenek, hogy rájuk ezek a szabályok nem érvényesek. Ezért aztán, a derék rómaiak „kőbe vésték” a törvényeket, miután rájöttek, hogy csak a nyilvánosság teremtheti meg a jogegyenlőséget. Hát éppen ezért kellett a kórházi várólistákat nyilvánosságra hozni, csak Éger úr éppen a nyilvánosságra hozatalt felejtette el megemlíteni. Márpedig, ha egy lista nyilvánosságra kerül, akkor nyomon követhető a változás is. Az pedig, hogy a nyilvános listák létezése erősíti a korrupciót, az akkora baromság, hogy ezek után komolyan elgondolkodnék azon, hogy Éger István egy komoly kamara elnöke, vagy pedig lehetséges páciense valamelyik kollégájának, amelyik nyilván nem belgyógyász, vagy sebész.

Kinek használt Csintalan megtámadása?

2007. december 16., 19:22 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
5 hozzászólás
Csintalan Sándort saját garázsában verték meg álarcos támadók. Mit gondol erről?

Véleményem van Csintalan Sándorról is, a Hír Televízióról is, magáról a támadásról is. Amiről viszont nem igazán van kialakult véleményem, az az, hogy kik lehettek a támadók és hát mi lehetett a motiváció. Aztán ami még elgondolkodtató az az, hogy mindez kinek használt.

Azért sejtései biztosan vannak.

Kezdjük a végéről?

Kezdjük.

Kinek is használhat egy ilyen incidens? Csintalan Sándort kizárnám, mert ahhoz, hogy valaki önmagát megveresse, ahhoz azért komoly lelkierő és elszántság kell. Bár azért erre is volt már példa. Amikor a Dunagate című könyvemhez gyűjtöttem anyagot, beszélgettem Végvári őrnaggyal, aki mint emlékezetes, leleplezte az iratmegsemmisítést az Állambiztonsági Szolgálat székházában. Ez a Végvári őrnagy volt a III/III-as szolgálat tisztje az Operaházban. Ő mesélt arról a Kossuth díjas zeneszerzőről, aki minden premierje előtt fenyegető leveleket kapott, ezért attól tartott, hogy elrabolják. Két premier között a kutya se akarta elrabolni szegényt. Na, szóval Csintalan kipipálva.

A szocialisták persze gyanúsak, egyébként nem úgy történik egy ilyen verés megrendelése, hogy összeül az MSZP elnöksége, és hatodik napirendi pontként megtárgyalják az ügyet, aztán meghozzák a döntést: „Az elvtársak egyetértettek abban, hogy volt alelnökünket nyolc nap körüli sérüléseket okozva jól el kell verni.” Egy rendőrtiszt a Fenyő gyilkosság kapcsán mondta nekem, hogy az ilyen akciók általában úgy zajlanak, mint a Keresztapa harmadik részében. X találkozik az Y nevű alvilági kapcsolatokkal rendelkező partnerével, és ha nem is azt mondja, hogy „kavics van a cipőmben” mint Szicíliában, de elejt egy olyasfajta mondatot, hogy „Most már ez a Z túl sokat enged meg magának, tenni kellene valamit!”. Y ért a szóból és megemlíti – mondjuk K-nak – hogy találni kellene néhány megbízható embert, akik megfegyelmezik Y-t. Ezután a négy dupla nulla megkapja a koordinátákat és megtörténik az akció. A dupla nullák általában kevéssé tudnak arról, hogy valahol, valaki elejtett egy mondatot arról, hogy meg kellene rendszabályozni valakit. Ők csak ütnek, vagy lőnek.

És mi van a jobboldallal?

Elég elolvasni a Magyar Nemzetet. A szerkesztőségi cikkben, aminek az a címe, hogy „Négy-öt csuklyás” azon elmélkednek, hogy a verőlegények nem nagyon aggódnak, mert hogy „a kékek nyugodtan kereshetik őket, mert majd megunják és hazamennek”. A lap színvonalát jellemzi a következő idézet: „Bolond lenne a rendőrség elfogni őket. A rendőrség senkit nem kedvel jobban, mint őket. A rendőrség sokat köszönhet nekik, pénzjutalmat, előléptetést, új izgalmasan modern felszerelést, fontosságot, a félelmet az egyszerű emberek szemében minden igazoltatásnál, meg úgy általában azt a szavakkal nehezen kifejezhető érzést, aminek hatására valahogy térfogata lesz a közrendőrnek is. Nem, ezeket a srácokat nem kell elfogni.” Mondja, kell ehhez kommentár?

Na, még egy idézet: „Négy-öt csuklyásnak nem esik bántódása soha. Ez érthető. Eredményeik számosak. Állását köszönheti nekik Demszky Gábor.” Én csak azt csodálom, de komolyan, hogy a búbánatban nem jutottak el a vascsőtől a négyes metróig? És egy utolsó idézet a végéről, ez már tényleg az igazi Magyar Nemzet színvonal: „Bátrak voltatok srácok. Jól megadtátok Csintalan Sándornak, meg persze a zsidóknak is, megint.” Én barom, nem jöttem rá magamtól, hogy már megint a zsidók jártak jól. Tiszta pech, hogy nem születtem zsidónak. Nekünk, hülye sváboknak semmi jóból nem jut.

Több oldalról körüljárta a témát, de mi az Ön véleménye?

Az, hogy ez egy elmebeteg ország. Van egy teljesen hülye kormányunk, amelyik pontosan úgy viselkedik, mint az úttörő, aki akkor is átvezeti a vakot a másik oldalra, ha az marhára nem akar menni. És van egy hasonlóan zseniális ellenzékünk, amelyik szerint, a vak csak maradjon ott ahol van, ne menjen az sehova, még akkor se, ha dolga van. Hát, ez a „vak” volnánk mi, az egyszerű állampolgár. Ami a Csintalan-ügyet illeti, kicsit nehéz követni, hogy a jó Sándor az utcának éppen melyik oldalán tartózkodik. Szegénynek az a baja, hogy nem színtévesztő. Ő pontosan tudja, hogy mikor világít a piros, és mikor a (narancs)sárga. Mi meg hiába várunk a zöldre.

A cigány gyerekek frusztráltak, a Magyar Gárda lehangoló

2007. december 14., 21:32 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
141 hozzászólás
Tatárszentgyörgyön vasárnap délután felvonult a Magyar Gárda.

Bocsánat, a hírek szerint a faluban a gárda 260 és a Nyírségi Nemzeti Őrsereg 50 tagja tartott felvonulást. Néztem a képeket az újságban és nem éreztem túl jól magam. A fekete egyenruha mellett a zöld megspékelve Árpádsávos karszalaggal, a karszalagon pedig a nyilaskeresztre igencsak emlékeztető zöld ábrával, még akkor is elkedvetleníti az embert, ha hasonló szervezetek szinte mindenütt a világon működnek.

Ha volna hozzá türelmem, most elővenném Márai Naplóját, szerintem ő volt az, aki a legpontosabban írta le azoknak a lelkiállapotát, akik annak idején is és most is imádnak menetelni „rendet fenntartani”, „megtisztítani a nemzetet”. Na, szóval negyvennégy tavaszán a német megszállás előestéjén Sándor napot ünnepelt Márai és a családja, a vacsora után politizáltak is, és magához ragadta a szót az egyik „hungarista beállítottságú” rokon. Márait támadta azzal, hogy éppen ideje, hogy vége legyen a tehetségesek uralmának. Most mi jövünk, mondta, mi, akik nem vittük eddig semmire és most jön el az az idő, amikor kezünkbe vesszük a sorsunkat. Nem emlékszem már a pontos szavakra, de az biztos, hogy ez volt a lényeg, mármint hogy a tehetségtelenek, a vesztesek meg akarják mutatni magukat.

Távolról sincs vége, olvasson még

Havas Henriknek nem volt esze a kosárlabdához

2007. december 13., 12:24 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
5 hozzászólás
Mi akart lenni, amikor gyerek volt?

Általános iskolásként nagyon nagy mázlim volt, mert a pesterzsébeti suliban a történelmet egy egykori egyetemi oktató tanította, akit ötvenhatos tevékenysége miatt száműztek a XX. kerületbe. Hozzáteszem, hogy a tornatanárunk egy ideig Tass Olga, olimpiai bajnok tornásznő volt. Hogy ő mit keresett Pesterzsébeten, arról fogalmam sincs.

A lényeg az, hogy tíz-tizenegy éves lehettem, amikor apám hagyatékból megvett egy komplett könyvtárat és bár továbbra is lejártam a térre focizni, és rengeteget bicikliztem Pest környékén, onnantól kezdve csak olvastam és olvastam. Nemcsak Jókait és Vernét, a két kedvencemet, de lapozgattam a lexikonokat is. Verne hatására teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy hajótörés után egy lakatlan szigeten, csak és kizárólag egy geológus találhatja föl magát.
Távolról sincs vége, olvasson még

Havasnak elege van Kelemen Anna történetéből

2007. december 12., 10:54 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
17 hozzászólás
Azt mondja, nem akar többet Kelemen Anna történetével foglalkozni. Elege van?

Azt hiszem ez pontos kifejezés, tényleg elegem van. Rengetegen mondanak véleményt Kelemen Annáról meg a könyvről. A vicc az, hogy nagyobbik részük nem is olvasta a könyvet, így aztán legfeljebb a bulvársajtóból ismerheti Kelemen Annát. Semmi kedvem vitát nyitni a szennylapokról, de azért az figyelemre méltó, hogy a hozzászólók jelentős részének ez az egyetlen információs forrása. És még valamit: az biztos, hogy Kelemen Anna irodalmi stílusa igen távol áll Szabó Magdáétól, de az azért elgondolkodtató, milyen kifejezéseket használnak azok, akik őt kritizálják. Ezek a hozzászólások egyszerűen kritikán aluliak.

Tehát abból van elege, hogy mind a könyve, mind Kelemen Anna igazságtalanul kap negatív kritikát?

Távolról sincs vége, olvasson még

A politikusok gátlástalanul kihasználták Zsanett ügyét

2007. december 11., 13:29 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
35 hozzászólás
Megszüntette a Budapesti Nyomozóügyészség a Zsanett ügyben a nyomozást az öt rendőr ellen.

Néha bejönnek a megérzéseim. Amikor Sátoraljaújhelyen Kaiser Edével csináltam interjút és kérdezték mi a véleményem, azt mondtam, hogy szerintem Kaiser egy piti gengszter, nehezen tudom elhinni, hogy Móron ő lett volna a mészáros. Zsanett esetében is az volt az érzésem, hogy a lány története igencsak sántít. Így utólag érdemes volna elolvasni azt a sok baromságot, amit politikusok és újságírók összehordtak Zsanett-ügyben, megspékelve azzal, hogy néhány főrendőrnek emiatt kellett mennie. A Zsanett-ügy legnagyobb tanulsága az, hogy borzasztó könnyen lehet indulatokat kelteni, és hogy a politikusok gátlástalanul kihasználják ezeket az indulatokat. Abban persze biztos lehet, hogy senki nem kér bocsánatot azért, mert prejudikált.

Miből gondolta, hogy Zsanett története sántít?

Távolról sincs vége, olvasson még

Az államfő és a zsidók

2007. december 10., 16:50 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
9 hozzászólás
A múlt hét egyik legérdekesebb híre: A Mazsihisz nem vesz részt azon a találkozón, amin Sólyom László elnök fogadja a történelmi egyházak képviselőit.

Az ok is közismert, az államfő normakontrollra küldte a gyűlöletbeszédről szóló törvényt. A kiadott közlemény is megerősíti, hogy az elnök nem a gyűlöletbeszédet támogatja, hanem alkotmányos aggályai vannak. Hát, nekem is vannak. Nem elsősorban azzal van bajom, amivel az elnöknek, miszerint „A véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságának aránytalan korlátozásáról van szó.” Szerintem a törvénytervezettel az a legnagyobb baj, hogy amennyiben ezt a törvényt bevezetnék, megbénulnának a bíróságok, boldog, boldogtalan jelentene fel boldogot és boldogtalant. Szerintem normális ember – tekintettel a törvényre – meg se merne nyilvánosan szólalni.

Ön szerint mi a magyarázata a Mazsihisz viselkedésének?

Ha jól tudom, a Mazsaihisz a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének a rövidítése. Azt hiszem elég jól ismerem a zsidókat, azelőtt is és most is sok zsidó kollégám volt, illetve van, az irodám az Újlipótváros kellős közepén helyezkedik el, na, szóval joggal mondhatom, hogy ismerek jó néhány zsidó embert. A helyzet az, hogy borzasztóan érzékenyek, sőt, hiperérzékenyek. Hadd engedjek meg magamnak egy közhelyet: Én is érzékeny lennék, ha Auschwitzban fejezte volna be az életét a rokonságom egy része. De azért nemcsak erről van szó, a magyar lakosság jelentős része még mindig nincs tisztában azzal, hogy mi is történt valójában annak idején. Jó néhányan abban érdekeltek, hogy elkenjék ezt a tragédiát, hogy eltemessék a nemzeti emlékezetben ezt az égbekiáltó történelmi bűnt. Még mindig nincs kibeszélve az a szörnyűség, hogy egy állam – adott esetben Magyarország – egy másik államnak – adott esetben a náci Németországnak – kiszolgáltatta saját állampolgárait. Ilyen a világon nincs.

Mégiscsak a németek haláltáboraiban végezték.

Németországban mára már feldolgozták ezt a történetet, nálunk még mindig nem. Ha Németországban valaki azt a kifejezést használta volna, hogy „galíciai jöttmentek” az már régen emigrációban volna kénytelen élni. Tudja mi a szörnyű? Van, illetve volt egy Kossuth-díjas barátom, akivel időnként beszélgettünk. Pár évvel ezelőtt szóba került egy dokumentumfilm, ami részben arról szólt, hogy Trianon után az erdélyi zsidók az óriási nyomás ellenére sem adták fel magyarságukat, aztán amikor a bécsi döntések nyomán „visszatért” Erdély néhány része, nemzeti színű zászlókkal üdvözölték a bevonuló magyar csapatokat. Aztán a magyar csendőrök hálából bevagonírozták őket.

Na, eltelt megint egy kis idő, amikor sörözés közben azon morfondíroztam, hogy Miroslav Krleza a naplójában mekkora értetlenséggel ír Kosztolányiról. Valahogy úgy fogalmazott, hogy a világháború előtt egy valódi európai értelmiségit ismert meg Kosztolányiban, és nem érti, hogy Trianont követően, eszmecseréjük során milyen hihetetlen nacionalista indulat él ebben a kiváló magyar költőben. Krleza szerint azért is méltánytalan Kosztolányi álláspontja, hiszen a zsidók támogatása nélkül nem lehetne például fenntartani a Nyugat című folyóiratot, de a Vígszínházat se. Nem értette, hogyan tehet Kosztolányi antiszemita kijelentéseket.

Aztán sor került egy harmadik beszélgetésre is, amikor Kertész Imre Nobel-díja kapcsán az én ismerősöm – barátom – a következőket mondta: Emlékszem mit mondtál az erdélyi magyar zsidókról, meg a magyar kultúrát támogató budapesti zsidókról. Hát, tudod mit? Én mégis utálom őket.

Havas vesztegetni próbált a könyvével

2007. december 9., 13:00 Módosítva: 2009.04.18 13:10
0
23 hozzászólás
Kihallgatások sora követte Havas Henrik bolgbejegyzését, amelyben úgy vélte, Kelemen Anna visszaeshetett, azaz ismét kokaint fogyaszt, ami még drága is. Az ügyben először őt hallgatták ki, másnap Kelelmen Annát, aki Magyar György ügyvéd társaságában érkezett a rendőrségre. Annácska szintén tanúként szerepelt az ügyben, hiszen a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik. Ő mindenesetre úgy nyilatkozott, Havas Henrik csak könyve arcának használja fel, hogy nőjön a Méhkirálynő példányszáma.
 
R.fhdgy: Mikor ismerte meg Kelemen Annát? Az idén év elején?
 
Havas: Nem! Mondtam már, hogy a Buzera című tévéműsorban, de szerintem az tavaly volt, nem emlékszem. Tavaly, vagy tavalyelőtt? Valahogy így. Olyan szar volt, hogy igyekszem elfelejteni. Ez tényleg így van! Egymás mellett sminkeltünk és akkor beszéltünk először.
 
R.fhdgy: Ezután hívták meg az Annát a Mokkába, ugye?
 
Távolról sincs vége, olvasson még